Az aszpartám és más édesítőszerek

De előbb lássuk, mire is jók valójában az édesítőszerek. Sok embernek nem adatik meg, hogy korlátlanul élvezhesse az „édes életet”. A diétázóknak, a hízásra hajlamosaknak és a fogyókúrázóknak csínján kell bánniuk a cukorral meg a mézzel, a cukorbetegeknek pedig választási lehetőségük sincs: ők kénytelenek mesterséges édesítőkkel élni.
Az édesítőszereket két nagy csoportra oszthatjuk. Vannak természetes eredetűek és mesterségesen előállítottak. A természetben előforduló édes ízű anyagok, illetve vegyületek közül a legnagyobb édesítő ereje a méznek, a répacukornak, a szőlőcukornak és a gyümölcscukornak van. Ezek fontos tápanyagok és egyben tartósítószerek is. Ezzel szemben a mesterséges édesítőknek sem tápértékük, sem tartósító hatásuk nincs.
A mesterséges édesítők olyan, energiát nem tartalmazó, szintetikus úton előállított szerves vegyületek, amelyek édes ízérzést keltenek. Nemcsak önállóan forgalmazzák őket, hanem bizonyos élelmiszerek – például diétás készítmények, csökkentett energiatartalmú, illetve energiamentes, úgynevezett light üdítők, valamint rágógumik – előállítása során is használják a cukor helyettesítésére.

A szacharin és társai

A legrégebben – 1879 óta – ismert és a legnagyobb mennyiségben előállított szintetikus anyag a szacharin. A cukornál több mint 500-szor édesebb, emiatt kevés is elegendő belőle. Az ugyancsak igen elterjedt ciklamát Magyarországon 40-50 éves múltra tekint vissza. Előnye, hogy nincs a szacharinhoz hasonló kesernyés utóíze. Az emésztőcsatornán – a szacharinhoz hasonlóan – felszívódás nélkül halad át. Kellemesen édes ízű, de „csak” harmincszor édesebb a cukornál. A ciklamátot gyakran a szacharinnal elegyítve forgalmazzák – ez a keverék kedvezőbb ízhatású. Az aszpartám nevű édesítőszer két aminosavból áll, ezek természetes alapanyagúak, de nem ebben a formában. A kettő együtt 200-szor édesebb a cukornál.

Elfogadott napi adagok

Időről időre felröppen a hír, hogy az intenzív édesítők rákkeltőek. Noha sok országban végzett alapos vizsgálatok is azt mutatják, hogy ezek az édesítők biztonsággal fogyaszthatók, az Egészségügyi Világszervezet megállapított egy fogyasztási határértéket. Ez az úgynevezett – egyébként igen nagy ráhagyással – elfogadott napi adag az aszpartám esetében 40 mg/ testtömeg kilogramm. Ez azt jelenti, hogy egy átlagos, 60 kilós ember naponta 2400 milligrammot, vagyis 133 darab, tisztán aszpartámalapú édesítőtablettát fogyaszthatna el egészségügyi kockázat nélkül.

Mi igaz a súlyos állításokból?

Sohár Pálné, a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal Élelmiszer és Takarmánybiztonsági Igazgatóságának tudományos tanácsadója szerint az ilyen lejárató kampányok azért veszélyesek, mert még igaz tételekből is hamis következtetésekre jutnak.
De lássuk az ominózus levél néhány állítását. „Az aszpartám a vérbe kerülve lebomlik, és így…képes bármilyen szövetbe lerakódni.” „…összetevői, a fenil-alanin és az aszparginsav mérgezőek.” „Az aszpartámellenesek elnöke szerint az aszpartám az egyetlen olyan génmanipulált termék, amelyről tényleges bizonyítékaink vannak, …hogy tömegbetegségeket és halált okozhat.” Ezután felsorolják az aszpartám „néhány” mellékhatását. Megszámoltuk: negyvenegyet említenek. A háromoldalas levél végén pedig mindenkit felszólítanak: „… a dolgok súlya miatt minden ismerősének küldje el körlevélként, hadd tudódjon ez ki”.
A szakértő ezzel szemben elmondta: az aszpartám nem kerül a vérbe. A gyomorban lebomlik, és részeire – aszparaginsavra, fenilalaninra és metanolra – esik. Az első kettő olyan aminosav, amely az élelmiszerekben természetes állapotban is megtalálható. Egy adag tej nyolcszor több fenilalanint és tizenháromszor több aszparaginsavat tartalmaz, mint ugyanolyan mennyiségű száz százalékban aszpartámmal édesített üdítőital.
Az viszont igaz, hogy vannak emberek, akik egy bizonyos enzim hiánya miatt nem képesek a fenilalanin átalakítására, ezért nekik minden ilyen tartalmú élelmiszerrel vigyázniuk kell. A metanol nagy mennyiségben valóban mérgező. De egy pohár természetes szőlőlében majdnem kétszer, a paradicsomlében pedig több mint háromszor annyi metanol van, mint egy pohár aszpartámos diétás üdítőben. Az élelmiszerekbe kerülő aszpartám mennyiségét egyrészt szigorúan szabályozzák, másrészt rendkívül erős édesítő hatása is biztosíték, mert az esetleges túladagolás elviselhetetlenül édessé tenné az élelmiszereket.
A génmanipulációra való hivatkozás egyértelműen minősíti az internetes levél kitalálóját, hiszen nyilvánvaló hozzá nem értésről tesz tanúbizonyságot. Az aszpartám ugyanis vegyi anyag, amiben nincsenek, és nem is lehetnek gének.

Kockázatok és mellékhatások

Ami pedig az esetleges mellékhatásokat illeti: a vizsgálatok nem mutattak ki összefüggést az aszpartámtartalmú italok fogyasztása és a daganatok kialakulásának gyakorisága között. Az Európai Unió Élelmiszer-tudományi Bizottsága is biztonságosnak minősítette az aszpartámot, mind élelmiszer-adalékanyagként, mind tablettában történő fogyasztásként.

Csop Veronika

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!