A jobb- és a szélsőjobboldal, köztük mindenekelőtt Orbán Viktor és a Fidesz vezérkarának tagjai kö-

rében kedvenc téma a szocialista korszak bírálata, támadása,
ócsárolása, sőt mindent elvetendőnek tart, amit abban a fél évszázadban
tettek, alkottak és amit a kormány és a nép elért.

A támadások egyik célpontja az oktatási rendszer, amelyet azzal vádolnak, hogy az egyetemi felvételiken a kontraszelekció érvényesült, nem a tehetség, a rátermettség, a fizikai és szellemi adottságok érvényesültek az egyetemre kerültek kiválasztásában. A fő követelés a politikai megfelelés volt, a felvételin a KISZ-tagság kötelező feltételként szerepelt stb. Mi több, az oktatás során sem kapták meg a hallgatók a szükséges ismereteket, a marxista szellemben készült történeti munkák mindent meghamisítottak, nem a valós tényeket figyelembe vevő feldolgozások születtek stb.
Most ne foglalkozzunk azzal, hogy ezekből az állításokból, vádakból mi a valóság és mi nem, azzal sem, hogy ezek a kijelentések kiknek a rendelésére születnek és milyen napi, konkrétan nem is tisztességes napi politikai célokat szolgálnak. Aki valaha is dolgozott a történettudomány valamely területén, mélyebben elmerült a magyar történelem valamely korszakának tanulmányozásában, az pontosan tudja, hogy nem kevesebb érték, és nem több selejt született, mint manapság. Sőt, annyi légből kapott, tendenciózus és tudatos hazugság korábban valóban alig láthatott napvilágot, míg manapság a „demokráciában” mondhatni bármilyen képtelenség, a tudományhoz egyáltalán nem kapcsolható rémség láthat napvilágot.
Ami az utóbbi időben valóban elgondolkodtatott, az a Fidesz axiómaként hangoztatott állítása, miszerint az ország romokban hever, ilyen mély válságot történelme során soha sem élt át. Amikor Kövér László mostanság a mai helyzetet Magyarország háború utáni állapotánál is roszszabbra „értékelte”, és azt merte cinikusan állítani, hogy a következő kormány nehezebb helyzetbe kerül, mint a háború utáni kormányok, akkor arra gondoltam: a jobb- és szélsőjobboldali Fidesz-KDNP–Jobbik vezette és fémjelezte ellenzéknek – ami őket illeti –  igaza van, amikor azt állítják: a szocializmusban az egyetemi felvételeknél a kontraszelekció elve (is) érvényesült. Bizonyára azért tanulhattak tovább, mert nemcsak a környezetük volt politikailag megfelelő, hanem a csemeték politikai beállítottsága, KISZ-ben tanúsított magatartása is. Velük lehetett az egyetemre kerülők származási statisztikáját, arányait javítani, eltekintve a rátermettségtől, az intellektuális adottságoktól, a morális követelményektől. Talán még a vizsgákon is elnézték hiányosságaikat. Egyben azért bízni lehet: Magyarországon még nagyon sokan élnek azok, akik tudják, hogy amit Kövér és hasonszőrű társai össze-vissza hazudoznak – nem igaz. És ezt saját bőrükön tapasztalhatták – sajnos.
Rácz Béláné, Budapest

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!