Működnek a magyarszlovák gazdasági kapcsolatok

A rendezvény is jelzi: a politikai gondok ellenére is működnek a napi kapcsolatok.
Hardi Tamás, az MTA Regionális Kutatások Központja Nyugat-magyarországi Tudományos Intézetének munkatársa a VH-nak elmondta: az intézet egyik frissen elnyert egy éven át tartó kutatási projektje most, szeptemberben indul, a címe: Magyar–szlovák agglomeráció Pozsony környékén  – Közszolgáltatás-fejlesztési hálózat a határon átnyúló agglomerációban. A kutatás szlovák oldali partnere a Fórum Kisebbségkutató Intézet, finanszírozásához pedig a Szlovák–Magyar Területi Együttműködési Program is hozzájárul. A közös témát azért is tartja fontosnak, mert több száz szlovák család – többségük nem beszél magyarul, vagy éppen most kezd magyarul tanulni – telepedett át a határ magyar oldalára, hogy munkához jusson, vagy már megszerzett munkahelyéhez közelebb kerüljön. A Pozsony–Győr–Dunaszerdahely–Mosonmagyaróvár–Komárom és a Révkomárom–Lábatlan–Nyergesújfalu–Esztergom vonalon, a Duna mentén, s a másik egymással napi kapcsolatban lévő régióban, a már említett Miskolc–Kassa vidékén legalább másfél-kétmillió embert érint a földrajzi közelségből, az átjárhatóságból eredendő együttélés, munkavállalás, az ehhez kapcsolódó ügyintézés a hivatalokban. Rajkán, Dunakilitin  szlovák ingatlanközvetítők, kétnyelvű ügyvédek „specializálódtak” a szomszédos országból érkező új lakóingatlan-tulajdonosokra, akik részben a magyarországi munkahelyeik, de sokkal inkább a szlovák főváros közelségének és jobb megközelíthetőségének okán vettek lakást, házat magyar területen, mert így jobb eséllyel startolnak adott esetben egy új, netán jobban is fizető munkáért. A gazdasági válság hatása azonban érezhető: a mindennapos ingázók száma korábban 30-40 ezerre volt tehető, ez idén azért csökkent.
Már a rendszerváltás előtt is jöttek a határhoz közel eső területekre – elsősorban az egészségügybe, élelmiszer- és textiliparba szlovákiai munkavállalók, főként magyar nemzetiségűek. Nálunk munkaerőhiány volt, náluk pedig nagyon nagy munkanélküliség. Az átjárás az utóbbi években, a két ország EU-s
csatlakozása után ebben az eurorégióban viszont már kölcsönössé lett, a területi-gazdasági logika is ezt követelte. A szlovákiai autóipari fejlesztések, a VW után a Citroën-Peugeot, a KIA gyár megnyitása vonzotta a magyar dolgozókat is: így nem ritka, hogy odaát magyar munkások, technikusok, mérnökök, míg az esztergomi Suzuki gyárban, vagy a győri Audiban szlovákiaiak vannak munkaviszonyban. A révkomáromi – komarnói hajógyárban is sok magyar vállal munkát mindmáig. A magyarországi munkanélküliség, amelynek rátája 9% fölé emelkedett, még mindig több mint két százalékkal alacsonyabb, mint északi szomszédainknál. Az euró szlovákiai bevezetése egyfajta új bevásárlóturizmust is hozott: a számukra kedvező árfolyam miatt jobban megérte, megéri a határ innenső oldalán forintért vásárolni. Összességében azonban nem ez a jellemző, hanem a már említett „lakik itt, dolgozik ott, iskolát, szolgáltatást, egészségügyi és kulturális, szórakoztató intézményeket igénybe vesz itt és ott” – mint Hardi fogalmaz. A túloldal felől erősebbek, intenzívebbek azonban mindmáig a kapcsolatok, ismereteik
is alaposabbak, így az előítéletek is sokkalta kevésbé vannak jelen – egymás szomszédságának elutasítása nincs tehát napirenden, igazolva azt: ha együttél egy közösség, akkor sokkal kevésbé lehet bármelyik felet „mumusnak” kikiáltani.
– Az Európai Unióban falak omlanak le, ezt nem lehet és nem szabad mesterséges ellentétkeltésekkel akadályozni! Ugyanakkor sajnálatosan ma néhányan átélik, hogy a magyar rendszám odaát, a szlovák meg ideát a tájékozatlan szélsőségesek számára vörös posztó, így fordulhatott elő az is, hogy a szlovák nagykövet autóját idehaza leszorítani akarták az útról. Amúgy a dolog pikantériája éppen az, hogy a kedvezőbb szlovákiai adóviszonyok miatt a több tízezer SK jelű,
szlovák rendszámú autó magyar állampolgáré, odaát bejegyzett magyar cégé… – vélekedett a gazdasági geográfus kutató.

G.M.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!