Kate Beckinsale az első rendőrnő az Antarktiszon

Azonnal egy brutális és bizarr gyilkossági ügy közepén találja magát. A gyilkos őt is megtámadja, két ujját elveszíti, de sikerül megmenekülnie a fagyhaláltól. Három napja van a sarki éjszaka beállta előtt, hogy megtalálja a gyilkost, mielőtt az találná meg őt. A Kanadában forgatott, vérfagyasztóan izgalmas thrillerről Kate Beckinsale a Moviehole.net ausztrál filmes portál beszélgetett.

l Kate, jól érzi magát az ilyen kemény női szerepekben?
− Mikor még egészen fiatal voltam, Sigourney Weaveren kívül mást nem láthattunk ilyen szerepben. Amikor tizennyolc-tizenkilenc éves lehettem, még nem kerülhetett a kezedbe olyan nagy költségvetésű akciófilm forgatókönyv, amelynek női főszereplője volt, aki úgy igazán vitte volna a filmet, akit ne mentett volna meg egy férfi. Emlékszem, akkoriban sokszor mondtam azt, hogy „de jó lenne, ha ilyet is csinálnának”. És most, hogy már készülnek ilyen filmek, igazán megtisztelőnek érzem, hogy egyike vagyok annak a néhány nőnek, akik ezeket eljátszhatják. Tényleg jólesik.
l Mesélne a filmbeli szerepéről?
− Ez a nő annak idején a miami rendőrség tagja volt, de miután a társa csúnyán becsapta, már nem tudja olyan jól megítélni az embereket, és úgy dönt, hogy elfogad egy olyan állást, amely tényleg messze van attól, amit eddig csinált, és ahol azt eddig tette. Nem számít arra, hogy komoly munkája lesz. Csak arra, hogy gémkapcsokat rakosgat, leltároz. Aztán mindjárt talál egy hullát a jégen, elég különös körülmények között, szóval a nőnek ismét a régi munkáját kell végeznie.
l Angliában nőtt fel, és úgy hallottam, hogy ott néha igazán hideg van. De ez semmi ahhoz képest, amit a forgatáson tapasztalt, igaz?
− Nem, pedig őszintén megmondom, eleinte azt hittem, olyan lesz. Arra gondoltam, hogy majd én megmutatom ezeknek az amerikai színészeknek, akik Los Angelesben nőttek fel, hogy mi mit is teszünk a hidegben. Aztán az első napon egy hangot sem tudtam kinyögni! Kiszálltam a lakókocsiból, és egyszerűen megfagyott a torkom. Soha ilyesmit még nem tapasztaltam ezelőtt!
l Milyen volt Kanadában forgatni?
− Gyönyörű! Meseszép. Csodás időt töltöttünk el ott. A lányom és az anyukám is velem voltak. És anyukám a hatvanadik születésnapján az extrém szánkózást is kipróbálta. Amiről én ugye azt gondolnám, hogy… na, az aztán igazán adrenalinpumpáló dolog. Fantasztikus volt! A napkelte és a napnyugta is lélegzetelállító arrafelé.
l Milyen volt Gabriel Machttal és Alex O’Loughlinnal együtt dolgozni?
− Gabriel, Alex, Columbus Short és én szoros kapcsolatba kerültünk egymással a forgatás során, amely igen fárasztó volt, mindennap kipréselték belőlünk a szuszt is. Ott tényleg azt akarta érezni az ember, hogy olyan emberekkel van körülvéve, akikkel jól érzi magát. És én igazán szerencsésnek mondhatom magam. A legjobb pasikkal kerültem össze. És ez a kapcsolat azóta is nagyon szoros. Columbusékkal együtt nyaralt a család, majd együtt is karácsonyoztunk. Velük tényleg nagyon szoros a kapcsolatunk, és emellett rettenetesen vicces és őrült.
l Milyen volt Dominic Senával, a Tolvajtempó és a Kardhal rendezőjével forgatni?
− Nagyszerű. Ő igazán tudja, mit akar. A forgatás nagyon kaotikus volt, keményen havazott, és sok minden balul sülhetett volna el. De ő mindig pontosan tudta, hogy mit akar megmutatni. Ezen a forgatáson nem volt meg a szokványos színész-rendező kapcsolat, hiszen én egy orkándzsekiben és egy védőszemüvegben voltam, és ott volt még egy hó- és egy szélgép is. Inkább olyasmi volt, hogy „hmm, azt hiszem, az a piros dzsekis lehet a rendező! Nem vagyok benne biztos, de helló!” És volt egy hangszórója is. Így nem volt olyan intim kapcsolat, mint egy független film készítésénél. Viszont Dominic mindig nagyon jókedvű volt, és örülök, hogy ő volt a rendezők.
l Joel Silvernek, a film egyik producerének, mennyi befolyása volt a filmre, és arra, hogy ön elvállalja a szerepet?
− Igen nagy. Joelnek köszönhető, hogy én egyáltalán benne vagyok a filmben, hiszen az ő lelkesedése elképesztően fertőző. Ő volt az, aki előadta azt az ötletet, hogy történjen meg az Antarktiszon az első gyilkosság, és tényleg ő volt az, aki miatt én részese lettem ennek a filmnek. Ott volt a forgatás elején, de aztán már nagyon hidegre fordult az idő, és hirtelen más dolga lett, és mennie kellett. De sokszor telefonált. Tényleg nagyszerű volt. Imádom Joelt.
l Szeretne eljutni az Antarktiszra? Legalábbis odalátogatni?
− Nem igazán. Úgy értem… tudja, ha maga egyszer eljut oda, szívesen megnézem a képeit. De most inkább Hawaiira mennék.

Fordította: Kántor Zsána

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!