Miért húzódnak el a szakértői vizsgálatok

 A közlekedésbiztonság szakértője pedig valóságos babramunkának nevezi, amikor egy lezuhant utasszállító repülőgép fekete dobozának tartalmát próbálják megfejteni, a többi között azért, mert a rögzítő több ezer csatorna adatait tárolja és mindet egyenként kell kiértékelni. A beszámíthatóság, s ezzel a büntethetőség megállapításához az esetek zömében elég egy körülbelül 3 órás ambuláns vizsgálat, mondta az igazságügyi elmeorvos-szakértő, ám az esetek 25-30 százalékában ennek az eredménye nem egyértelmű, s ilyenkor jelentősen meghosszabbodhat a megfigyelés: adott esetben 30 nappal, s szükség esetén újabb harminc nappal, amikor a kórházban alapos vizsgálatokat végeznek.

– Vajon mi az oka, hogy bár a DNS-minták azonosítása hasonló egy apasági ügy tisztázásánál és egy bűnügyben, az előbbi egy-két napot, az utóbbi meg hosszú hónapokat kívánhat meg?
– A kettő között, mint a vizsgálat időigénye is mutatja,  igen nagy a különbség – kezdi Lontainé dr. Santora Zsófia, a Bűnügyi Szakértői Intézet főigazgatója. – Az apaság tisztázásához elég lehet három DNS-minta – az anyáé, a gyermeké és a vélelmezett apáé –, amit tisztán, steril gézlapokon kap meg a laboratórium. Ezekből először kinyerik a tiszta DNS-t, azután megsokszorozzák, majd a láncot alkotó szakaszokat az úgynevezett szekvenálással, egy erre szolgáló berendezés segítségével a hoszszúságuk szerint szétválasztják és értékelik. Az azonosítás abból áll, hogy a szekvánálásnál elkülönített azonos hosz-
szúságú DNS-szakaszok jellegzetességeit vetik össze: az anyáét, a gyermekét és az apajelöltét. A gyermek DNS-ének ugyanis az adott szakaszon vagy az anyai, vagy apai mintával kell egyeznie, ha a jelölt a valódi apa. Ha nem egyezik egyikkel sem, akkor nyilvánvalóan más az apa. Ez rutineljárás, hasonló ahhoz, mint amikor csak egy gyanúsított és egy sértett sterilen levett mintáját kell vizsgálni. Ám a bűnügyi szakértő dolga sokkal összetettebb, ugyanis a bűnügyi minták a legritkábban tiszták. Ráadásul egy-egy ügyben gyakran több száz bűnjelet kapunk a nyomozóktól – a fehérneműtől, a hajszálakat és hámsejteket tartalmazó fejfedőn, a vérrel szennyezett falevélen és a fűszálon át a késig, a kalapácsnyélig, a gyanúsítottól vett körömkaparékig, hadd ne soroljam tovább –, s ezek mindegyikén több embertől, többféle genetikai nyom lehet. Többnyire van is. Az első lépés a szemle, amikor minden bűnjelet egyenként átvizsgálunk szabad szemmel és sztereomikroszkóp alatt. Azután mindegyik nyomból mintát vesz a szakértő, majd kódolja is azt, hogy honnan vette; minden minta külön azonosítószámot kap. Ettől kezdve senki más nem tudhatja, hogy melyik bűnjelből, nyomból származik maga a minta. Azután kinyerik belőle a tiszta DNS-t – ha sikerül. A látható biológiai mintákból mindig sikerül. Ám megesik, hogy „vakon” dolgozunk, ha nincs látható biológiai nyom a bűnjelen. Ilyenkor tíz-húsz helyről találomra veszünk mintát – például a szerszám nyeléről, a fegyver markolatáról. Ezekkel is ugyanúgy járunk el, mint a láthatókkal. S ha megvan már az összes minta – egy ügyben akár több száz –, akkor kezdjük a rutineljárást. Ha kész az eredmény, akkor a szakértő értékel, a különböző személyektől származó mintákat is összeveti. A tárgyon talált és a gyanúsítotti vagy sértetti minták összehasonlítása épp úgy megoldható, mint az apasági vizsgálatnál. Ehhez a bonyolult és precíz, minden egyes „találatot” még kódolva és két szakértővel visszaellenőrző eljáráshoz már nem elég a rutin. Nagy előny, ha a kollégának kriminalisztikai tapasztalata, szemlélete van, ha járt helyszínelni és ha jól együtt tud működni a nyomozókkal. Ám bármennyire is képzett, felkészült az illető, az eljárás csak ritkán tart egy-két napig; a minták nagy száma miatt jellemzően heteket, hónapokat, olykor fél évnél is többet vehet igénybe. S nemcsak nálunk, hanem a világon mindenütt.
