Százezer hektoliter újbort vonnak ki a piacról

A neves agrárközgazdász arra számít, hogy az olcsó borok importja folytatódik – az évi 32 literből már öt liter külföldi eredetű –, s ha rajta múlna, az ország-marketingprogramban a minőségi borok népszerűsítésére helyezné a hangsúlyt.. Tokaj-Hegyalján egy hete kezdődött a szüret. A gazdák 350 ezer mázsa terméssel számolnak – jó 70 ezer mázsával kevesebbel, mint tavaly. Ám Tokaj táján mégsem azért vannak kétségbe esve, mert csökkent a mennyiség, hanem mert még így is túl sok; a nyakukon maradhat a harmada-fele, mivel még a tavalyi termés java is a pincékben vár jobb időkre. Egyesek a borfölösleg lepárlásában reménykednek, mások pedig már a szőlő kivágásához igényelnének támogatást.

– Nem is annyira a pincékben maradt bor mennyiségével van baj, hisz’ az nagyjából annyi, mint más években, hanem inkább azzal, hogy most a mintegy tízezer itteni kistermelő egy részének a hordói tele vannak, s a nagy tárolókapacitású, komplett feldolgozó technológiával és kiterjedt nemzetközi kereskedelmi kapcsolatokkal rendelkező 80 nagy cégnél is van „beragadt” készlet – ecseteli a helyzetet Marcinkó Ferenc, a Tokaji Borvidék Hegyközségi Tanácsának elnöke. – A nagyoknál, az exportőröknél is kevesebb bor fogy, mint a válság előtt, hisz’ nemcsak a hazai, de a külföldi vásárló is az olcsóbb borokat keresi, és nem a magasabb minőségű és árú nedűt, amilyen például a tokaji aszú.

A pénztelenség kényszerében

A kistermelők tavaly az akkori alacsony ár miatt nem akarták eladni a borukat, reménykedtek, hogy majd feljebb kúszik az ár. Azóta pedig nem is tudnak túladni rajta. Dugig vannak a hordóik, egyszerűen nincs hová tenniük az idei mustot. Ők csak úgy menekülhetnének ki ebből a csapdából, ha lepincéznék az idei bort vagy ha eladnák a szőlőt. Ám a nagyoknál sincs erre kapacitás, mert ők is kevesebb bort adtak el.  S az országos helyzet is hasonló, más borvidéken sincs nagy kereslet a jó minőségű szőlő iránt. A legnagyobb felvásárló, a Tokaj Kereskedőház Rt. például most 60 forintot fizet a legjobb muskotályos szőlő kilójáért, a többi korai fajtáért pedig 55-öt. Vannak gazdák, akik a piacon próbálják eladni a csemegeszőlőnek is jó muscat ottonelt, persze csak elenyésző mennyiségben. Azért kilónként 180-200 forintot is fizetnek a vevők. Úgy vélem, a megoldás az lenne, ha ki tudnánk vezetni a fölösleget a piacról, legalább átmenetileg, mert a válság véget ér egyszer és lesz még nagyobb a kereslet a minőségibb és drágább tokaji bor iránt. A bor lepárlását támogatja is az Európai Unió. S hazánk arra készül, hogy körülbelül 100 ezer hektoliter újbort von ki így a piacról; úgy tudom, a rendelet most készül. Ezzel csak az lehet a gond, hogy egy üzem legfeljebb 15 ezer hektóra jelentkezhet be, s a versenyből a kicsik zöme kimarad, mert nincs se tárolókapacitása, se technológiája. Ráadásul előre finanszíroznia kellene a feldolgozás és a tárolás költségeit, így jövő márciusig nem is látna ebből egy fillért sem. S a többségnek nincs pénztartaléka, mert ugye ott maradt a pincében a tavalyi bora, sőt, még a múlt évben átvett szőlő árának egy részét sem fizették ki neki. Félő: a pénztelenség miatt jó néhányan rákényszerülnek, hogy kivágják a szőlőjüket, hisz’ azután is jár uniós támogatás. Bár Tokajban ennek egyáltalán nincs hagyománya, idén az 5500 hektárnyi tokaji szőlőtermő területből 38 hektárra kértek kivágási engedélyt. Ez ugyan elenyésző, de nagyon nem lenne jó, ha többet is kivágnának, mert egyszer csak vége lesz ennek a fránya krízisnek…

