Moszkva hisz a könnyeknek?
Az oroszok melegen üdvözölték Obama csütörtöki bejelentését a (cseh- és lengyelországi bázisú) rakétaelhárító rendszer felváltására egy Iránhoz közelebbivel, Prágában és Varsóban a jobboldali politikusok csalódottak, odahaza az amerikai republikánusok pedig a közép-európaiak cserbenhagyásának minősítik és a Moszkvával szembeni „megbékítési” politikaként támadják. Ez utóbbi Chamberlaine brit kormányfő 1938-as müncheni megalkuvása óta a legveszélyesebb vádak egyike, ami nyugati vezetőt érhet: Reagan például főként ezt hangoztatva győzte le 1980-ban a „puhány” Cartert, akihez máris kezdik Obamát hasonlítgatni konzervatív publicisták, vérszagot érezve az elnök egészségügyi reformtervének elakadása nyomán.
Egyszóval áll a bál Bush rakétapajzsának ejtése miatt, ami pedig megjósolható volt, hiszen a demokraták már egykor a reagani rakétavédelmi terveket is kétkedve fogadták, s az oroszok heves tiltakozása e telepítés ellen csak megerősítette kételyeiket. Obama persze maga alatt vágta a fát, amikor a tavasszal Prágában járva még hitet tett a pajzs mellett, bár szövegébe már akkor belecsempészte a kibúvót. S most, holtpontra jutván közel-keleti békeerőfeszítésével, valamint a Teheránt az atombombáról lebeszélni próbáló ajánlataival, égetően szüksége lett Moszkva jóindulatára. A BT-ben vétójogú oroszok nélkül szó sem lehet hathatós szankciókról az irániak megpuhítására, kellett tehát olyat lépni, amit Puytinéknak „illene” viszonozni. Feltéve persze, hogy ezúttal Moszkva hisz a könnyeknek…
De lehetne akként is mérlegre tenni, hogy melyik nyom többet a latban: a kelet-európaiak eleinte orosz energiafüggősége, később újbóli politikai befolyás alá terelésének hosszútávú veszélye, avagy az iráni bomba – és vele a feltételezett izraeli megelőző csapásmérés – egyre rövidebb távú fenyegetése. Mert azok a cseh és lengyel földre szánt rakétabázisokat lehet pótolni az amerikai vezérkar új, közelebbre tervezett – és így Irán szomszédainak is védelmet kínáló – telepítésével, ám mára e pajzs (éppen Moszkva lankadatlan lamentálása folytán) a kelet-európaiak megvédésének szinte jelképévé vált, s a szimbolikus dolgokat nehéz pótolni. Főként, ha az elnök konzervatív bírálói a csehek 1938-as „elárulásához” sietnek hasonlítani. Ráadásul térségünkben is lamentálnak sokan: az ide irányuló amerikai figyelem lankadása miatt.
Bonyolult játszmába kezdett tehát a Fehér Ház, s miközben várja az orosz viszonzást, gesztusokat kell tennie a kelet-európaiak megnyugtatására, ami viszont bizonyára Moszkvát nyugtalanítja majd. Aligha tévedek, ha úgy vélem: e játszma kimenetele perdöntő lesz Obama elnökségének és megítélésének alakulására.
A.J.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!