– Az Air France-gép katasztrófája példázza: megtalálni is soká tarthat egy fekete dobozt. Vajon miért?
– Mert a mikrofonokat, amelyekkel „fülelnek”, legfeljebb óránként 5 kilométeres sebességgel lehet húzni a víz alatt, hogy a közben keletkező örvények zaja ne zavarjon. S egy 100 x 200 kilométeres területet kell átvizsgálni, ami még most is tart – kezdi Mészáros László, a Közlekedésbiztonsági Szervezet főigazgatója. – Ha pedig megkerül a fekete doboz, a nehézségek fokozódnak. Ugyanis négyféle adatrögzítésről és tárolásról van szó. Az első nem is a baleset kiderítésére készül és nem is fekete – valójában narancssárga – dobozos, hanem a földi műszaki személyzetnek szóló folyamatos adatközlés. A gép elektronikus rendszerei maguk küldik a műszaki adatokat. Például még arról is, hogy kiégett egy izzó, így a szerelő már tudja, hogy milyen égőt kell majd kicserélnie a leszállás után a starthelyen. Az ilyen információk nagyon bonyolultan, az internetes üzenetekhez hasonlóan, olykor a Földet megkerülve, s nem is a küldés pillanatában jutnak a célhoz; még csak az sem biztos, hogy abban a sorrendben érnek oda, ahogyan a gép elküldte ezeket. Az adatok sorrendjének utólagos tisztázásához az összes állomás – gép, műholdak, földi továbbító állomások, célállomás – minden egyes eltérően járó órájának jelét és a továbbküldés időpontját, az igazoló adatokat is elemezni kell, hogy pontosan kiderüljön utólag: mikor, mit jeleztek a gép műszaki rendszerei. És az Air France gép esetében volt olyan üzenet, hogy „robotpilóta lekapcsol”. Ha tudni akarják, hogy a pilóta vagy az automatika kapcsolta le, vagy netán más változás történt, az egész rendszer szinte minden elemét – több ezret! – kell töredék másodpercekig menően
pontos időrendbe sorolva megvizsgálni. Az igazi baleseti adatrögzítők közül az első kabin hangrögzítője már kutatható a baleset után. Ez a pilóták egymással, a légiforgalmi irányítással és az utasokkal folytatott beszélgetéseiből az utolsó két órát rögzíti annyi csatornán, ahányan kommunikálnak egymással – legkevesebb négyen. A felvételek visszahallgatása csak egyszer, négy csatornánál már 8 óra. Ám a zajokat is ki kell szűrni, a felvételt átjátszani, nehogy az eredeti megsérüljön, és többször lejátszani – ez már legalább 3-4 nap. Nem szólva arról, hogy a külföldi személyzet tagjai egymással az anyanyelvükön beszélnek, angolul is különböző akcentusokban és szinten, így fordítani és minden szavukat pontosan érteni is kell. A következő tárolóban a gépről a műszaki személyzet által gyorsan letölthető  adatok vannak. S végül ennek van egy különálló, és a hangrögzítőhöz hasonlóan kereshető baleseti adattárolója is, ami majdnem ugyanazokat az információkat tartalmazza. Ha e tárolók megkerülnek, akkor is tilos ezeket bekapcsolni, mert megsérülhettek, hibájuk lehet. Ezért elviszik egy laboratóriumba, ott szétszedik és a memóriablokkjukat átteszik egy teljesen ép adatrögzítő kiolvasó részébe – ez is napokat vesz igénybe. És csak ezután kezdődik az igazi babramunka. Ez tart a legtovább; pontos időrendben táblázatba foglalni minden apró változást, ami a gép rendszereivel történt. Enélkül az elemzés hajítófát sem érne. És ne szépítsük: ez a munka már nem néhány hétig, hanem 3-6 hónapig tart. Így derülhet ki végül, ha az adatok egyáltalán elárulják, hogy mi is történt a géppel és miért.
