A költségvetés fogadása

Még kis nebulóként megtanultuk azt a veretes szovjet mondást: Lenin él, Lenin élt, Lenin élni fog. Úgy tűnik, a Fidesz a jól kipróbált támadási felületen, azaz Gyurcsány őszödi elszólása miatt lejáratott személyiségén keresztül próbálkozik a jelenlegi kormány értelmetlen lejáratásával. Értelmetlennek azért nevezem, mert amikor egy párt ilyen nagy fölénnyel vezet, nincs már értelme az ilyen stílusú támadásoknak, főleg akkor, ha alternatíva nélküli, l’art pour l’art kritika az. De a Fidesz kommunikációs stratégái nem így gondolkodnak, nekik a teljes megsemmisítés a céljuk, ami olyan hiú remény, mint a volt szocialista országok egyházra vonatkozó, természetes elhalásról szóló ideológiája. Mert az élet mindig kikényszeríti – ha késve is – a kornak megfelelő, de folyamatosan változó igazságot. Amit az előbbi példa alapján tömören úgy is megfogalmazhatunk: igazság van, volt és lesz.
A Fidesz továbbra is kitart a mellett a gazdaságfilozófia mellett, hogy radikális, termelést serkentő adópolitikával kell serkenteni a magyar gazdaságot, akár a költségvetés hiányának növelése árán is. Ami Magyarország esetében azért nem olyan egyértelműen tekinthető helyes rövid távú útnak. Hiszen országunk kis nyitott gazdaság, amelynek gazdasági növekedése elsősorban a külső piaci feltételeken múlik. Amelyek javulni látszanak ugyan, de ha nincs szem előtt tartva az egyensúlyi helyzetünk javítása érdekében tett kemény áldozat a munkavállalók, munkaadók és nem utolsósorban a nyugdíjasok részéről, akkor megint visszatérhetünk a startvonalhoz, megint beláthatatlan meszszeségbe kerül az euró bevezetése. Az elmúlt évben a világgazdasági válság beköszönése, a magyar gazdaságot kétségtelenül nem a legjobb állapotában érte, az önfinanszírozás, vagyis az állampapírok iránti kereslet gyakorlatilag megszűnt, tehát jogos volt az IMF- hitel igénybevétele. Emlékezhetünk, hogy milyen ellenállást, milyen kritikát váltott ki a Fidesz oldalán ez a lépés, és emlékezhetünk arra a hisztérikus reakcióra, amiben Orbán Viktor azonnali 6 százalékra történő jegybanki kamatcsökkentést követelt az MNB-től, de fura módon a kormánytól is, holott a jegybank függetlensége a kormány ilyen szerepét kizárja. Rossz rágondolni is arra, hogy egy ilyen lépés következtében milyen árfolyamon lenne a forint, vagy nem következett volna-e be egy államcsőd.
Nem kétséges, hogy az elkövetkezendő kormányoknak is szükségük lesz hitelekre, akár IMF-hitelre is. A hitelezők viszont nem adnak olyan országnak hitelt, ahol legalább a költségvetés nem biztosít kellő garanciát, az ütemes törlesztést illetően (Szerbia). Márpedig az egyensúly romlása ezt a hitelt rendítené meg az egyéb hatások, többek között az említett euró bevezetés kitolódása miatt. Valahogy olyan érzésem van, hogy a Fidesz gazdaságpolitikusai (bár valós elképzeléseik részletei-ben ismeretlenek), nem számolnak ezekkel a tényezőkkel. A gondolkodó emberek pártszimpátiára való tekintet nélkül csak akkor nyugodhatnak meg, ha végre megnyugtató programmal rukkol elő a jelenleg csak gúnyolódó, becsmérlő minden intézkedést tagadó Fidesz. De ugyanez a helyzet a nemzetközi pénzvilággal is, ami minden bizonnyal éberen figyel a belpolitikai nyilvánosságnak szánt propagandaüzenetekre is.
Nem mondom, hogy ez a költségvetés aztán jólétet fog hozni Magyarországon. De ezt nem mondja a kormány sem. Sőt. Becsülni kell azért, mert felhagyott azzal a ciklikus gazdasági visszaesést maga után vonó gazdaságpolitikával, amelyik választási költségvetéseket gyártott oldalra való tekintet nélkül.
Tősér István, Miskolc

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!