Közös nemzeti ügy a környezetvédelem

Tisztelt miniszter úr, ön volt az első kormánytag, aki nem csak beszélt róla, de el is döntötte, hogy a környezetet kevésbé szennyező hibrid hajtású autót használ. A kormányban, az államigazgatásban, miért nem követte senki a példáját, annak ellenére sem, hogy ma már kifejezetten elérhető áron is hozzá lehet jutni ilyen modellekhez?
– Minden tárca más és más feladatokat lát el, a kollégáim nevében nem tudok, és nem is szeretnék nyilatkozni. A magam részéről azt tudom elmondani, hogy a hibrid autók tavalyi nyári beszerzésének célja a tárca gépjárműparkjának környezetkímélőbbé tétele és takarékosabb fenntartása mellett a példamutatás volt. A gépkocsik közbeszerzésekor előtérbe kerültek a környezetvédelmi szempontok, amelyekkel én szerencsére nem miniszterként találkoztam először. Már eddigi pályafutásom során is igyekeztem, hogy az állami folyamatokat, a közbeszerzési eljárásokat minél zöldebbé tegyem, jelenleg is dolgozunk a közbeszerzési törvény zöldítésén. Itt most nagyobbak a lehetőségeim, és a „kezünkre játszik” az is, hogy az idén elfogadott új európai uniós jogszabály, a tiszta és energiahatékony közúti járművek használatának előmozdításáról szóló uniós direktíva nem opcióvá, hanem kötelezővé teszi a gépjárművek közbeszerzése során a környezetvédelmi követelmények érvényesítését. Emellett előírja a „hogyan”-t is, ami nagyban megkönnyíti a munkánkat. Ez a folyamat – hogy az eredeti kérdéséhez visszatérjek – az államigazgatás gépjárműállományának zöldülését fogja eredményezni. Említettem korábban a példamutatást, amely a zöldtárca esetében messze nem csak a hibrid autók megvásárlásában merül ki. Meggyőződésem, hogy a városi közlekedésre, a munkába járásra a kerékpár is remek eszköz lehet. A tárca ennek népszerűsítésére szervezte meg idén a Bringázz a munkába! akciót, amely hatalmas sikert aratott. Az akció ideje alatt 600 cég mintegy 22 ezer munkavállalója több mint 2 millió kilométert tekert le, ezzel 430 tonna széndioxid-kibocsátástól kíméltük meg a környezetünket, ami egy Margitsziget méretű erdő egy éves CO2-felhasználásának felel meg.
l Az elektromos autók terjedése úgy tűnik, megállíthatatlan. De megoldás lesz-e minden motorizációs bajaira az elektromos hajtás? Előbb-utóbb jelentősen nő emiatt az áramfogyasztás és tartok tőle, hogy az áramlopás is, ami nem csak törvénybe ütköző, de ökológiai szempontból is súlyos bűntett. Nem lenne érdemes ezekre a problémákra már most rákészülni?
- Az elektromos autók térnyerése környezetvédelmi szempontból mindenképpen kedvező, elsősorban a városok levegőminősége szempontjából. Nem szabad azonban elfelejteni, hogy egy teljesen elektromos autó kapacitását a benne elhelyezett akkumulátor határozza meg, amelynek következtében a gépkocsik hatótávolsága igen alacsony, ezért a konnektoros feltöltési módszer alkalmazása csak rövid távon, elsősorban városi környezetben lehet realitás. Amíg nem épül ki – nemcsak hazánkban, de az egész kontinensen az elektromos töltőhálózati rendszer kialakítása, addig a nagyarányú térnyerés csak álom marad! A hálózat kiépítésénél viszont oda fogunk figyelni, hogy a töltőhálózat áramellátását megújuló energiaforrások biztosítsák – már csak az Európai Unió 2020-ra előirányzott üvegházgáz-kibocsátás csökkentési, az energiamegtakarítási és megújuló energiafelhasználási követelményeire való tekintettel is. Ezek kiépítéséig egyetlen megoldás, hogy belső égésű motor is jelen legyen az autóban, ezért nem elektromos, hanem hibrid járműről beszélünk. A cél természetesen az, hogy minél több, minél nagyobb hatótávolságú akkumulátorral felszerelt gépkocsi közlekedjen az utakon, tisztuljon a levegő, csökkenjen az üvegházhatású gázok kibocsátása és minél nagyobb mértékben támaszkodjunk a megújuló energiaforrásokra. E célok elérésében nemcsak hazánk, de az egész Európai Unió is elkötelezett.
l Nem olyan régen egy családot ajándékozott meg új, energiatakarékos izzókkal. Mikorra terjedhetnek el ezek és lehet-e számszerűsíteni, „hány atomerőműnyi” áramfogyasztást spórolhatunk majd vele?
