Senki nem szabotál semmit

Kenedi volt a vezetője a kormány által 2007 nyarán felkért szakértői bizottságnak, ami 2008 októberében letette 16 pontos javaslatát, s persze a több mint négyszáz oldalas alátámasztó anyagát az egykori állambiztonsági anyagok témájában. A szakértői bizottság mandátuma az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának át nem adott állambiztonsági iratok feltárására, valamint szabadabb kutathatóságára, nagyobb nyilvánosságára vonatkozó javaslatok kidolgozására terjedt ki. A Miniszterelnöki Hivatal honlapján azóta is hozzáférhető – a „nyilvánosság” körül elvileg semmi nem hibádzik. Azóta a második titokminiszter és második MeH-t vezető miniszter regnál. Ám az öt parlamenti párt és a kormány azóta sem sokat kezdett vele. A javaslatot átrágta a nemzetbiztonsági kabinet, a kormányfő kabinetje, majd a kormány tavaly informatikai szakértőket kért fel az adatokat régi, számítógépes mágnesszalagon is őrző dokumentumok műszaki felülvizsgálatára, a rajta lévő információk rekonstruálására. Azóta szinte néma csend.
Vajon ki és miért szabotálja a 19 – a múlt megismerhetősége szempontjából értékes – mágnesszalag ügyét?

Kenedi János a VH-nak tegnap elmondta: személyes véleménye szerint senki nem szabotál semmit! Augusztus második hetében persze már készen kellett volna lenni a hatfős „civil és nem civil” szakemberekből álló informatikai teamnek a munkával, hogy végre digitálisan lejátszhatóak legyenek a szalagok. Ám nem azok. Speciális eszközök beszerzésére van szükség, mert állítólag összetapadtak, hogy a szükséges hőkezeléssel ne menjenek tönkre. Így október előtt aligha várható fejlemény. Mint Kenedi közölte: kedvező, hogy az adattárolót, ’a 70-es évekből származó Siemens-gépeket, úgy tűnik, sikerül a szakembereknek megfelelő mértékben használhatóvá tenni. Így a történész most türelmet és bizalmat szavaz. Ám mint fogalmazott: ha október 15-e után sem kapnak hírt a kormányzattól arról, amire tőlük kaptak megbízást, az már egészen más helyzet lesz!
A jelentés egyébként bírálta a hatályos törvény számos rendelkezését, sürgette a törvény pontatlanságából, s igen, a törvényhozói mulasztásokból adódó hibák megszüntetését, lényegesen szűkebb körben javasolva lehetővé tenni az állambiztonsági iratok további titkosítását, illetve sürgette a titkos iratok felülvizsgálatát. A bizottság leszögezte: a diktatúra állambiztonsági szolgálataival való bárminemű együttműködés, „ügynökösködés” ténye közérdekű adat, ezért alkotmányellenesnek tekintik azt a gyakorlatot, hogy tudománytól idegen testületek, például akár bíróságok döntik el egy történelmi szempontból tudományosan alátámasztott megállapítás helyességét – mert lényegében ez folyik.
Ungváry Krisztián viszont az ominózus mágnesszalagok kapcsán amondó: „mese” volt eddig is a rekonstrukció halogatása, az indok először pénzhiány volt, noha az 1956-os Intézet kutatója szerint akár ő maga „magángyűjtésből” össze tudta volna szedni a rávalót, hisz’ nem százmilliókról van szó. A műszaki vonatkozásról pár hónapja a VH-nak így fogalmazott: „nem viccelek, ez két percbe, na jó, három napba telik…” Az oka pedig ennek, hogy mágnesszalagokkal dolgoznak a nemzetbiztonsági szolgálatok szerinte a mai napig. Mint elmondta: a német Gauck Intézetben sokkal nehezebb, precíz és bonyolult „stasis” mágnesszalagok és kódok megfejtése is sikerült – mert volt rá konszenzus. Most is ugyanez a véleménye.
Varga László történész, volt levéltári igazgató – jelenleg a főváros legújabb kori történetét kutatja, s tervez kiállítást jövőre a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárban – elmondta, nem tud többet a mágnesszalagügyről, mint amit itt-ott hall, az a híre csak, hogy „dolgoznak rajta”. Ezt tehát nem szaboltálják – ám mint mondta – minden mást igen, bár szerinte a mágnesszalagtémának is még kétes a kimenetele.

G.M.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!