Meglehet, szingapúri balhé „fedőnéven” fog elhíresülni a Forma-1-es autós gyorsasági vb legutóbbi botránya, amelyet a Renault robbantott ki a mostanra hatalmassá terebélyesedett skandalummal ama beismerés nyomán, hogy a tavalyi Szingapúri Nagydíjon az akkor még a francia istálló színeiben versenyző brazil Nelson Piquet Junior nem véletlenül, hanem nagyon is készakarva csapódott a falnak, álbalesetével segítve hozzá spanyol csapattársát, Fernando Alonsót a győzelemhez.



A különleges „falazásról” saját bevallása szerint mit sem tudó Alonso ártatlannak vallotta magát az ügyben, a még augusztusban a Renault-tól (hivatalosan eredménytelensége miatt) elküldött Piquet-re további kínos meghallgatások várhatnak,  a csalás kiötlői és végrehajtatói, Flavio Briatore, az olasz csapatfőnök, s Pat Symonds brit  főmérnök pedig már szedhette is a sátorfáját: az elképesztően csalárd tett hatására lemondani és távozni kényszerültek a Forma-1 amúgy korántsem patyolattiszta világából. Hogy ezzel a (le)lépéssel magát a Renault-t meg tudják-e menteni a fő felelősök, valószínűleg holnap dől el, a száguldó cirkuszt is magában foglaló Nemzetközi Automobil Szövetség, az FIA hétfői, párizsi csúcsösszejövetelén, de hogy mikorra és mennyire tudja kiheverni maga az F-1 világa a világra szóló botrányt, nos nagy kérdés. Megeshet persze, hogy mivel hatalmas pénzek mozognak, súlyos érdekek sérülhetnek a versenyautózás eme szférájában (is), túllendülnek majd a szingapúri eseten, mint tették azt már más, korábbi esetekben, példának okáért éppenséggel az FIA angol elnökének, Max Mosleynak az esetében is. Ő az az éltes úriember, aki náci egyenruhába bújtatott prostituáltakkal ünnepelte tavaly áprilisban hatvanvalahanyadik születésnapját, ami ha szűk körben zajlik, nem jár semmilyen következménnyel, mivel azonban a különös szado-mazo szexorgián készült képek „közkinccsé” váltak, Mosley legalább is magyarázkodni kényszerült, jóllehet a lemond(at)ást megúszta, s a FIA különösebb gond nélkül erősítette meg az aktuális tisztújításkor elnöki posztján a szokatlan ízlésvilágú aggastyánt. Ami mostani esetünk szempontjából azért lehet érdekes, mert két napja személyesen Max Mosley kelt ki magából, és nyilatkozott meg felettébb rosszallóan Briatoréék csalása tárgyában, azt sem átallva leszögezni, hogy ha hasonló Angliában történik, akkor bizony a jogi felelősségre vonás sem marad el, bűnügyként kezelnék a hatóságok, kvázi a Renault-vezérek börtönben végeznék. Ahogy mondani szokták: a szöveggel semmi baj, csak nem Mosley szájából kellett volna, hogy elhangozzék…
Hogy mi is történt pontosan, arra a mögöttünk hagyott héten derült fény: a Renault immár csak volt élemberei ravasz dolgot eszeltek ki az istálló – változatlanul – első számú pilótájának, a kétszeres korábbi világbajnok Alonsónak a sikerét elősegítendő. Azt ókumlálták ki, hogy szándékos baleset elkövetésére, afféle autós „harakirire” veszik rá az ifjabbik Piquet-t: ugyan menjen már neki a falnak, ha az odacsapásból amúgy a csapat jól jön ki, nevezetesen ha az egyik versenyautó feláldozásával a másiknak a győzelmét tudják elérni. Merthogy a lényeget illetően ez történt a múlt évi ominózus szingapúri GP-n. De hadd idézzük az MTI vonatkozó esetmagyarázatát: „A versenyen Piquet Jr. a 13. körben nagy sebességgel a falnak rohant, bejött a biztonsági autó, így az első tankolását már korábban megejtő csapattárs, a 14. helyről elrajtolt Fernando Alonso jelentős előnybe került a többiekkel szemben, akiknek még ez után kellett üzemanyagvételre kiállniuk. Alonso eközben akkora előnyre tett szert, hogy második kiállása után is az első helyre tért vissza, s meg is nyerte a versenyt.” Most már tudjuk: a tudatosan kitervelt csalásnak köszönhetően, amiről ugyan ő, ha igaz, mit sem sejtett…
A szégyenteljes machináció azonban valahogy kitudódott, a legbiztosabban az a magyarázatverzió tartja magát,  hogy fiának – amúgy a szingapúri GP-t követő, idén augusztus elején bekövetkezett – elküldése miatt felháborodott apa, az egykori háromszoros Forma-1-es brazil világbajnok, idősebb Nelson Piquet „dobta fel” Briatoréékat, s a feljelentés nyomán indult el a vizsgálódás, ami szép lassan feltárta az igazságot.
Az F1 históriájának egyik legsúlyosabb botrányát nem úszhatta meg a Renault felső vezetése, de még a nyílt felelősségre vonás előtt a lemondással és az istállótól való sebesen dicstelen távozással sem biztos, hogy a dolog ennyivel elintézhető marad. Briatore azért bízik benne, hogy igen…
„Feláldoztam magam azért, hogy megmentsem a csapatot” – vette fel a mártíromság pózát az olasz exfőnök, aki a maga részéről letudottnak véli a büntetést önmaga önkéntes lelépésével. Talán mert abból indul ki, hogy két éve a Forma-1 egy másik istállóját, az ipari kémkedésen ért McLarent sem rúgták ki, holott nyilván ez lett volna a logikus lépés, hanem – 100 millió dolláros pénzbüntetés kifizetése nyomán – különösebb gond nélkül megtarthatta F-1-es tagságát. Okkal érezheti tehát úgy Briatore, hogy ő – és főmérnöke – elviszi a balhét, s a Renault-nak semmi baja nem esik. És egyáltalán nem kizárt, hogy valóban így történik, némi anyagi természetű penitenciával meglesz majd a bűnbocsánat. Hacsak a FIA-vezérkart nem késztetik komolyabb szigorra a felháborodott hangok. Például a londoni Timesé, amely címoldalán minősítette az esetet „a sporttörténelem eddigi legrosszabb csalásának”.  De sokak közös véleményének adott hangot az osztrákok háromszoros Forma-1-es világbajnoka, Niki Lauda is, amikor így fogalmazott: „Ez minden idők legnagyobb károkozása. Most a FIA-n a sor, amelynek nagyon keményen meg kell büntetnie a Renault-t, hogy viszszaszerezze saját maga és a Forma-1 hitelét.” Ez azonban csak a sporterkölcs felőli megközelítése a Renault-botránynak. Tudniillik van bűnügyi olvasata is, Max Mosley ide vagy oda, hiszen azzal, hogy Flavio Briatoréék „falazásra” utasították Nelsinho Piquet-t, egyszersmind jogi területre vezérelték át az ügyet. Jogászi megfogalmazásban ugyanis „emberéletet veszélyeztettek”.  Amiért pedig bizony akár már börtön is járhat.
(Jamzon)

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!