Vissy Károly, a médiameteorológia magyarországi doyenje

 „Amikor elkezdtem a szakmát 1957-ben, a meteorológia még a kőkorszakban járt, ma a legfejlettebb informatika korában élünk. Mindig arra vágytam, hogy a szakma megbecsülését segítsem magasabbra emelni, hiszen a meteorológia nem csak a mindennapi életben, de a gazdaságban is mankót nyújthat. Minél népszerűbben és közérthetőbben akartam a nézőkhöz, hallgatókhoz szólni, de sosem elszakadva a tudományos igényességtől” – mondta. „Igyekeztem egy kicsit tanítani is, közelebb hozni az embereket az időjárás rejtelmeihez. Ráadásul a meteorológia rendkívüli módon segíti a környezetvédelmet, bolygónk megóvását is. Környezetünk sorsának egyik legnagyobb veszélye ma a globális klímaváltozás. Be kell vallanom, hogy ezelőtt tizenöt-húsz évvel teljes mellszélességgel a szkeptikusok mellett álltam, velük együtt, én sem akartam elfogadni a globális éghajlatváltozás tényét. Ma már én is kénytelen vagyok elfogadni – bár nem örömmel –, hogy valami olyasmi történik a légkörrel, amit mi, emberek okoztunk. Meteorológusként elsősorban azt tehetjük, hogy ahol csak lehet, felhívjuk a figyelmet, például a légkör növekvő üvegházhatásának veszélyeire. Persze nem katasztrófát szimuláló képek vetítésével, hanem a helyzet komolyságának megfelelő információval, hiszen a melegedés folyamatát mi magunk is lassíthatjuk, illetve mérsékelhetjük az elkerülhetetlen károkat” – magyarázta.
Vissy Károly gyerekkorában rengeteg időt töltött a Bükkben, nyáron általában ott vállalt diákmunkát is. „Azt terveztem, hogy erdész leszek, télen-nyáron szerettem a természetet. A gimnáziumban volt egy jól működő csillagászati és meteorológiai szakkör, ahol harmadikosként már diákvezetőként dolgoztam, tanárommal együtt. 1953-ban meteorológusnak jelentkeztem, a negyedik önálló évfolyamba. A Magyar Televízió Híradójának külső munkatársa voltam és vagyok, és párhuzamosan a Magyar Rádióban is dolgoztam. Az akkoriban még csak kibontakozó médiameteorológiát igyekeztünk meghonosítani. A médiamunkám eddigi legnagyobb sikerének érzem, hogy 1999-ben hatvanhét ország száztizenhét tévécsatornájának versengésében, Kanadából elhoztuk a szakmai fődijat a tévés meteorológiai fesztiválról. Negyven éve szerkesztem és mondom az időjárás-jelentéseket a Tv Híradó számára és nyugodtan állíthatom, harminc-harmincöt évvel ezelőtt az egy napra kiadott előrejelzéseink bizonytalanabbak voltak, mint most az egy hétre szóló prognózisaink. Hogy van-e felső határ? Hogy a jövőben maximum mennyi időre lehet majd pontosan előrejelezni? Ez borzasztóan
nehéz kérdés. Egyrészt nem vállalkozhatok túlságosan távolba tekintő jóslatokra, hiszen elképzelhetetlennek tartottam volna ötven évvel ezelőtt azt is, ahová a szakmám eljutott az ezredfordulóra. Nehezen hittem volna, hogy a felhők mozgását hamarosan a világűrből nézve követhetem figyelemmel, noha ehhez csupán tizenöt év kellett. Az elmélet, amelynek alapján eljutott a meteorológia a megbízható előrejelzéshez, már a huszadik század első évtizedében megszületett. Wilhelm Bjerknes, norvég fizikus mondta ki, hogy a légkör mozgásai fizikai mozgások, melyek matematikai egyenletekkel leírhatók, azaz a légköri változások előre kiszámolhatók. Igen ám, csak nem volt számítógép! A húszas évek elején, Amerikában tettek kísérleteket arra, hogy kiszámoljanak az ország területére egy huszonnégy órás légnyomás- előrejelzést. Évekig tartott. Bár sokan a műholdakkal magyarázzák, hogy a meteorológusok igazmondók lettek, a döntő tényező az előrehaladásban a számítástechnika volt” – világított rá.
Az elmúlt tíz-tizenöt évben egyre több hitelességet igazoló visszajelzést kaptak, és Vissy szerint ma már a legtöbben nem kételkednek az időjárás-jelentésekben. „Ami a képernyőn látszik és ami a bemondó szájából elhangzik, csak a kirakat; az előrejelzés bonyolult, nemzetközi  csapatmunka eredménye. Ha végignézünk a világ nagy hírtelevízióin, például a CNN-en, a BBC-n vagy a ZDF-en, azt látjuk, hogy az időjárás-jelentők meteorológusok. Magyarországon csak a Magyar Televízió és a Hír Tv tartotta meg ezt az elvet. Nagyon nehéz erről véleményt mondanom, hiszen magam is érintett vagyok, de úgy érzem, egy ilyen szolgáltatás sikere elsősorban attól függ, hogy mennyire hiteles. Érteni a folyamatokat, vagy bemagolni a szöveget – nem ugyanaz” – vélte. „Az alapprognózisban nem lehet különbség attól függően, hogy éppen Reisz András, Jenki Szilvia, vagy Vissy Károly mondja el. Az adatok, a tények mind azonosak lesznek, de mindenki mást emelhet ki, máshogy adhatja elő, színezheti a mondandóját. Én mindig azt gondolom át a bejelentkezés előtt, hogyan tudnám a legérthetőbben megfogalmazni az előrejelzést. Már évtizedekkel ezelőtt szigorúan megtiltottam magamnak, hogy úgy használjak bármilyen szakmai kifejezést, hogy nem magyarázom meg a nézőknek, mit jelent pontosan. Ami pedig a tévedéseket illeti: szerencsére ez már nagyon ritkán fordul elő, és akkor sem nagy baklövésről van szó. De ezelőtt negyven évvel, kiskatonaként, ha az állt a prognózisomban, hogy éjszaka nem várható csapadék, majd hallottam, hogy a zápor veri a tetőt, akkor bizony nem sokat aludtam azon az éjszakán...

”Á.D.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!