Évente 18 millió turista látogat Maastrichtba

tekintélyes egyetemmel, kiváló szolgáltatásokkal, a világ legnagyobb műtárgyvásárával, hangulatos utcákkal, kávézók százaival.  
A Meuse partján fekvő város kivételes hangulatát egyfajta kettősség adja: egyrészt lépten – nyomon találkozhatunk a hollandokra oly jellemző hatékonysággal és racionalitással, másrészt a latin könnyedség, az „élj a mának” szellem meganynyi jelével. A holland-német-belga határ mentén fekvő Maastrichtot Hollandia kulináris fővárosának is nevezik. Szinte egymást érik a vendéghívogató utcai teraszok, kávéházak és éttermek. A nyárutó egyik legvonzóbb turisztikai eseménye a Preuvenement nevű, magyarul talán „Ízpróbának” fordítható négynapos ételfesztivál. Színhelyét – a város közepén, a katolikus és protestáns templom tövében található teret – erre az időre a helyiek szerényen csak a világ legnagyobb szabadtéri éttermének nevezik. A kínálatban nemcsak holland, hanem olasz, thai és japán ételek is szerepelnek. Az ételfesztivál előkészítésben, szervezésében és lebonyolításában egyébként 1200 önkéntes vesz részt, akik munkájukért semmiféle fizetséget sem kapnak. Így viszont a bevétel 10 százalékát minden évben jótékony célokra tudják fordítani: ez az összeg tavaly csaknem 200 ezer euró volt.
A város egyik büszkesége a TEFAF, amely műértők szerint a világ legnagyobb és legjelentősebb régiségvására. Antik bútorok, festmények, drágakövek, fegyverek, textilek cserélnek itt gazdát. A vásár mára olyan hírnévre tett szert, hogy idén, a válság ellenére, minden eddiginél nagyobb számban vettek rajta részt műkereskedők, mégpedig olyan alkotásokkal, amelyek évtizedek óta nem voltak jelen a piacon. A kínálatban egyebek közt. Van Gogh, Cranach és Picasso festménye is szerepelt. Több magyar vonatkozású alkotás is gazdát cserélt, köztük Vasarely képei.
Maastricht egyébként Hollandia legrégebbi városa, római kori alagút-
rendszerrel, csodálatos műemlékekkel, templomokkal. A legenda szerint itt hunyt el A három testőr   D’Artagnanja, kinek emlékét szobor őrzi. A 120 ezres városba évente 18 millió turista látogat, még sincs jele a zsúfoltságnak. Csaknem mindenki kerékpárral közlekedik, újabban pedig egyre jobban hódít a robogó, amelyet szinte a parkolási díjnak megfelelő összegért lehet bérelni. A történelmi hangulat, a közbiztonság, a kiváló szolgáltatások – hat nemzetközi repülőtér és számtalan autópálya van a közelben – nemcsak a turistákat vonzzák. A városban több mint száz nemzetközi intézmény működik, az egyetemen pedig 12 ezer diák tanul a világ minden részéből.
Az Európai Unió szülőhelyén nemcsak az alkalmi látogatókat, hanem a letelepedni vágyókat is a szokásos holland alapossággal és – legalábbis számunkra – meglepő szívélyességgel várják. A városházán most készülnek létrehozni az úgynevezett One Stop Shopot, amit a mi egyablakos ügyintézésünkhöz lehet hasonlítani. Ez olyan szolgáltatást jelent, amelynek révén a letelepedni kívánó a legrövidebb idő alatt egy helyen el tud mindent intézni. Mivel Maastricht szoros euroregionális együttműködést épített ki két közeli várossal, a német Aachennel és a belga Liège-zsel, az iroda az ott letelepedni szándékozó, holland személyi okmányokkal rendelkezőket is kiszolgálja. Azoknak az uniós tagállamokból érkezőknek, akik négy hónapnál hosszabb időt kívánnak a régióban eltölteni, ebben az irodában kell regisztráltatniuk magukat. Ehhez csupán valamilyen személyi azonosító okmányra és hiteles fordítású anyakönyvi kivonatra van szükségük. Igazolniuk kell, hogy hol laknak, azt viszont már nem, hogy miből élnek. Csak akkor kell ismét jelentkezniük, ha megváltozik a lakcímük, mert azt néha ellenőrzik. Az iroda segít a munkakeresésben és a gyerekek beiskolázásában is. A külföldieknek különféle tréningeket szerveznek a sikeres beilleszkedés érdekében. Minderről sok szó esett az Európai Újságírók Szövetségének minapi maastrichti találkozóján.
A holland racionalitást egyébként a városházán folyó előkészítő munka során megint csak fel lehet fedezni. Az ott dolgozó 1500 személy közül senkinek sincs önálló asztala: mindenki ott végzi a munkáját, ahol éppen szükség van rá, és csak annyi időt tölt azon a helyen, amennyit okvetlenül szükséges. Mégsem lóg senki, sőt a vizsgálatok azt bizonyítják, hogy a munka jóval hatékonyabb, mint korábban. Ehhez persze nem elég a jól szervezettség. Maastrichtban az ember némi meglepetéssel tapasztalja, hogy mindenki jól érzi magát és szereti azt a munkát, amit végez…

 Losonczi Lívia 

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!