Egy héttel ezelőtt unokámmal kirándultunk Esztergomba. Két okból is.
Sétálni akartunk a történelmi falak között, és a légiessé lett
országhatárokon is át akartunk menni Szlovákiába – na meg utazni
akartunk a Siemens vonaton.
Számomra meghökkentő és nagyon visszataszító jelenség volt, hogy ennyi Árpád-sávos zászlóval találkoztam. Utcák közvilágítási oszlopain kicsiben, középületeken nagyban, templom előtt felállított zászlórúdon. Mindenütt ott lengett ez a nyilas vészkorszakra utaló alaplobogó. Még visszataszítóbb, hogy mit keres ez a jelkép a nemzeti zászló, az EU lobogó társaságában. Azt hittem, hogy „nyilas országba” tévedtem. Ennek a városnak a vezetése ennyire önjáró, vagy már sejtik, hogy ha a vezénylő tábornok kerül hatalomra, akkor ez a rettenetes jelkép ott fog díszelegni a Parlament ormán?
Hogy mennyire beleivódott Esztergom középületi zászlainak sorába az Árpád-sáv, az a tv-híradóban is látható volt, amikor a gimnázium bejáratánál ott lengedezett ez a nemzetiszínű és EU-zászló társaságában. Kérdésem: az Árpád-sávos rettenet Esztergom város zászlaja? S nem értem, mit keres ez a rossz emlékű jelkép egy templom előtti zászlórúdon.
Úgy tudom, a hazai katolikus egyház feje Esztergomba székel. Kérdezném a bíboros urat, aki a békéről és testvéri szeretetről beszél, hogy engedheti meg, hogy ez a fasiszta jelkép a templom előtt lengjen.
De evezzünk békésebb „vizekre”. A Bazilikától indul a városnéző „kisvonat”, és ez a Mária-Valéria hídon átgurul Párkányba (Sturovó). Meglepett a város tisztasága, rendje. Sétálóutcája arra késztette a látogatót, hogy megnézzen mindent. Tetszett a két szökőkút, az azokat összekötő csobogó. Ehhez hasonlót Kassán láttam. Séta közben egy fekete márvány emlékműre lettem figyelmes. Ez az emlékmű az első világháború és a második világháború hősi halottainak és áldozatainak emlékét őrzi. Ezt az emlékművet – ha jól emlékszem – 1994-ben állították fel. Lesétáltunk a Duna partra ahol kulturált, kikövezett kikötőt láttunk. Átnézve a hazai oldalra, nem kedvező a látvány. A vár és a bástya fala úgy néz ki, mintha nemrég szabadították volna föl a török megszállás alól.
Nem tudom, Esztergom város vezetése mikor járt a szomszédban. Talán lehetne tapasztalatot gyűjteni, mert a kivagyiság, ami ma jellemzője a történelmi város vezetésének, reméljük, előbb-utóbb elmúlik, mint a rossz emlék, és akkor újból első királyunk dicső emlékét kereshetjük a várhegyen és az ódon falak között, amelyről oly csodálatosan ír Kós Károly Országépítő című könyvében.
Varga István, Budapest
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!