– Nagy öröm volt számomra, amikor személyesen csavarhattam be egy kedves idős hölgy lámpájába az energiatakarékos izzót, amelyekből az „Egy mozdulat” program részeként összesen 40 ezret juttattunk el az Elmű segítségével közép-magyarországi rászoruló nyugdíjasoknak. A  program során igyekszünk nyomon követni az energiatakarékos izzók által megtakarított energia mennyiségét, ezáltal a CO2-kibocsátás megtakarítását is. Előzetes számítások alapján mintegy 4 millió kilogrammal csökken az izzócsere-programban részt vevő háztartások CO2-kibocsátása.
Tudom, hogy nehéz ezeket a számokat értelmezni. Talán úgy tudnám illusztrálni a folyamatot, hogy már egyetlen égő cseréjével is akár 12 000 forintot spórolhatunk egy év alatt az állampolgárok, a környezetet pedig 250 kg szén-dioxidtól kímélhetjük meg! Amennyiben az EU-ban az összes hagyományos izzót energiatakarékosra cserélnék, 45 milliárd kilowattóra energiát lehetne megtakarítani.
Az új típusú energiatakarékos izzókat ma két nagyobb csoportba soroljuk, az egyik csoportba tartoznak a kompakt fénycsövek, a másik csoportba pedig az ún. led (alacsony kibocsátású diódák) lámpák. A kompakt fénycsövek jelenleg elterjedtebbek, mivel ezek ára már versenyképes a hagyományos izzókéival, főleg, hogyha figyelembe vesszük ezen lámpatestek használata során megtakarított energia árát, illetve a hosszabb élettartamot. Nagy általánosságban elmondható, hogy egy ilyen típusú világító test ugyan akkora fényerő előállításához a hagyományos izzólámpák által elhasznált energia ötödét fogyasztja csak el, mivel a felhasznált energiából lényegesen kevesebb hőt és több fényt termel. Az energiatakarékos izzók másik nagy előnye, az akár az ötször olyan hosszú élettartam is.
Az energiatakarékos kompakt fénycsövekkel kapcsolatban fontosnak tartom megemlíteni, hogy az elhasznált, kiégett izzókat nem szabad a háztartási szemétbe dobni, mivel azok veszélyes hulladéknak minősülnek, ezért szelektíven kell őket összegyűjteni és speciális ártalmatlanítást igényelnek. Az elhasznált izzókat az új izzók vásárlásának helyén, a hulladékgyűjtő udvarokban, valamint a kihelyezett speciális gyűjtődobozokban gyűjtik össze. 
l Szerencsére ma már több fővárosi és más helyi politikus is felismerte, hogy tarthatatlan a kamionok közlekedése a városokban – még akkor is, ha esetleg nincs mindenhol – éppen az általuk okozott károk miatt szükséges – közpénzből megépítendő elkerülő út. Viszont a közúti fuvarozó szervezetek mintha valami „láthatatlan kéz” segítségével azért mindig elérnék céljaikat – akár a lakóközösségekkel szemben is. Ön miért nem áll csatasorba a kamionforgalmat korlátozni akaró városvezetők, politikusok mellett – akik között szép számmal akadnak párttársai is?
– Ezt én másképp látom. Téved abban, hogy a tárca nem elkötelezett a főváros levegőminőségének védelme mellett. Éppen a zöldtárca kezdeményezte az európai uniós tagállamok között elsőként, hogy önálló küszöbértéket vezessünk be a légszennyezésért leginkább felelős szálló porra mint önálló légszennyező anyagra.
A városok élhetősége javításának, a közlekedés okozta környezetterhelés csökkentésének, a tehergépjármű-forgalom városi területeken való áthaladásának és közlekedése korlátozásának szükségességét nemhogy felismertük, de közlekedéspolitikai, illetve környezetpolitikai stratégiáinkban és programjainkban is deklaráltuk. A környezetvédelmi tárcának köszönhető az a jogi lehetőség is, hogy azokról a településekről, amelyeket biztonságosan el lehet kerülni, onnan lehetséges kitiltani az áthaladó, a lakosokat zavaró és esetenként károsító, 7,5 t megengedett össztömeg feletti tehergépkocsik forgalmát.
A tehergépkocsik okozta környezetszennyezés megfizettetésének egyik eszköze a használattal arányos útdíjrendszer, amely segítségével az okozott károkból eredő költségeket a „szennyező fizet„ elv alapján a használó fizeti meg. Sajnos ma még ez inkább elmélet, mint gyakorlat, de kétségtelenül ez a jövő útja!
Végül, de nem utolsósorban meg kívánom jegyezni, hogy a városok forgalomszabályozását alapvetően az önkormányzatok végzik. A tárcának nincs beleszólása abba, hogy a település milyen forgalomtechnikai megoldásokat alkalmaz a gépjárműforgalom esetleges csökkentése, vagy a környezeti károk mérséklése érdekében, csupán ajánlásokat adhatunk.
l Ismét nyilvánosságra került egy lista a bezárandó vasútvonalakról. Ez az ügy tudvalevőleg nem az ön kompetenciája, viszont abban a környezetvédelmi minisztérium talán közreműködhetne, hogy valamifajta a vasúti szállításnak előnyt adó szabályozással legalább a teherszállítás számára megmentsék ezeket a vonalakat. Ha pedig nem számolják fel őket, talán hosszabb távon, feljavítva őket, majd az utasokat egy részét is vissza lehet rájuk csábítani.
