Bodnár vs részegen csalinkázó pasas 1:0

Már úgy valóban. Gyanítottam eddig is, de ezt így, a maga nyers valójában látni... szóval vannak ugye kategóriáink. Mindenkinek vannak. Nekem is. Ezek segítenek nekünk abban, hogy ha valaki például átvert bennünket, akkor az illető ezt legközelebb ne tehesse meg. Erre való az előítélet – úgy egyébként nagyon fontos dolog, már ha tudjuk, hogy az, amit a másik emberről gondolunk, valójában előítélet, s ha tudjuk kontrollálni, mi alapul saját tapasztalatunkra és mi nem. Én értem, higgyék el, értem: rohadt nagy meló folyton tabula rasával kezdeni, onnan indulni, hogy mi a büdös francot keres egy zselérészeg kerékpáros, akit egyébként már a nyilván nem túl szigorú falusi kocsmában sem szolgáltak ki, lámpa nélkül, még ha remek mellényben is, a felezővonalon. Ezen már akkor merengtem, amikor a híradókban csak az első képeket mutatták és mellékes infóként hadarták el, hogy az autó bal oldala tört össze. Nahát, mondom, Bodnár vajon füvet nyírt a Mercedesszel? Mert különben hogy szedte össze szegény párát? Már akkor ment a tupírozás, a Blikk ex has megírta, hogy 130-cal ment, azóta térdelnek a jogászaik, de még a híradók is tudni vélték, hogy ott gyorshajtás forgott fenn, dacára annak, hogy ugyanazokban a tudósításokban az aktuális rendőr mindig elmondta: épp ezt vizsgálják. Tyuhé, kiderült: 100-110 km/h volt a sebesség, értsd 10-20 km/h-val lépte át a legális kilencvenet, ezt egy idióta fórumozó úgy kommentálta a Velveten, hogy „kétszer annyival ment”. Ja, fiam, ez is csak annyival van elszámolva, mint az áldozatnál az út széle, valahol jönni fog még Neked is egy Mercedes. De kit érdekel mindez? Aki a bicikliseket szereti, az népirtásról (sic!) írogat, a rohadt, gyáva, vas mögé bújó autósok összehangolt akciójáról, aki utálja a bicikliseket, az Darwint emlegeti. Szégyellem leírni, annyira elemi dolog: nem lehet a biciklisEKnek igazuk vagy az autósOKnak igazuk, de hibásak sem lehetnek mind. Bármilyen fárasztó is, sajnos elölről kell elkezdenünk a gondolkodást ebben az esetben is, s minden másban nemkülönben. Esetek vannak, egyedi történetek, sebességek, alkoholfogyasztások, százalékok, ellenben nincsenek lázító meghatározások (lsd. „luxusautójával”, mintha Ladával ez az egész máshogyan festene), munkák, lózungok („azt hiszi, neki mindent szabad” és társai). Bármilyen fájdalmas is, sajnos elmebeteg is lehet rosszindulatú, vak is lehet botfülű, szegény, nyomorgó ember is lehet hibás, partizán is lehet tolvaj, kőgazdag focista is lehet ártatlan. Nem MINDIG azok. Csak LEHETNEK azok is. Ha egyszer kipróbálják ezt a fajta gondolkodást, azt fogják észlelni, hogy eddig irányították Önöket. Mindig más. Remek érzés ám, amikor ez az irányítás megszűnik. Megígérem.

Jáksó László

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!