... az a pofon, amit köztársasági elnökünkkel együtt, mi, magyarok is
kaptunk. A köztársasági elnök a magyar nép képviselője. Zakóban,
frakkban, pizsamában és fürdőnadrágban egyaránt. És amíg valaki ebben a
hivatalban van, semmilyen körülmények között „nem magánember”.

Sajnálatos az a nyelvtörvény, amit a szlovák törvényhozás a magyar
kisebbséggel szemben hozott. Ilyen törvényt a szocialista diktatúra
idején sem hoztak egyetlen környező országban. Teljesen egyértelmű a
törvény antidemokratikussága.


Nyilvánvaló, hogy minden törvényesen lehetséges módon tiltakozni kell egy ilyen „törvény” ellen és mindent el kell követni azért, hogy azt az illetékes szlovák szervek visszavonják.
Ugyanakkor nem lehet kétséges, hogy egy antidemokratikus lépést nem illik és nem célszerű gyerekes kakaskodással viszonozni.
Egy olyan – jogilag képzett – köztársasági elnöktől, mint a mienk, elvárható lenne, hogy messzemenően tartózkodjon minden meggondolatlan lépéstől.
Sajnos nem így történt.
Mint ismert, egy olyan – szlovák részről – kényes napon, mint az augusztus 21., amikor a magyar hadsereg egy hadosztálya több más VSZ-tagállam haderejével együtt 1968-ban meghiúsította a prágai tavasz reformtörekvéseit, érthető, hogy nem feltétlenül szükséges szobrot avatni szlovák területen, még magánemberként sem egy magyar köztársasági elnöknek, akkor is, ha a megszállást a magyarok egy korábbi rendszerben hajtották végre.
Ezt a tényt köztársasági elnökünk nem vette kellő súllyal figyelembe, és minden korábbi szlovák hivatalos tiltakozás ellenére, megközelítette az avatás színhelyét, ahol értesült arról, hogy ezen a napon persona non gratának tekintik Szlovákia területén.
Számomra mindenképpen érthetetlen, miért nem lehetett azt a bizonyos szoboravatást néhány nappal akár korábban, akár később megejteni?
Miért kellett mindenáron ragaszkodni az avatás kitűzött napjához?
Most aztán – mind a szlovákok, mind a magyarok – kíváncsian várhatjuk, mit szól mindehhez az európai közvélemény, milyen további kakaskodó „diplomáciai lépés” várható a két fél részéről, hogy a kölcsönös megértés helyett, a helyzet esetleg tovább éleződjön, elterelve a figyelmet arról a bizonyos antidemokratikus szlovák nyelvtörvényről.
Balogh Lajos, Budapest

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!