Pokorni Lia hihetetlen dolgokat tapasztal

l Mindig is színész akart lenni. Miért volt ebben ennyire biztos?
– Az óvodában és az iskolában is állandóan engem küldtek ki, hogy szerepeljek, és én ezt szerettem is. Miközben még mindig felmegy a vérnyomásom, ha ki kell mennem a nézők elé. Időnként belegondolok, hogy minek is csinálom ezt.
l Hogyan került a Pinceszínházba?
– Tudtam, hogy színész akarok lenni, de tulajdonképpen 23 éves koromig egyáltalán nem foglalkoztam ezzel.
l Mit csinált érettségi után?
– Szerelmes voltam. Nem olvastam, nem jártam színházba, csak ennek az érzésnek éltem. Csipkerózsika-álom volt, de egyáltalán nem tartom elhanyagolhatónak. Ennek a szerelemnek a kapcsán meglehetősen kalandos dolgokba keveredtem, például Pozsonyban  könyökvédőket árultam. Az akkori szerelmem üzletember volt, aki temérdek mindent kipróbált, és én vele mentem a nagyvilágba.
l Vége lett a szerelemnek, és elment felvételizni a Pinceszínházba?
– Tulajdonképpen attól lett vége, hogy elmentem felvételizni, és fölvettek oda.
l Kétszer jelentkezett a Színház- és Filmművészeti Főiskolára is. Mennyire viselte meg, hogy nem járt sikerrel?
– Nagyon rossz voltam, hihetetlenül görcsöltem. Akkor tragédiának éreztem, hogy elutasítottak, azt hittem, belehalok, vége az életemnek. Katatón állapotban bámultam a plafont, és nem tudtam, mi lesz velem.
l Ezek után nyilván nagy szó volt, hogy a Bárka Színház stúdiójába bekerült, majd társulati tag is lett.
– Nagy dolog volt, hogy az együttes tagjai befogadtak, rengeteget tanultam tőlük.
l Hogy lett az Új Színház színésze?
– A Bárka társulatának jelentős része nem jött ki az akkori igazgatóval, Csányi Jánossal, ezért otthagyták, én pedig úgy éreztem, hogy velük kell tartanom. Nem tudtam, mit kell ilyenkor tenni, mihez kezdek majd, de azért akadt némi munkám. Felhívott Márta István, az Új Színház igazgatója, azt mondta hallott már rólam, de nem látott semmiben. Eljött megnézni Tatabányára, a Feleségem történetében, és utána szerződtetett.
l Leginkább naiva szerepkörön foglalkoztatták, amiből már nyilván ki akar lépni.
– Igen, hiszen 38 éves vagyok. Amikor a Vőlegényben ki kellett mondanom, hogy 25 vagyok, azért féltem, hogyan reagál erre a közönség, miközben borzasztó hálás vagyok, hogy eljátszhattam a szerepet. Amióta fiam született, jó néhány dolgot másként látok. Ha valaki anya lesz, az jókora „ugrás.” Feltöltődtem, nagyobb lett bennem a belső erő. Ilyenkor sokkal inkább látja magát az ember, beleértve a hibáit is, a saját kis gonoszságait, frusztrációit.
l Ezeket kijátszhatja magából a Beugróban, hiszen ebben a tévéműsorban fokozottan saját magukból kell építkezniük.
– Kapitány Iván producer, aki végignézett jó néhány adást, ezek alapján pontosan el tudná mondani milyen emberek vagyunk, akkor is, ha nem ismerne minket. Hogyan reagálunk bizonyos helyzetekre, amiken nincs időnk gondolkozni, az abszolút jellemző ránk.
l Kicsit olyan ez, mint egy pszichológiai teszt.
– Abból, hogy a nekünk megadott különböző szituációkban, a különféle lehetőségek közül mit választunk, kideríthető, milyen személyiségek vagyunk. Bár egyáltalán nem hiszem, hogy tudnék improvizálni, ennek a technikáját menet közben sajátítjuk el.
l Az igazi ismertséget a Beugró hozta meg önnek. Ügyesen kezeli az ezzel járó bulvársajtóban való szereplést.
– Senkinek nem mondom, hogy neki nem nyilatkozom, csak tudom, ha magánéleti kérdésekről nem beszélek, akkor egyértelmű, hogy egy csomó újság nem tart igényt a szolgálataimra. Hihetetlen dolgokat tapasztalok. Rajongók megtudják a telefonszámomat, és felhívnak. Mindenkinek szeretnék pár kedves szót mondani, de meg kell találnom a megfelelő arányt, mert nem mehet rá erre az összes energiám és szabadidőm.
l Szakmai szempontból nagyjából rendben van?
– Tulajdonképpen igen. De közben azért bizonytalanodtam el a válasszal, mert, ha igazán rendben lennék, úgy tudnám mindezt csinálni, hogy ne legyek annyira kimerült. Most találom meg azokat a segítségeket, amelyekkel terhek kerülnek le a vállamról, amelyekkel egészséges mederbe terelhetem a tevékenységemet.

Bóta Gábor

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!