Kézfogások és arccsókok

A fenséges Magas-Tátrában, Ó-Tátrafüreden táboroztunk le. Érkezésünk másnapján vasárnap volt. Délelőtt nagy sétát tettünk a környéken. S egyszer csak éneklést hozott felénk az enyhe, fenyőillatos fuvallat. Nyugodt, szép dallam volt, jól kivehetően: egyházi. A hangok irányába indultunk, s hamarosan egy kis „ékszerdoboz” fatemplomhoz érkeztünk. A templom zsúfolva volt emberekkel, így csak a bejáratnál álltunk meg és néztük, hallgattuk végig a szertartást. S midőn elhangzott a pap „menjetek békével” búcsúzása, a mellettünk álló, teljesen ismeretlen szlovák atyafi jobbról és balról is engem és nejemet is arcon csókolt, és mosolyogva kezet fogott Azt mondani sem kell, hogy a meglepetésen kívül milyen jól esett ez az elköszönés, vadidegen emberektől. Hiszen lerítt rólunk, hogy „nem vagyunk idevalósiak”. Na és?! Emberek vagyunk. A Tátra magas kék ege alatt egyenlők a templom meghittségében, s azon kívül is. Azt már mondanom sem kell, hogy a gyülekezet tagjai is így búcsúztak egymástól.
A „nyakas kálvinistának” feledhetetlen élmény volt. Bárcsak így élnénk mindenütt, mi nagy betűs Emberek. Már aki rászolgált erre a nagy betűre. S azt sem kell mondanom, hogy egy ilyen személyes gesztusra, nagy hirtelen, de a lehető legtermészetesebben azonnal öleléssel és kézfogással válaszoltunk. Mosolyogva és szótlanul. Mindkét jelző nagyon fontos. A kapcsolatok e két nagyhatalmú gesztusa a barátkozás, az eligazodás, a „visszaigazolás” legbiztosabb módja. A mély benyomás olyan emléket hagy, ami mindig „előjön” a freudi mélységekből, akárhányszor is emberek közé mégy, széles e hazában, a szomszédoknál vagy bárhol a nagyvilágban. Nációktól, vallásoktól, egyházaktól függetlenül.
Sólyom elnök úr révkomáromi méltatlan malőrjét nézve-hallgatva, ez az emlék jutott az eszembe. Tulajdonképpen nem is csak erre az esetre, hanem a huzamosabb időn át tartó politikai „rosszalkodásainkra” gondoltam. S arra, hogy talán előbb a saját házunk táján kellene alaposabban söprögetnünk ahhoz, hogy a mai idők által megkövetelt – európai – rangra emelkedjünk, nem csak Szlovákiával, de az összes szomszéd állammal kapcsolatban is. Az a szélsőséges, magyarkodó, jobboldalról generált politika ugyanis, amit jó ideje „működtetünk” – úgy rossz, ahogy van. S akkor ne csodálkozzunk, hogy a szomszéd – ha nem is a legudvariasabban – ódzkodik. Többször tudtunkra adták, de mi magunk is láthattuk, hogy bizonyos csoportjaink úgy viselkednek Szlovákiában, mintha Nagy Lajos korában élnénk.
A legsürgősebb sepregetni valónk a Magyar Gárdával kapcsolatos. Áspiskígyó kúszik általuk a „parlagfüves” réten! Vonáék a tűzzel játszanak. Le kell hűteni őket. El kell oltani e veszélyes elegyet. A kígyófészket pedig eltaposni. Érvényt kell szerezni a bíróság ítéletének! De a további, főleg szellemi harcot minden őket ellenző embernek folytatni kell. Minden mozdulatukat figyelve, leleplezve.
Hajdú Árpád, Debrecen

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!