– Mennyi idő alatt lehet tisztázni egy vádlott beszámíthatóságát?
– A beszámíthatóság, s ezzel a büntethetőség megállapításához az esetek zömében elég egy körülbelül 3 órás ambuláns elmeorvos-szakértői vizsgálat. Ám ha ennek az eredménye nem egyértelmű, akkor 30 napos, és újabb 30 nappal meghosszabbítható megfigyelés kell a bírósági döntés szempontjából fontos beszámíthatóság korrekt tisztázásához – fejtegeti dr. Antal Albert pszichiáter, igazságügyi elmeorvos-szakértő, az Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyító Intézet főigazgatója. – A háromórás vizsgálatnak vannak fizikai, pszichológiai, elmekórtani és belgyógyászati részei. Ha ennek eredményeképpen az elmeszakértők meg tudják állapítani vagy azt, hogy az illető beszámítható vagy azt, hogy ha nem, akkor pontosan miért és mennyire nem, akkor le is zárul ez a feladatuk. Ám azokban az esetekben – körülbelül az összesnek 25-30 százalékában –, amikor ez kevés, kórházi bentfekvés és huzamosabb időn át tartó megfigyelés, valamint további vizsgálatok – például
EEG, CT, MR – sora kell a pontos diganózishoz, pláne, ha belgyógyászati megbetegedés is van a kétséges elmeállapot hátterében. S ezek olykor nem kevés időbe telnek. A bíróság is dönthet úgy, hogy hozzánk szállítsák be megfigyelésre az illetőt, de a külső szakértő is kérheti, hogy nálunk történjenek meg a vizsgálatok, mert ehhez adott nálunk a háttér, s könnyebben és talán hamarabb kapunk időpontot is más egészségügyi vizsgáló intézetektől. A büntető törvénykönyv szó szerint „kóros elmeállapotot” említ a beszámíthatóságot korlátozó  vagy kizáró okként. Emögött lehet elmebetegség, gyengeelméjűség, tudatzavar, szellemi leépülés vagy személyiségzavar is. Ha az elmeorvosi vizsgálat úgy találja, hogy az illető összefüggő tüneteiben nem áll fenn a kóros elmeállapot, de vannak gyanújelei – például ilyenek a gondolkodási vagy akarati zavarok – akkor kerül sor a hosszabb megfigyelésre, a tüzetesebb vizsgálatra. Az elmemegfigyelés – amiből évente körülbelül 50-re kerül sor – idejét a törvény 30 napban szabja meg, s többnyire ennyi időbe bele is fér. Ám ha a kórkép még ezután sem „tiszta”, akkor a személyes felelősségem, hogy ezt újabb 30 nappal megtoldjam. Azt ugyanis pontosan meg kell állapítanunk, ha az illetőnek nincs kóros elmeállapota, azaz beszámítható, csak éppen szimulált bizonyos tüneteket, és persze azt is, hogy ha valódiak a tünetei, akkor milyen kórképről van szó – és ezt több vizsgálattal alá is kell támasztanunk. Egyszerű lehet az eset, ha tudjuk a leletekből, hogy az illetőt öt éve kezelik mondjuk valamilyen skizofréniával. De bonyolultabb, ha sem a betegségéről, sem annak okairól nem tudni még semmit. S a felelősségünk azért is nagy, mert nem mindegy, hogy valakit büntet-e a bíróság vagy önálló intézkedésként a kényszer-gyógykezelését rendeli el – éppen a mi intézetünkben. Ez utóbbi akár évekig – a Btk. szerint „a szükségesség idejéig” – tarthat. Igaz, az új büntetőkódex ezt várhatóan módosítja: annyi ideig folyhat majd itt az illető gyógykezelése, ameddig az adott bűncselekményért kiszabható börtönbüntetése tartana. S ha ez idő alatt sem javul az állapota számottevően, ha nem alakul ki nála a „normál státus”, akkor tőlünk el kell őt bocsátani és más pszichiátriai intézet veszi át a gyógyítását.

(vasvári)

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!