Negyven évet dolgoztam közalkalmazottként, tanárként középiskolában. A
negyvenévi szolgálat után a nyugdíjazásomkor, az akkori törvényeknek
megfelelően megkaptam a hűségjutalmat, és egy elismerést – a pedagógus
szolgálati emlékérmet, amellyel egy havi fizetés járt – és ennyi volt
az egész.
Látva, hallva ezt a mai világot, lehet, hogy nem! Az utóbbi hetek mindennapjai arról szólnak, hogy néhány év munka után úgymond törvényesen, de nem etikusan (milyen törvények azok, amelyek ezt megengedik?!) tíz- és százmillió jut a munkájából eltávolított, elküldött egyéneknek! Az élen az a BKV jár, amelyik nem tud nemhogy a saját, de más lábán sem megállni, mindig állami támogatást kér, de azért százmilliókat osztogat. Nem marad el ettől a „szabadság őrvárosa”, Debrecen sem, ahol 10 millió végkielégítést adnak színházigazgatónak, egyévi, vezetői munka után, és másoknak meg 3-4 milliót!
Sőt, vannak nekünk régi, „kedves” ismerőseink is ebben a témában, mert ki ne emlékezne a „drága” Kaya Ibrahimra, Joszip Totra, Schlecht Csabira. Amikor a griffmadár szállt el felettünk, mintha árnyékot vetett volna ránk, nem? Vagy ott vannak a rektorok, akik háromszor annyi fizetést visznek haza havonta, mint a miniszterelnök, és az intézeteik meg lerobbantak, filléres gondjaik vannak. Az ő bajuk, nem igazán érdekes. És még hány ilyen van? Ki tudja, kiderül-e valaha is!
Ha én ilyen körülmények között ma hasonló helyzetbe kerülnék, akkor kb. 500 millió forintra, vagy még többre is számíthatnék. No meg ennyire minden olyan állampolgár, akik ugyanezt teljesítették! De meg lehet-e ezt tenni? Olyan gazdag ez az ország, hogy így szórjuk a pénzt? Itt nem törvényről és nem etikáról van szó, hanem arról, hogy ezt Magyarország nem engedheti meg! De kit érdekel? Nincs mese! Herdálják az ország pénzét, és ezt minden párt elnézi, sőt teszi! És megy a „szöveg”, hogy milyen bajban van az ország!
Azt mindegyikük „belátja”, hogy nem lehet olyan juttatásokat adni – persze, másoknak! –, amiket nem tud az ország teljesíteni. Így megadóztatják a családi pótlékot, és azonnal elveszik a nyugdíjasok 13. havi juttatását! És miben bíznak? Abban, hogy mi úgyis belátjuk ezt, és persze mi be is látjuk! Csak vannak, akiket mindez nem érdekel. Nem érdekli őket az ország helyzete, jöjjön akármi, csak minél nagyobb hasznot vágjanak zsebre! Mi van itt? Hányszor kell még feltenni ezt a kérdést?
Úgy látszik, a mai politikai „elit” alkalmatlan az ország vezetésére, alkalmatlan gazdaságunk normális működtetésére, és az erkölcsöt a poklokba vitték. Mindegyik párt! Nem kivétel ez alól egy sem, még a most 60%-nál is nagyobb támogatottságú, és önmagát mindig is „szentként” bemutató Fidesz sem! Valahogy újra kellene kezdeni mindent. Csak legalább a törvényeink lennének normálisak, akkor talán lehetne valamit kezdeni, de így a törvények alkalmazói, végrehajtói is lehetőséget kapnak, hogy egy helyzetből bármilyen döntést kihozzanak. Van persze egy másik út is azért, hogy te, egyszerű dolgozó ne őrülj bele ezekbe! Tégy úgy, ahogyan azt már Madách is megmondta „Tragédiának nézed? Nézd legott komédiának, s múlattatni fog.”
Ungvári Imre, Debrecen
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!