Váratlanul nagy lett a sikere a beszélő riasztónak. A svédországi Gävle
városában az önkormányzat megunta az évente több tízmillió korona
értékű lopást, rongálást és gyújtogatást, és újszerű megoldást talált
az elkövetők megfékezésére. Az iskolák, óvodák és más önkormányzati
intézmények környékén olyan kamerákat telepítettek, amelyek rápirítanak
a settenkedőre.
Csak azért, hogy teljesen érthető legyen: amikor a kék trikóban a suhanc közelít a nyugdíjasotthon ablakához, és elkezdi azt feszegetni, akkor megszólal egy hangszóró a feje felett, amelyből a beosztott ügyeletes hangfekvésének, és pillanatnyi haragjának, valamint a potméter beállításának függvényében az egész utcát betöltő erővel vagy még hangosabban felharsan a fenyegető szöveg: látlak, te kék trikós tolvaj, rettegj, mert már veszi is a videó minden mozdulatod, nem menekülhetsz. Egyszerű a módszer, a svéd tolvajok azonnal eliszkolnak, és még a környékére sem néznek a bekamerázott kerületnek, vagyis a befektetés hamar megtérül.
Ilyenkor támad reflexből a javaslat, vezessünk be ilyen kamerákat Magyarországon is. Kék trikós gyerek, suhanc, tolvaj itt is van bőven, hamar megtérülne a kiadás. Mielőtt kiépítenénk a teljes rendszert, azért érdemes alaposan átgondolni, miben térnek el Magyarországon az alkalmazás feltételei a svéd modelltől.
Tegyük fel, hogy kiírnak egy közbeszerzési pályázatot a tolvajok lefülelésére kialakítandó kamera- és ügyeleti rendszer bevezetésére, és már a pályázat meghirdetése előtt nyilatkozatok tucatjai jelennének meg az ellenzék lapjaiban, hogy valószínűleg az egész közbeszerzés csak egy fedőakció, hogy jobban lehessen lopni, vannak olyan hírek, amelyek szerint nem is lesznek kamerák a falakra szerelt üveggömbökben, és nem is a legolcsóbb berendezéseket akarják megvenni a hálózat működtetéséhez, mert akkor a szállító majd juttat valamit a polgármesternek és a beszerzési bizottság tagjainak.
Vagyis már nem az lenne az érdekes, hogy ki szeretné lefülelni a tolvajokat, hanem, hogy a tolvajlás körül csapott kampánnyal mennyit lehet elcsenni a rivális iránti bizalomból. Ez is lopás, ami ellen persze fel lehetne lépni, ha lenne a szavaknak hitele. Majdnem elfelejtettem, hosszan folyna a cikkezés és a nyiltkozatháború arról, hogy nem szabad elhinni a hangosbeszélőnek, ha az hallatszik a hangszóróból, hogy vigyázz tolvaj, lefüleltelek, mert az ügyeletben már nincs senki és azok is meg vannak vesztegetve és a megvásárolt emberek helyett is csak automaták riogatnak, minden alap nélkül. Elég néhány évig ezt hajtogatni, és akkor már tényleg senki nem lesz nagyon izgatott, ha megszólal az ügyeletes a megafonból… Gondolom, lennének sajtótájékoztatók arról is, hogy az ellenzék önálló kamerarendszert épít ki, mert attól tartanak, hogy az önkormányzat a neki szimpatikus tolvajokat, akik piros ingben sunnyognának, azokat nem is akarja leleplezni…
Persze ettől még kiépülhetne a kamerarendszer, de sokra valószínűleg akkor már nem mennénk vele, mert nálunk a dolgok fordítva működnek. Gondoljunk egy merészet, mintha már ma is ez történne, mintha a tolvajokat lefülelő hálózat közvetlenül rá lenne kötve a kábelszolgáltatók kínálatára, és már évek óta a legnagyobb érdeklődés azokat a produkciókat kísérné, amelyekben a békés egymás mellett élés kifosztására szervezett mozgalmak műsorát kínálják. Ők is érezték, hogy a külcsín, a szimbólumok nagyon fontosak, volt fehér szalag, kokárda, nemzeti színű csuklópánt, Árpád-sáv, gárdamellény, ez mind lopás, mert, aki nem hajlandó bebújni a mezbe, az meg van fosztva a közösséghez tartozás egyenrangúságától.
Ha nálunk majd kiépítik a tolvajok leleplezésére a rendszert, akkor otthon ülve, figyelhetnénk a kék trikóban vagy kék öltönyben a kamerák elé surranó politikusokat, akik közeledve az önkormányzati és demokratikus intézmények ablakaihoz, belekacsintanának a kamerába, ahogy szoktak, és milliók rajongását kiváltva talicskával hordanák ki onnan a bennük lévő legfontosabb értéket a bizalmat, a rengeteg apró közmegegyezést. Olyanokat, mint például a szavak értelme.
A közönség pedig lelkes. Magyarországon ugyanis, nem arról gondolják, hogy felkészült a kormányzásra, aki dacolva az olcsó népszerűséggel, és kalkulálva a világgazdasági válsággal, kiáll a nyilvánosság elé, és közli, hogy még nehéz évek jönnek, de aztán végre sikeres lehet Magyarország, hanem annak hisznek, aki csak annyit mond, feleslegesek az áldozatok.
És még csak vissza sem kérdez a köztársasági elnök: tényleg készen állsz a kormányzásra, a rassziszmus visszaszorítására, a Magyar Gárda szétkergetésére, a Jobbik kipukkantására, az adóterhek csökkentésére, a foglalkoztatás növelésére, a szegénység felszámolására, az egészségügy, az oktatás, a közlekedés, a közbiztonság, az önkormányzatok, a bármi rendbetételére? A világgazdasági válság hatásainak semlegesítésére. Tényleg? És még csak áldozatot sem kell hozni. Csupán kézrátétellel megy az ilyesmi? Kinek a kezét kell rátenni és mi marad a kezében? Nem csak hitegetsz? Nem csak átverés ez az egész? (Igaz, akkor sem ártott volna efféle kamera, amikor épp az elnök urat választották meg.)
Szóval ennek a kameraprojektnek csak akkor lenne nálunk értelme, ha elkezdhetnénk az egészet elölről, talán onnan, hogy ha lefülelne valakit az utcán felszerelt kamera, akkor a tolvaj legalább elszégyellné magát…
Mert a svéd példának ez volt a lényege…
Vicsek Ferenc
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!