Elmélkedés a szociális piacgazdaságról

Visszatérve Márkus László kérdésére és Gyurcsány Ferenc gyakorta idézett őszödi bejelentésére, miszerint az elvtársak valamit elrontottak, felmerül bennem a gyanú, hogy Hunniában valami nagyon nem stimmel az árrendszert hordozó piacgazdaságban. Életkori sajátosságként vagyok kénytelen megjegyezni, hogy a jelenlegit megelőzően, kumuláltan két átkosban éltem. A jelenlegit egyáltalán nem tartom átkosnak, csupán kisebb-nagyobb hülyeségeink által elátkozottnak 
Az egyik átkosban a budapesti üzlethálózat meghatározó (azaz a piaci árakat befolyásolni képes mértékű) részében a főváros közvetlen módon, azaz saját eszközeivel vett részt a kereskedelemben és az áruellátásban. Néhány hozzám hasonló öregember még emlékezhet a „községi” élelmiszer-, hentes-, pék- és lóhúsüzletekre. Ezeket az üzleteket a stratégiai termékekkel a „székesfőváros” saját maga látta el. Volt községi vágóhíd, pékség és nagybani piac stb. A főváros nem rendelkezett monopóliummal, de a piacon elfoglalt súlyával jelentős mértékben volt képes befolyásolni az árakat.  Az, hogy a háború éveiben bekövetkezett hadigazdaságban is elviselhető volt a közellátás, az leginkább ezeknek a „községi” üzemeknek és üzleteknek volt köszönhető.
A másik átkosban mindent, amit lehetett, államosítottak. Így lett „Közért” a községi üzletek hálózatából. Annyi volt a Közért Vállalat, mint ahány a nagyobb kerület. A kisebb kerületekben összevont Közért Vállalatok működtek. Az árszinteket a vállalatok a tanácsok és az Árhivatal iránymutatásai alapján határozták meg, vagy alkalmazták. És erre jött rá a tanácsok „ellátási felelőssége”. Ez nem csak arra vonatkozott, hogy karácsonykor legyen kenyér, hanem arra is, hogy a kerületekben egyenletes szétterítésben legyenek üzletek. Amikor Budapesten és perifériáin megépültek a nagy lakótelepek, akkor nemcsak az óvodák, iskolák és egyéb létesítmények, hanem az üzletek számát és típusait is megtervezték. Magam is részt vettem annak a tárcaközi bizottságnak a működésében, amely a Sugár és Flórián üzletközpontok megépítését szervezte. Mit gondolnak, Demján Sándor magányos hősként építette meg az első Skála áruházat, valamint annak hálózatát? Igen, kimondom, hogy a rendszerváltozás jól kimunkált kereskedelmi és ellátási hálózatot örökölt a korábbi rendszerektől. Amit pedig nem lehetett megkapni, azért viszont végig lehetett menni a Bécsi úton és annak másik végén minden megkapható volt. A kormányzat a végén ehhez mindent, pénzt, paripát (dollárt, Trabantot) és világútlevelet is adott.
Ezek az előzmények a jelen kor viszonyai között természetesen már nem utánozhatók. Néhány olyan fogalmat azonban, mint a közhatalom közvetlen részvétele a piacgazdaságban, így az árszintek befolyásolásában és a helyi közigazgatás ellátási felelőtlenségének felszámolása, érdemes lenne ismét megfontolás tárgyává tenni. Nem vagyok elméleti közgazdász, de szerintem ez lehetne a szociális piacgazdaság egyik trambulinja. Kedves Magyar Szocialista Párt, mivel már nincs sok dobásotok, legalább próbáljátok meg, ugorjatok!
Dr. Mikósdi György, Budapest

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!