– A vasútvonalak bezárásával kapcsolatos KHEM elképzelések társadalmi és szakmai egyeztetése még nem kezdődött el, ezért optimista vagyok. A legutóbbi vasútvonal bezárásokkal összefüggő intézkedéseket is széles körű társadalmi, gazdasági, forgalomtechnikai és környezetvédelmi vizsgálatok előzték meg, amelyek elvégzésétől most sem fognak eltekinteni. Csak azon vonalszakaszok megszüntetése fogadható el, amelyekről alapos szakmai vizsgálatok alapján egyértelműen megállapítható, hogy sem forgalomtechnikai, sem szervezési, sem egyéb más módon nem lehet megoldani az üzemeltetését. Egy vasútvonal bezárása előtt meg kell vizsgálni minden olyan megoldási lehetőséget, amelyekkel a vonal esetleg megmenthető, illetve biztosítani kell az alternatív közlekedési lehetőségeket – mert ugye azért az sem elfogadható, hogy ugyanazon az útvonalon vonat is jár, busz is – mindkettő félig üresen!  
l A természet és állatvédő szervezetek nyomására korábban módosították a Btk.-t, szigorították az állatkínzás büntetési tételét. Ezért ma már akár börtönbe is lehet kerülni, de úgy tűnik, mégsem elég a visszatartó erő a szörnyűbbnél szörnyűbb állatkínzásokra. Most, amikor éppen terítéken van általában a közbiztonság helyzetének javítása, a bűn szigorúbb büntetése, nem lenne érdemes elgondolkodni a rendszeresen komoly társadalmi felháborodást keltő állatkínzások fokozott szankcionálásán?
– Magam is állatbarát vagyok, de tisztelnem kell az államigazgatási logikát: az állatvédelemért hivatalilag első helyen az FVM felelős. Az ő területi szervei, a hatósági állatorvosi szolgálatok azok, akik az ilyen esetek felderítésével és szankcionálásával foglalkoznak. A mi minisztériumunk kizárólag a vadon élő állatokkal, és közülük is elsősorban a védett állatokkal foglalkozik. Ettől függetlenül a véleményem az, hogy a szankcionálási lehetőségek alapvetően megfelelőek, csak a gyakorlatban következetesebben kellene alkalmazni őket.
l Megkezdődött a kormány közmunka programja és azt ígérték, hogy ennek keretében komoly környezet és természetvédelmi feladatokat is meg lehet majd oldani. Zajlanak már az országban komoly zöld közmunkák, erdőtelepítések és mások?
– A Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium a Közmunka Tanáccsal együttműködve 2005-ben indította el a közmunka programot a nemzeti parkokban és a vízügyi igazgatóságoknál. A nemzeti parkoknál 2005 óta közel 1 milliárd forintból több mint 1600 munkanélküli végzett erdőápolási munkákat, élőhely-rekonstrukciós, állatgondozói feladatokat, a közmunkások négy év alatt mintegy 1700 hektáron szorították vissza az allergén növényeket. A vízügyi igazgatóságoknál az elmúlt négy évben 4,5 milliárd forintból közel 5300 munkanélkülit foglalkoztattak. A közmunkások hullámtéri véderdőket ápoltak és telepítettek, töltéseket kaszáltak, parlagfüvet irtottak, bokrokat és cserjéket távolítottak el, töltéskoronákat és utakat kátyúztak, medreket iszapoltak és gépeket tartottak karban. A közmunkások által elvégzett munkák jelentősen hozzájárulnak a védett természeti területek és értékek megóvásához, bemutatásához, valamint a vízgazdálkodási, ár- és belvízvédelmi létesítmények fenntartásához. Személy szerint pedig nagyon örülök annak, hogy számos, nehéz sorú honfitársunknak enyhíteni tudtuk a gondjait!
l Bár a köztársasági elnök úrnak és a kormányzatnak sok kérdésben rendszeres rejtett vagy nyílt nézeteltérése van, az egyértelmű, hogy Sólyom László elkötelezett a környezet és természetvédelem iránt. Szokott ön egyeztetni vele zöldügyekben, vagy bármilyen más módon „kihasználni” ezt az a pozitív hazai adottságot?
– Úgy gondolom, hogy a környezetvédelemnek egy pártok felett álló, közös nemzeti ügynek kell lennie, és örülök annak, hogy ebben a köztársasági elnök úr is partner. A Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium egyébként minden olyan kezdeményezést támogat, amely a természeti értékek és a környezet védelmét szolgálják, és ezen célok eléréséhez mindenkivel szívesen egyeztetünk, aki kész az együttműködésre!

Bóday Pál

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!