Kedves Naplóm!

Néha a három közül az egyik hatalmas ugrásokkal eltávolodott, majd visszatért. Éjjel háromig figyeltük a furcsa jelenséget, abban a szent hitben, hogy ufókat láttunk. Másnap izgatottan vettem meg a napilapokat, abban a reményben, hogy majd azok igazolnak minket, de egy sor sem jelent meg bennük az általunk látottakról. Aztán már magamban is kételkedni kezdtem: láttam-e valamit, és ha igen, akkor mit, vagy csak káprázat játszott velem.
Az ufóészlelésekről általában utólag mindig kiderül, hogy amit láttak, lefényképeztek, vagy videóra rögzítettek, nem is az, ami, vagy aminek látszik. De most azt olvasom, mégiscsak lehet a dologban valami, mert a brit kormány állítólag több mint háromezer titkos ufómegfigyelési dokumentumot hozott nyilvánosságra. Nemcsak egyszerű földi halandók számoltak be azonosítatlan repülő tárgyakról, hanem tudósok, orvosok, vadászpilóták is. Ez utóbbiak állítólag azért nem nagyon vállalják, hogy ufóval találkoztak, mert attól félnek, hogy eltiltják őket a repüléstől – pszichológiai alkalmatlanság miatt. Azt hiszem, ez azt jelenti, hogy esetleg hülyének nézik őket, ami eléggé kínos egy pilóta esetében.
Mennyire más a helyzet például nálunk, hiszen – leszámítva a fent említett Miskolc-tapolcai esetet – azóta is nap mint nap találkozom olyan ufókkal és utasaikkal, amelyeket és akiket nem lehet azonosítani. Ilyen azonosítatlan valami például az a parkoló cég, amely beszedi a pénzt, de senki sem tudja, az hová, kinek a zsebébe kerül, vagy az a közlekedési vállalat, ahol milliárdok tűnnek el így vagy úgy vagy végkielégítés formájában, egyes titokzatos lények hatalmas pénzeket söpörnek be holmi óriási titkok tudóiként, és még sorolhatnám. Mindez itt esik meg, a szemünk láttára, és mégsem történik szinte semmi. Megmagyarázzák, hogy ez nem is az, aminek látszik. Úgy érzem, nálunk minket néznek ufonautának.
De ha egyszer tényleg találkoznék egy földön kívülivel, és elmesélném neki, ami nálunk folyik, ő sem hinné el…

Gálvölgyi János

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!