Czollner Gyulának két év kellett, hogy megszokja Palikot

 „Semmi nem történt fejben Buttonnal, ugyanúgy feltehetnénk a kérdést, mi lehet Webberrel, hiszen az ausztrál a legutóbbi két futamon nullázott. Schumacher óta megszoktuk, hogy ha valaki jó versenyző, akkor agyonnyeri magát. Ma ez nem ilyen egyértelmű: elképzelhetetlen például, hogy valaki tizenhatból tizenöt futamot behúzzon. Persze minden sportszerető néző szereti az isteneket, akik verhetetlenek, de ez a válogatott társaság teljesen kiegyenlített vezetéstechnikailag” – magyarázta. A kommentátor szerint Fisichella menedzsere a héten zseniális üzletet kötött a Ferrarival. „Rendkívül jól használt ki egy véletlenül adódó helyzetet, gondolok itt Massa balesetére. Schumacher végül nem tudott beülni a helyére, Badoer nem elég gyors, Fisichella pedig köny-nyebben hozzáférhető volt, mint a mezőny másik olasz pilótája, Jarno Trulli. Öt versenyre szól Fisichella új szerződése a Ferrarival, és 2010-től az olasz istálló harmadik számú versenyzője lesz. Úgy gondolom, most kezd olyan lenni az F1 sorozat, amilyennek lennie kellene, hiszen lassan bármelyik autóval lehet futamot nyerni, egyre szorosabb a verseny, egyre több múlik a pilóták egyéni képességein, és remélhetőleg egyre kevesebb szerep jut majd a pénzügyi
háttérnek” – foglalta össze a tévés.
Czollner Gyulával édesapja szerettette meg az autóversenyzést, aki maga is pilóta volt, majd később a Magyar Autó- és Motorsport Szövetségnél dolgozott. „Rengeteg versenyt szervezett és szinte mindenhova elvitt magával. Láttam fényképeken, ahogyan négyévesen már raliversenyen vagyok... Persze én is autóversenyző szerettem volna lenni, de mindenféle más sport is érdekelt, gyakran néztem a tévés közvetítéseket, még gombfocit is kommentáltam otthon. A Műegyetem autómérnöki szakára jelentkeztem, melyet végül máshol fejeztem be. Hamar rájöttem, hogy én nem pusztán az autókat, hanem a sportot szeretem. Még a diploma előtt, édesanyám javaslatára jelentkeztem egy újságíró-iskolába. Emlékszem, édesapám jól ismerte Knézy Jenőt, és egyszer kikönyörögtem, hogy hívja meg hozzánk vacsorára. Mikor Juni György vezetésével a Duna Tv Sportosztálya a Magyar televízióhoz költözött, Forma–1-es utazó riportert kerestek. Franciaországban találkoztam a stábbal és persze Mezei Dániellel, akivel hamar összebarátkoztunk. 2000-ben kezdtem el az MTV-ben dolgozni, és amikor beestem a TeleSportba, ahol mindenki a fociközvetítésekért harcolt, azt láttam, hogy a technikai sportok nem sok embert érdekeltek. Első interjúmat Imolában, a San Marino Nagydíjon készítettem, az újonc Jenson Buttonnal. Hihetetlen mázlim volt; remegő hangom tettem fel kérdéseimet a brit versenyzőnek, aki szintén igencsak meg volt illetődve, hiszen éppen akkor mutatkozott be a Forma–1-ben. Talán még én is magabiztosabban éreztem magam nála, mert bár kezdő riporter voltam, ’86-tól minden évben ott voltam a Hungaroringen, és otthonosan mozogtam a versenyistállók körüli életben” – emlékezett vissza. „Sosem vágytam műsorvezetésre, hírolvasónak pedig semmiképp nem lennék jó” – nevetett. „Valószínűleg le tudnék vezetni én is egy Forma–1-es műsort, de az ár mindig a kommentátori szék felé sodort. Ha megnézzük például a focikommentátorokat, nincs köztük volt NB I-es játékos, és mégis jól végzik a munkájukat. Az autósport talán kicsit speciálisabb eset, hiszen nem lehet csak úgy kipróbálni mindent a grundon. Rögtön pénzbe kerül – nem is kevésbe –, ha valaki fel akar menni a pályára. Nyolc évet versenyeztem, nagyon sok dolgot tanultam. De hozzá kell tennem, csupán egy lépéssel vagyok közelebb a Forma–1-hez az átlagnál, hiszen sem én, sem Palik László nem voltunk soha Forma–1-es pilóták, számunkra is elérhetetlen magasságban van ez a szint. A német RTL-en más a helyzet, hiszen Christian Danner szakkommentátor évekig a száguldó cirkuszban versenyzett, hogy Niki Laudáról ne is beszéljek” – mondta.
A riporter szerint a Forma–1-közvetítés klasszikus páros műfaj, nem csak Magyarországon. „Egy másfél órás futamon vannak komoly üresjáratok, ezeket valahogy ki kell tölteni. Borzasztó nehéznek tartom az autósport páros kommentálását. Nekem be kellett ülnöm Palik Laci mellé, aki már húsz éve csinálta ezt. Próbáljon meg megszólalni valaki ott okosan... Az évek során azért beleszoktam, sokat tanultam Lacitól is, hogyan lehet a közvetítést fogyaszthatóvá tenni. Nyilván nekem kellett alkalmazkodnom, felvennem a ritmust, feltérképeznem a társam összes rezdülését; mindez sajnos nem tanulható meg két futam alatt. Szerintem két év is eltelt, mire magabiztosan megtaláltam a helyem Laci mellett. Arra is volt már példa, hogy Wéber Gábor ült be mellém közvetíteni, vele olyan szerencsés a helyzet, hogy gimnáziumi osztálytársak voltunk, és elég jól ismerjük egymást. Sok-sok autósport-kommentálást hallgattam végig magam is, de csak a sportág szeretete miatt. Ha valaki úgy fut neki a szakmának, hogy végighallgatja az összes korábbi kommentátort és ez alapján próbálja kialakítani saját stílusát, szerintem nem a legjobb úton jár. Persze rám is hatással van Laci, egy-két szófordulatot biztosan tőle tanultam el, de azt gondolom, hogy amikor a monitor elé ülök, úgy közvetítek, ahogy éppen jónak érzem” – árulta el. „A pártatlanság kérdése is érdekes dolog: állandóan meggyanúsítanak, hogy drukkolok valakinek. Erre elég csak annyit mondanom, hogy ugyanannyian vádolnak azzal, hogy a Ferrarinak szorítok, mint ahány ember szerint McLaren, illetve Renault párti vagyok. Mindenki azt hall ki a közvetítésből, amit szeretne, és én pontosan tudom, hogy azt szeretem, ha egy verseny változatos. Az adott hétvégén, ha valamelyik versenyzőnek jól jön ki a lépés, akkor őt mindig elkezdjük magasztalni akaratlanul is, hiszen minden hétvégének van egy sztárja. Annak örülök, ha ez mindig más. Úgy érzem, annyira azért lehetek részrehajló, hogy bevalljam, jólesett volna, ha Fisichella megnyeri a futamot múlt héten. Szerintem üde színfolt lett volna, hiszen ebből a profi mezőnyből nem csak Hamilton, vagy Alonso tudnak jól versenyezni...”

Á.D.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!