Íme egy igazi iskolapélda: unokám első osztályos lett, és örömmel várta
az iskolakezdést a XII. kerületi Jókai Mór Általános Iskolában.
A szülei részt vettek a szülői értekezleten, még májusban, ahol elmondták, szerdánként nyáron ügyeletes lesz az iskola, ha kérdésük van a szülőknek, e napokon felkereshetik az ügyeletest.
Kisunokám szülei este kilencig dolgoznak, hogy eltartsák a családot, én vigyázok a gyerekekre. Egy héttel az iskolakezdés előtt telefonáltak az iskolába az ügyeleti napon, hogy befizetnék az ebédet. Az iskolatitkár azonban közölte, nem lehet befizetni, a gyerek egyen hideget, mert épp egy napja volt az utolsó ebéd-befizetési nap.
Mikor unokám apja megkérdezte, lenne-e más, emberi megoldás, azt mondta a titkárnő, „nincs, tanulja meg a szülő, hogy idejében fizeti be az ebédet”.
Erre az édesapa személyesen ment az iskolába, hogy valahogy mégis befizesse a gyereket, mert ez nem evés-kérdés, hanem lélektani: ha egy kisgyerek már az első napokban hátrányos helyzetbe kerül, akkor mi lesz vele később? Meg akarta kérdezni, melyik szállító szállítja az ebédet, elmegy ő a város másik végére is, csak a gyereknek ne kelljen iskolakezdéskor egyedül maradnia két hétig egy szelet vajas kenyérrel és az új helyzettől való szorongásával, társaitól kirekesztve, akik ehetik együtt a meleg ételt, mert azoknak jó és gondos szüleik voltak (ugye, hogy milyen szülei vannak a gyereknek, az is a gyerek hibája).
Erre az iskolatitkár, aki biztonsági őrrel jelent meg az iskola bejáratánál, nevét elhallgatta, és az apa könyörgésére sem árulta el, melyik cég az ebédszállító. Ezután a kisgyerek anyukája felhívta az iskolatitkárt, hátha neki megenyhül, mégis két anya egymás között... Neki már harmadszori nekifutásra elárulta, hogy hívják, és azonnal hozzátette, „ha az anyukának nem tetszik az eljárás, jelentse fel a 249-5940-es telefonszámon – mint egy automata, fejből mondta a számot – az önkormányzatnál.” Még hozzátette, neki is két gyereke van, de ő jó szülő. Erre az anyuka elmondta, ha ő rossz szülő is, egy ártatlan gyereket ne büntessenek emiatt. Nem tehet róla a gyerek, hogy milyen az apja, meg az anyja...
Mire az iskolatitkár azt mondta, csak a gyerek büntetésével érik el, hogy megbűnhődjön a szülő, ezért a gyereknek igenis bűnhődnie kell, az igazgatónő pedig elérhetetlen.
Vagyis erre az „apró” helyzetre nem volt emberi megoldás Budapest XII. kerületében...
Ha már az iskolában ez van, mit teszünk majd egymással az életben?
K. István György, Budapest
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!