Bálint András szeptember elsején, hétfőn, a Zsidó Nyári Fesztivál keretében, a Rumbach Sebestyén utcai zsinagógában adja elő Radnóti-estjét, amit vallomásos produkciónak tart. Az általa igazgatott Radnóti Színház előtt pedig novemberben felavatják a költő életnagyságú szobrát.
l Miben más a Radnóti-est azóta, hogy bemutatta?
– Többfelé jártam vele. Például Pécsett, Szegeden, Szombathelyen, Szabadkán, Rimaszombatban, könyvtárakban, művelődési házakban, Brüsszelben is elhangzott a Magyar Intézetben. Júniusban Szentendrén, a ferences gimnáziumban hatszáz diák hallotta.
l Mindegyik estje nagyon személyes volt, de a Radnóti esetében a saját életéből is konkrétan belefűz momentumokat.
– Ez leginkább a Radnóti Színházban működik, ahol a nézők körben ülnek, szinte látok mindenkit, érzem az illatukat, hallom a lélegzésüket. Odaülök valaki mellé, megmutatok egy dokumentumot, közösen mondjuk a publikummal a Nem tudhatomot.
l Nyilván változik az előadás attól, hogy egy zsidó klubban vagy a ferenceseknél adja elő. Bizonyos momentumok valószínűleg fölerősödnek, másokra esetleg kevésbé van befogadó készség.
– Más válik hangsúlyossá a Budai Micve Klubban és más egy vidéki kultúrházban.
l A saját gyónása is ez az este. Igen őszintén elmondja benne, hogy berzenkedett a zsidólét ellen.
– Attól, hogy ezt elmondtam, megnyugodtam, bizonyos lelkifurdalásaim csökkentek. Nincsen zsidó identitásom, és nem is lett, de kritikusan, önkritikusan, iróniával, öniróniával, vallomásosan próbálok erről beszélni. Önkritikusan elmondom, hogy bizonyos élethelyzetekben letagadtam a származásomat, más élethelyzetekben előnyt kovácsoltam belőle. Volt nekem zsidó meg katolikus nagyszülőm is, hol az egyiket, hol a másikat vettem elő. Vagyis „nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek.” És ez megnyugtató. Most a Rumbach Sebestyén utcai zsinagógában lesz az előadás, a Zsidó Nyári Fesztiválon. Zsinagógában még nem mondtam a szöveget, a helynek pedig mindig van szelleme. Nagyon kíváncsi vagyok, hogyan hat majd a közönségre és rám.
l Van még egy vallomásos szerepe, Ibsen darabjában Solness építőmestert játssza, a Radnóti Színházban. Azt mondta róla, hogy nem egyenlő önnel, de sok mindenben azonosak.
– Vallomásos szerep, de kevésbé direkt. Többek között azért is akartam eljátszani, hogy beszéljek arról a viszonyról, ami engem az utánam jövő nemzedékekhez fűz. Ibsen nagyon bonyolultan megírta Solness félelmeit, hazugságait, görcsösségét, bűneit, amiért meg is bűnhődik.
l Solness nem engedi tehetséges tanítványát méltó feladathoz jutni. Netán színházigazgatóként tett hasonlót?
– Egyáltalán nem. Abszolút fiatalpárti vagyok. A Radnóti Színházban mindig a legtehetségesebb rendezők és színészek dolgoztak és dolgoznak, főleg fiatalok.
l Valaha rendezni kezdett, aztán úgy döntött, hogy felhagy ezzel a tevékenységgel. Majd pár éve a Thália Színház Új Stúdiójában színpadra állította a Beszélő fejeket, ami meglehetősen jól sikerült. Látom, hogy novemberi bemutatóként már szerepel a programban a Beszélő fejek 2, amiben monológként mondanak el egy-egy történetet kiváló színészek, egyébként szintén vallomásszerűen.
– Közben vizsgaelőadásként megrendeztem tavaly az Asztalizenét a Színművészeti Egyetemen. Zimányi Zsófia, a Thália igazgatója kért föl, hogy rendezzem meg a Beszélő fejek 2-t.
Találtam még három kitűnő monológot. Moór Mariann, Szervét Tibor és Kováts Adél adja majd elő őket. Az áll hozzám a legközelebb, amikor egy ember a színpad közepén beszél. Egyébként pedig bizonytalanság van bennem a rendezéssel kapcsolatban, mert sok kitűnő rendezővel találkoztam és úgy érzem, hogy nem tudnék annyira jó lenni. Ez persze gyávaság is, de most már késő. Ha azonban adja magát ilyen számomra kézenfekvő munka, örömmel csinálom, bíbelődünk egy hangsúlyon, egy gesztuson. Együtt játszunk.
l Mit csinál a következő évadban?
– Az első bemutatóban, az Oidipusz gyermekeiben, én leszek Oidipusz, ez kisebb szerep, hiszen Szálinger Balázs darabjában a gyermekei állnak a középpontban. A Centrál Színházban is vendégszerepelek, a Mégis kinek az élete? című darabban, sőt tavasszal még az Operaházban is játszom, a Titus kegyelmében egy prózai szerepet. Terézváros négy különböző színháza között ingázom majd. És nagyon fontos eseményre készülünk november elején. A Radnóti Színház előtt felavatjuk Varga Imre híres Radnóti-szobrát, életnagyságban.
Bóta Gábor
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!