Értékesítési gondok

– A rendelettervezet elkészült, s tényleg él hazánk az EU jóváhagyásával a borlepárlás lehetőségével – erősítette meg a VH-nak Dékány András, az FVM szóvivője. – A rendelet tervezetének közigazgatási egyeztetése más tárcákkal még körülbelül két hetet vesz igénybe, s a megjelenése október első napjaiban várható. A tárca elképzeléseiben valóban 100 ezer hektoliter újbor lepárlása szerepel, s ezt december első napján lehetne elkezdeni. Az újbor átmeneti tárolására országosan elég a kapacitás, ez megoldható, így az intézkedés elsősorban nem a bortárolási, hanem az átmeneti piaci többlet miatti értékesítési probléma enyhítésére szolgál. A borlepárlással nyert brandy pedig eleve kisebb mennyiség, mint a bor volt (4-5 liter borból lesz 1 liter borpárlat – A szerk.), s az értékesítése is jóval könnyebb – mondta.
Vaszari László, a Hegyközségek Nemzeti Tanácsának elnöke azzal kezdi: – A szüret, így a dereka táján nagyon ígéretes. A minőség a 2003-as évjáratéhoz hasonlóan kiváló; a mennyiség közepes; 3-3,5 millió hektoliteres bormennyiséget lehet prognosztizálni. S bár a még meglévő tavalyi készletek miatt a tokajihoz hasonló aggodalmak nem teljesen indokolatlanok, én remélem, hogy feldolgozzák, s hordókba, palackokba kerül ez a mennyiség, mert nagy kár lenne a pompás minőségért.

