Az elmúlt évtized egyik legeredményesebb kézilabda-játékosa, olimpiai és világbajnoki ezüstérmes, Európa-bajnoki bronzérmes Radulovics Bojana ismét pályára lép majd a Dunaferr együttesében. Két évvel ezelőtt visszavonult, és akkor azt mondta, hogy soha többé nem fog játszani. Persze az örök igazság az, hogy soha ne mondd, hogy soha...



Miért változtatta meg a döntését?
– Mert a szebb napokat megélt csapatomnak szüksége van arra, hogy ismét pályára lépjek. Amikor a lányok megkerestek, örömmel mondtam igent, hiszen 11 évet játszottam náluk, annak idején BEK-győztesek voltunk, IHF Kupát nyertünk.
Nehéz lesz a visszatérés?
– Mivel csak a héten kezdtem el az edzéseket, nem tudok még pontos választ adni rá, de azon kívül, hogy van egy kis izomlázam, úgy érzem, menni fog a dolog.
Az elmúlt időszakban sportolt-e valamit?
– Abszolút amatőr módon edzettem, mert a mozgás azért az évtizedek alatt belémrögződött, ám felszedtem jó néhány kilót. De amikor megkerestek a volt csapattársaim, kicsit rákapcsoltam, visszafogtam az evést, diétáztam, és lejött rólam 9 kiló.
Ha visszatekint pályafutására, mit tart élete legnagyobb sikerének?
– Azt, ami egyben kudarcom is. Hogy mind az olimpián, mind pedig a világbajnokságon az utolsó pillanatokban veszítettük el az aranyérmet, s így lehettem ezüstérmes.
 Pályafutása során több alkalommal is komoly sérülést szenvedett. Legutóbb emiatt búcsúzott el az aktív játéktól…
– Valóban több alkalommal is megsérültem, és a vállsérülésem miatt fejeztem be a játékot, de úgy érzem, ez már teljesen rendbe jött, s nem fog gátolni abban, hogy bajnoki mérkőzéseken szerepelhessek.
Hogyan látja a mai hazai mezőnyt?
– Egyelőre a győriek uralják a hazai bajnokságot, valahogy úgy, ahogy mi, dunaújvárosiak annak idején.
Kisfia most kezdi meg az első osztályt. Örökölt-e valamit a mama labdaszeretetéből?
– Ő nem kézzel, hanem lábbal tereli legszívesebben a labdát! Már edzésekre jár, s hamarosan ki fog derülni, Józsikának van-e érzéke a focihoz vagy nincs.
Két alkalommal is a világ legjobb játékosává választották. Sokan nem értették, hogy miért nem igazolt valamelyik gazdag csapathoz…
– Nagyon kötődöm a szüleimhez, és ők így – amikor Magyarországon játszottam –, közel laktak hozzám. Szabadka valóban nincs messze Dunaújvárostól, így ha majd ráérek, bármikor hazaugorhatunk.
Mivel lenne elégedett a visszatérés kapcsán?
– Hogy ne érjen sérülés, és hogy a csapatom megragadjon továbbra is az első osztályban, hogy aztán ott jól szerepeljünk.
Van-e fájó pont pályafutásában?
– Mint már korábban említettem, az, hogy nem sikerült aranyérmesnek lennünk, akkor pedig sérült voltam, amikor társaim megnyerték az Európa-bajnokságot.


Fluck Miklós

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!