Jelenának nemcsak múltja van, hanem jövője is

Természetesen ez utóbbi változat a nyerő, s aki a pokolból a mennybe emelte magát röpke idő alatt, nem más, mint Jelena Iszinbajeva. Ő a rúdugrás orosz klasszisa, vagy ahogyan előszeretettel minősítik a nemzetközi sportsajtóban: az atlétika cárnője, aki ezen a héten kiérdemelte az Asztúria Hercege-díjat, miután a berlini vb-leszereplést követően elindult a zürichi, Golden League-viadalon, ahol aztán – sajátos búfelejtés gyanánt – 506 centiméteres új világcsúccsal diadalmaskodott. Mondhatnánk, hogy természetesen saját eddigi legjobbján javított egy centit, de ez – különösképpen atlétaberkekben – annyira magától értetődő, hogy felesleges a magyarázat, mert a csúcsmagassággal csakis ő képes versenyre kelni, mások – még a női mezőny utána következő legjobbjai is – képtelenek a nyomába érni.
Ez még akkor is igaz, ha az elmúlt bő fél évtizedben két ízben őt is le tudták győzni, de helyesebb a megfogalmazás úgy, hogy ő maga verte meg magát az ominózus alkalmakkor. Hogy aztán rövidesen javítson, és egyértelművé tegye: a szám abszolút világelsőjével állnak szemben… Az uralkodói póz mindazonáltal nem idegen Iszinbajevától, aki – legalább is az atlétika eme különösen látványos versenyszámában – tényleg trónra termett. Stílusával, ugrótechnikájával, alapvetően rendkívüli összpontosító képességével, küzdeni tudásával, s nem utolsó sorban – kinézetével. Merthogy a legcsinosabbak közül való, aki a mutatós külcsínt rendszerint ragyogó ugrómutatványokkal teszi hitelessé. Akárcsak a „világbajnoki pótvizsgán”, a svájci GL-vetélkedőn. Ahol, mert ez is fontos, az által, hogy győzött, megszakítás nélkül az Aranyliga-széria ötödik állomásán söpörte be az elsőséget, s került egészen közel ahhoz,  hogy újabb dollárszázezrekkel gyarapítsa vagyonát. Tudniillik a Golden League szabályai szerint az kapja – vagy ha nincs vetélytársa, viszi haza egyedül – azt az 1 millió dollárt, aki mind a hat kiemelt versenyen nyer a számában. Zürich után hárman maradtak az ötszörös elsők, köztük Iszinbajeva, aki – a hatodik siker besöprése esetén – a demokratikus egyenlősdi jegyében az említett summa egyharmadára számíthatott. Péntek este eldőlt: az egyharmad az övé, miután a brüsszeli GL-záráson – laza 4.70-nel  – biztosan nyert, elbírva a nyomást, hogy nem ronthat.
Na nem mintha félteni kellene Jelenát, aki néhány éve fejébe vette, hogy megelőzi Szergej Bubkát. Nem a versenypályán persze, hiszen a férfi rúdugrás élő ukrán legendája, az egykori szovjet atlétafenomén jóval hat méter fölé tudott kerülni annak idején, hanem a világcsúcsok mennyiségét illetően, továbbá az eredményesség után járó prémiumok összesítését tekintve. A dolog lényege, hogy bő évtizeddel ezelőtt az Iszinbajevához hasonlatosan egyeduralkodó Bubka rendre egyetlen centivel javította meg saját világcsúcsát, éspedig egyfelől azért csak ennyivel, mert az IAAF, a sportág nemzetközi szövetsége – hogy még vonzóbbá, látványosabbá, eladhatóbbá, izgalmasabbá tegye a sportok királynőjét – kitalálta a pénzdíjas viadalokat, majd később a világrekordokat külön honoráló jutalmazási rendszert vezetett be. Ha Bubka 10 centivel ugorja túl korábbi legjobbját, ugyanannyi pénzt kapott volna, mint ha egyetlen centiméterrel teszi ezt, viszont az ukrán tudott számolni, és konokul centiről centire haladva vitte egyre magasabbra a szám csúcs-eredményét, végül is 35 világrekord után nyújtva be a számlát az IAAF-nek. Iszinbajeva is a „kis lépések politikáját” folytatja persze, a nagy előd nyomdokán haladva, és – nem utolsósorban edzőjének, a Bubkát is felkészítő Vitalij Petrov mesternek köszönhetően – az augusztus 29-i, eddigi utolsó rekordjával a 27. egyéni „legjéhez” érkezett pályafutásában. Mivel pedig koránál fogva – 27 éves múlt júniusban –, és fejlődőképességét tekintve ideje és tere bőségesen akad a csúcsgyarapításra, még egy jelentősebb „vagyonelvonással” segítheti a minden világcsúcsot jelenleg 100 ezer dollárral honoráló IAAF-et a sportág népszerűsítésében, miközben ő maga meg nemcsak sikeres, hanem gazdag ember is marad a rúdugrásnak köszönhetően.
Amellyel tinédzser évei derekán ismerkedett meg szülővárosában, Volgográdban, miután a tornát, amit egy évtizeden át űzött, szó szerint kinőtte: azt mondták neki, 170 centi feletti termetével túlságosan is magas ehhez a sportághoz. 16 esztendősen aztán már meg is nyerte élete első rúdugróversenyét, az 1998-as ifjúsági világjátékokat Moszkvában, kereken  4 méterrel. Innen pedig már nem volt visszaút… Gyűltek a diadalok, köztük a 2004-es budapesti, fedett pályás vb-győzelem 4.86 méterrel, majd a még nagyobbak is: 2004-ben, Athénban, tavaly pedig Pekingben lett olimpiai aranyérmes. Ötször nyert világbajnokságot, kétszer Európa-bajnokságot, diadalmaskodva mindkét műfajban, szabad téren és fedett pályán egyaránt.
És máig ő az egyetlen nő, aki az 5 métert elérte: a sporttörténeti eseményt 2005. július 22-én jegyezték fel. Neki köszönhető elsősorban, hogy a szám, amely a 2000-es olimpián mutatkozott be az ötkarikás programban, látványos fejlődésen ment át, s egyre népszerűbb.
A szakértők szerint nekifutása tökéletes, mozgása kontrollált, harmonikus, „férfimódra” bátran és szépen ugrik, az összeredmény pedig az, hogy töretlenül szárnyal egyre feljebb. A dicséretnek mindig örül, ám azt viszszautasítja, hogy mindenekelőtt a csúcsokért járó pénzdíjak besöprése végett emeli oly gyakran, de mindig csak kevéssel a szintet. Állítja, nem ez a mozgatórugó, s azt hozza fel magyarázatul, hogy nem akar úgy járni, mint az 1968-ban, a mexikóvárosi olimpián 890 centire szálló, de e szupercsúcsát sem annak előtte, sem utána meg sem közelítő amerikai távolugró, Bob Beamon.
Hogy Iszinbajeva meddig juthat, nem tudni, ő maga, miközben atlétikai pályafutását a 2012-es londoni olimpiáig tervezi, úgy gondolja, jelenlegi legjobbjánál akár fél méterrel is magasabbra juthat. Sportszakmailag ez gigantikus mértékű előrelépés lenne, arról nem beszélve, hogy – pénz iránti közömbösség ide vagy oda – már egy beláthatóbb, mondjuk 10 centis „apránkénti” javulással is 1 millió dollárt „ugrálna össze”…


(Jamzon)

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!