Csúcsminőséget adunk

Az augusztusi felmérés szerint 2,7 millió hektoliter volt az országos készlet, s ennél már volt több is: 2004-ben például 3,5 millió hektoliter várt vevőre a pincékben. A gond szerintem inkább finanszírozási; a válság miatt nehezen és drágán jutnak hitelhez azok, akiktől a gazdák várják, hogy felvásárolják a szőlőjüket, s az idei alacsony szőlő- és borár is nehezen viseli el a magas kamatokat. A hazai borelőállítás egyébként egyensúlyban van a hazai fogyasztással: ez utóbbi 3,2 millió hektoliter, azaz fejenként 32 liter már évek óta; nagyjából annyi, mint az uniós átlag (ami 34 liter).
Tavaly a borexportunk 750 ezer hektoliternyi volt, s ennek csak örülhetünk, bár az igazság az, hogy valaha a KGST-időkben, e piac összeomlása előtt még az évi 2,5-3 millió hektolitert is elérte az exportunk. Ám az már „bezavart” tavaly, hogy 464 ezer hektoliternyi bor importként került be az országba. Ez rekordnak számít; az uniós csatlakozásunk idején 2004-ben még csak 50-60 ezer hektolitert hoztak be, s azóta fokozatosan emelkedik a mennyiség, és az import 80 százaléka Olaszországból jön. Így az egy magyarra jutó 32 literből majdnem öt liter bort külföldön termeltek. S tudni kell azt is: mi drágább borokat exportálunk, átlagosan literenként 1 euró körüli nagykereskedelmi áron, mint amilyet importál az ország, átlagosan literenként 30-40 eurócentért. Ez persze nem azt jelenti, hogy mi csak a csúcsminőséget adjuk el és a lőrét hozzuk be; az import zöme korrekt, közepes minőségű asztali bor. A hasonló hazaiak egy kicsit drágábbak – 40-50 centesek. Piacgazdaságban élünk; természetes, ha az olcsóbbat veszik meg. De ha nem lett volna ez az import, amire nem készült fel itthon a borászati szektor, akkor most nem lenne ekkora felesleg a pincékben s a piacon. Mintegy 100 ezer regisztrált tagja van ma a hegyközségeknek, s ha a segítő családtagokat is számítjuk, akkor durván félmillió ember megélhetését biztosítja, vagy legalábbis a jövedelmüket kiegészíti ez az ágazat. Ha az import tovább nőne – ez is „benne van a pakliban” – akkor felerősödhetne a hazai szőlészet-borászat visszaszorulása. Ugyanis amióta belépett az ország az EU-ba, már több mint 10 ezer hektárral csökkent a szőlőterületünk. Annak pedig, hogy a szőlőkivágást támogatja az unió, van egy nagy hátránya: a kivágott ültetvény helyett nem lehet újat telepíteni…
– Hazánkban a rendszerváltozás óta talán a borászati ágazat fejlődött a legtöbbet; kiderült, hogy itt Villánytól Szekszárdon át Egerig, Soprontól Badacsonyon át Tokajig minden borvidékünkön százával teremnek a kiváló borászok és ezrével a párjukat ritkítóan csodálatos borok, s az ízlés eltolódása nyomán a világpiacon mind keresettebb vörösborok is! A fő baj az, hogy a legjobb minőségű nagyborok termelése „összefolyik” a középszerű vagy éppen gyenge asztali borokéval – fejtegeti Raskó György agrárközgazdász. – Ez pedig üzletpolitikai szempontból egyáltalán nem szerencsés. Ha egy borászat ad a nevére, akkor nem engedheti meg magának, hogy a nagyboraival azonos név szerepeljen a közepes vagy gyenge borok címkéjén, mert ezzel a saját nagyborainak a presztízsét rontja le; így hiteltelenné válhat a legjobb borász is, hiszen azt a látszatot kelti, hogy mégsem ad olyan sokat a minőségre.
Ráadásul az éghajlatunk nem is igazán tesz versenyképessé minket a tömegbortermelésben; ebben nemcsak jobbak, de verhetetlenül olcsóbbak is a portugálok, a spanyolok, az olaszok, a franciák vagy az e kategóriában egyenletes minőséget és jó színvonalat nagyon olcsón produkáló Julio Gallo kaliforniai vagy Concha y Toro chilei óriás értékesítési szövetkezetek, amelyek több tízmillió palackot exportálnak évente a világ minden zugába – hozzánk is. És még Chiléből idáig szállítva is olcsóbb a boruk, mint a hazai! Ez az oka, hogy a magyar piacon egyre több import- bort adnak el. A kis és közepes méretű magyar pincészetek számára a tömegbor-előállítás egyszerűen öngyilkosság. S ez nem csak nálunk jellemző, de a velünk együtt rendszert váltó szomszédos országokban is. Hová vezet? Nemrég keresett meg a lengyelországi Auchan egyik vezetője, hogy évente 2-5 millió palack tokaji bort akarnak venni. Elküldtem a tokajiak ajánlatát, s azzal jött vissza: ennyiért nem vesznek tokajit, mert elképesztően drága.

Két javaslat

Ha rajtam állna, akkor két dolgot tennék. Előállnék egy – csak a minőségi borokat bemutató – országmarketing-programmal és megismertetném a kisebb borászatokat, amelyek – mint egy flotta – a kiváló nagyborainkat kínálják. Másrészt a tömegbor-előállítókat jóval koncentráltabb, legfeljebb 8-10 értékesítési óriásszövetkezetbe szervezném, mert ők csak így lehetnek versenyképesek – persze, egymással is – ha egyáltalán azok lehetnek… Tízmillió palack alatt ugyanis nem érdemes ezzel foglalkozni. A Hilltop is ilyen és neki épp ezért sikerült. Ez tehát sikeres modell. Aki kisebb, az a közepes és olcsó borok árversenyében csak vesztes lehet. S amíg ilyen koncentrált szövetkezeteink nem lesznek, és amíg olcsóbbak nem leszünk, addig reménytelen, hogy viszszaszerezzük a régi piacainkat – a FÁK országaiban, Lengyelország és a volt NDK területén –, ahol húsz éve még korlátlan mennyiségben adhattuk el a magyar bort. De még a hazai piacról is kihátrálhatunk. Nem nehéz megjósolni: évekig még biztosan nő az olcsó kategóriában a magyar borimport.

(vasvári)

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!