Risztov Éva visszatért, aranyos álmokat sző

A búcsút követően hosszú ideig úgyszólván semmit sem lehetett hallani róla. Évát ezüstlánynak is becézték, hiszen a világversenyekre majdnem mindig úgy utazott, hogy aranyérmes lesz, de mindig „csak” az ezüstérem jutott neki. Ez szemmel láthatólag bosszantotta a később a Spartacusba igazolt – ahol Túri György lett az edzője – úszónőt, mert szinte mindig „morcosan” állt a dobogón. Majd a hat rövidpályás Európa-bajnoki arany megtanította mosolyogni is. Élete egyik legfontosabb versenye az athéni olimpia lett volna, ahol bizony nem úgy sikerültek a dolgok, mint ahogy azt ő és mindenki más várta. A görög fővárosban rendezett olimpián a dobogóra sem tudott fellépni. Talán ennek a kudarcnak meg jó néhány igaztalan támadásnak köszönhetően döntött úgy, hogy tizenévesen befejezi úszópályafutását.
Ezután következett az a csönd, amelyről már korábban szóltunk. Majd arról lehetett hallani, hogy sportágat váltott, motokrosszozó lett, de az úszástól mégsem tudott végleg elszakadni, edzői diplomát szerzett és úszóiskolát nyitott. Sokan abban bíztak, hogy egyszer még a medencében is találkozni fognak Évával, mert ennyire sikerorientált ember és versenyző nem vonulhat úgy vissza, hogy pályafutása nem lett tökéletes. Nem így történt, de mégis azoknak lett igaza, akik abban reménykedtek, hogy visszatér. Ez év elején jelentette be Risztov, ha nem is a medencébe, de a versenysportba újra bekapcsolódik, mint hosszútávúszó, az 5 és a 10 km-es számot célozta meg a szabadvízi sportágban. Az a célja, hogy a jövő évi Európa-bajnokságon, amelyet nálunk, a Balatonban rendeznek, már ott lesz a magyar csapatban.
Miért döntött a visszatérés mellett?
– Több mint egy évtizdet töltöttem el az úszásban és úgy éreztem, van még bennem annyi erő, hogy újra elkezdjem. Meg kell, hogy mondjam, az a rendszeresség, amelyet a versenyzésem ideje alatt megszoktam, hiányzott, és Debrecenbe költöztem, ahol Vajda Tamás lett az edzőm, akitől rengeteg pluszt és motivációt kaptam és a kapok.
Egyáltalán miként és hogyan került a medencébe?
– Nagyon fiatalon vittek le a szüleim Bán Sándorhoz, a hódmezővásárhelyi edzőmhöz, mivel egy kicsit duci lány voltam, és úgy gondolták, hogy az úszás segíteni fog a kilók leadásában. Segített is, és megtanultam, hogy mennyire szükséges egy ember életében a rendszeresség.
Mikor hívta fel először magára a figyelmet?
– 11 éves koromban, 1996-ban országos gyerekbajnokságot nyertem a 200 méteres vegyesúszásban, a felnőttek között 1998-ban már sikerült nyernem 400-on és a 800 méteres gyorsúszásban 13 éves koromban.
Mikor ismerhette meg a nevét a nemzetközi úszósport?
– Több külföldi gyerekversenyen is sikeresen rajthoz álltam, de az igazi siker 2000-ben jött el, amikor az ifjúsági Európa-bajnokságon több számban is aranyérmes lettem. Az első felnőtt világbajnoki fellépésemre Japánban került sor egy évvel később, ahol hatodik lettem a 200 méteres pillangóúszásban.
Mikor lett érmes először világversenyen?
– 2002-ben Berlinben, ahol 400 vegyesen, 800 gyorson, 200 pillangón és a 400 méteres gyorsúszásban egyaránt a dobogó második fokára állhattam.
Sokáig mindig „morcosan” állt a dobogón. Miért?
– Mert nyerni akartam, hozzáteszem, mindig is úgy ugrottam vízbe, hogy megnyerem a versenyt. Akkor valahogy úgy éreztem, hogy ezt meg tudom tenni, de sajnos mindig akadt valaki, aki előttem csapott a célba. Aztán megtanultam, hogy vannak jobbak, és kezdtem örülni az ezüstérmeknek is, és talán ezért váltott mosolygósra az arcom.
Athén.
– Életem nagy fordulópontja, hiszen komoly reményekkel utaztam a 2004-es olimpiára, ahol sajnos semmi nem jött össze. Ez volt az, amikor úgy éreztem, hogy nincs tovább, és befejezem a versenyzést.
Nehéz volt az átállás?
– Elképzelheti, hiszen több mint egy évtizeden keresztül behatárolt ritmusban éltem, tanultam, úsztam, tanultam, úsztam. És mégsem sikerült az, amiért elkezdtem ezt a sportot.
Más boldog lett volna azzal az eredménylistával, amivel rendelkezik.
–  Most már én is boldog vagyok és értékelem.
Nem éppen nőies sportággal próbálkozott.
– Világéletemben szerettem a motorokat és az autókat. Baráti rábeszélésre kezdtem el motokroszszozni, ahol hála istennek, bajnoki címet és versenyeket is sikerült nyernem. Aztán egy bukás után úgy gondoltam, hogy jobb leszállni a nyeregből, és talán ezek után fordult meg a fejemben, hogy újrakezdem az úszást. Hál’ istennek összetalálkoztam Vajda Tamással, akinek kiváló versenyzői voltak, az ő irányításával készülök a hosszútávú versenyekre a Debreceni Sportcentrum színeiben.
Önről nemcsak a gyors autók és a motorok jutnak eszébe azoknak, akik közelebbről ismerik, hanem állatszeretete is.
– Imádtam édesapám lovait, és minden állatot, jelenleg is vizsláim vannak, akik bizony jó néhány kedves percet szereznek nekem.
Ha újra elkezdhetné, másképp csinálná?
– Úgy érzem, hogy amikor teljes energiámmal készültem a világversenyekre, mindent megtettem, és most úgy ítélem meg, hogy nem kellene mást csinálnom, mint akkor. Talán egy kis szerencse segíthetett volna rajtam, de amit az edzésekkel és a munkával elvégeztem, nem hiszem, hogy fokozni lehetne.
Hogyan ítéli meg a jelenlegi nemzetközi mezőnyt, és mit vár magától a hosszútávúszásban?
– A mai úszás a csodadresszeknek köszönhetően már nem ugyanaz, mint amit én csináltam, és nem tudhatom, hogy mire lettem volna képes, ha én is ilyenben úsztam volna, de erről már kár beszélni, hiszen a dresszeknek jövő évtől leáldozik a napja. Ami meg a várakozásomat illeti, mindent meg fogok tenni, hogy elérjem, amit erőm enged.

Fluck Miklós

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!