A minap egy férfi fantáziát megmozgató képekkel dúsított,
asszociációkra serkentő cikket olvastam egy Szeged közeli napilap
hasábjain, mégpedig a rúdtáncfitneszről (így, egyben!), mely írásmű „a
férfiak is elkezdhetik” alcímmel büszkélkedett.
Hát igen. Félretéve a bennem kapásból felötlő Móricka-szerű gondolatokat, büntetőjogi felelősségem tudatában kijelentem, hogy én már időtlen idők óta művelem ezt a műfajt, ha a pontos nevét nem is tudtam eddig.
Azt is elárulom, hogy hol. Természetesen még véletlenül sem otthon, hová is vezetne ez, hanem kedvelt közlekedési eszközömön, a trolibuszon.
Ki ne ismerné Szegeden azt a trolitípust, amelyikben az utastér közepén, a középső ajtóval szemben csak együléses székek vannak és mellettük három, kapaszkodásra alkalmas rúd. Nos, ott szoktam én táncolni, fitneszezni a rúd körül, ha sanyarú sorsom odasodor.
Többnyire jobbra vagy balra tipegek, hogy elférjenek tőlem a leszállók, illetve a kocsi végébe igyekvők, de éles kanyarban képes vagyok 360 fokos fordulatra is a rúd körül. Ennél merészebb, akrobatikusabb mutatványra eddig még nem került sor, de ki tudja, mit hoz a holnap.
Tény és való, hogy az ilyen gyakorlatok után jóleső fáradtsággal, ám szellemileg felajzva szállok ki a „fitneszteremből”.
Most már sejtem, hogy nálunk a jegy, illetve a bérlet ára miért annyi, amennyi.
Méhes János, Szeged
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!