Felsőoktatásba csak kétszintű érettségivel?

Megtudtuk, hogy a Műegyetem pályázatot írt ki a műszaki és természettudományi ismeretek oktatásának támogatására, hogy emelkedjék jelentkezők száma. Az ösztönzés ráfér a természettudományos képzésre, hiszen jóval kevesebben választják ezeket a pályákat, mint ahány hallgatót fölvehetnének.
Az európai egyetemek kutatási teljesítménye szerinti „top” csoportba tartozik az ELTE matematikából és fizikából, a BME és a Szegedi Tudományegyetem pedig kémiából a németországi CHE felsőoktatási kutatóintézet ranglistáján. Szép siker ez, ugyanakkor: egyetemi oktatók kongatják a vészharangot – köztük Ormos Mária történész, akadémikus, pécsi egyetemi tanár –, hogy a „tömegtermelésre”, „sorozatgyártásra” ráállt hazai felsőoktatás diplomást ugyan képezhet tíz-, sőt százezerszámra, de értelmiségit aligha, mert a főiskolákra, egyetemekre bekerülők színvonala tragikusan romlik. Nota bene: Ormos nem volt túlzott híve az 1999-ben aláírt Bologna-rendszer bevezetésének, ami a legtöbb szakon a képzést hároméves alapszintre és kétéves mesterképzésre bontja, mert meggyőződése, hogy a három év után – még ha a gyakorlati képzés netán nem is akadozik – az ez idő alatt keletkező elméleti hiányt nem lehet a mesterszakon „mesterfokon” pótolni.

Ráadásul könnyen esélyegyenlőtlenséget teremt: a végzettek egy része jut be ide „egyenes ágon”, a jobb anyagi hátterű diák meg „bevásárolhatja” magát.
Nincs három hete, hogy szeptember legelején a friss egyetemi polgárok, a gólyák – felsőbb éves társaik nemkülönben – megkapták a megnyitón egy magas közjogi méltóságtól, hogy nincs semmi baj, de amúgy funkcionális analfabéták. Ami igaz, az igaz: az OECD – a legfejlettebb országok gazdasági és együttműködési szervezete – 12 éve kutatja egy programsorozat keretében, hogy milyenek is a jövő nemzedék kvalitásai a tagországokban. A 15 évesek köré-ben vizsgálják: milyenek a természettudományos és matematikai ismereteik, olvasás-szövegértési képességeik. Hát… szövegértésben kullogunk, az szentigaz: a diákok majd felének alacsony szintű a teljesítménye, vagy éppen „kockázati csoportba” sorolható – magyarán tényleg funkcionális analfabéta. Ezek szerint így is be lehet jutni a felsőoktatásba… Futószalagon. Merthogy majd’ mindenki így-úgy, de „leérettségizik”.
A Budapesti Műszaki és Gazdaság-tudományi Egyetemen – a Műegyetemen – az intézmény Pro Progressio Alapítványa 2009 tavaszán pályázatot írt ki középiskolák részére a műszaki és természettudományi ismeretek oktatásának támogatására és az ezt oktató pedagógusok elismerésére, melyre 72 középiskola pályázott.  A kuratórium döntése értelmében 11 középiskola és 7 pedagógus részesül 5 millió  forintos támogatásban. A díjat és pályázati pénzt kedden Pálinkás József atomfizikus, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke adja át, aki „Természettudományi oktatás a középiskolákban” címmel előadást is tart a rendezvényen. A cél persze hogy az: emelkedjen a felsőoktatásban az ilyen szakokra jelentkezők száma. Na meg a tudása. Dallos Györgyi, a Műegyetem ügyvivő szakértője a VH rendelkezésére bocsátott néhány adatot: eszerint a műszaki felsőoktatásban egyedül náluk volt több a jelentkező első helyen, mint ahány fő oda felvehető volt, s az államilag finanszírozott alapképzésbe bekerüléshez szükséges minimális pontszám mind a mérnöki, mind a természettudományos és informatikai területen a legmagasabb volt. Például a villamosmérnökire az országos 161 pont helyett itt 355 kellett, az építészire 288 helyett 366, az informatikusira 220 helyett 373 pont. A nappali alapképzésekre amúgy 11ć555 első helyre jelentkezést adtak be országosan, ebből 4430-at hozzájuk. A bekerülés persze nem jelent bentmaradást. Itt nagyon kell tanulni. A középiskolásoknak és tanáraiknak szóló díj meg jó ötlet: a felkészülést időben, ott kell elkezdeni. Meg az általános iskolában, az óvodában és otthon. Az egyetemen most több mint 25 ezren tanulnak, szeptemberben újabb, csaknem ötezer gólya tett hallgatói esküt az aulában, ahol Pálinkás József – aki érthetően nagyon szívén viseli a természettudományos képzést, azt mondta: „A hallgató nem pénzszerzési lehetőség, a felsőoktatási intézmény nem diploma-, doktori fokozat- és publikációgyár”.
A Budapesti Semmelweis Egyetem Egészségtudományi Karán az Instruktori Öntevékeny Csoport tagja a negyedéves Pintér Eszter is: ők szervezik a gólyahajót, a gólyatábort – együtt vannak a „kicsikkel”. A karon a hallgatók száma az első évfolyamon megközelíti az ezer főt – igaz, ebben a levelezősök is benne vannak. Az instruktor elmondta: „Imádta a gólyákat a közös – többnapos – rendezvényeken, mert jó arcok, s egyáltalán nem véletlen, hogy felvették őket. Hogy aztán mennyire fekszik nekik a választott szak, a majdani szakma, az majd kiderül…”
Manherz Károlyt, az Oktatási és Kulturális Minisztérium felsőoktási és tudományos szakállamtitkárát, német-magyar szakos egyetemi tanárt arról kérdeztük: milyennek látja a diplomás utánpótlást? Ma, amikor az első évfolyamra felvettek száma százezer. Ez a szám a professzor-szakállamtitkár szerint is sok, mivel a demográfiai adatok is jelzik: kevesebb a diák a középiskolákban. De úgy látja: átlagosan tíz ponttal többet kellett valakinek idén nyáron „megcsinálnia”  ahhoz, hogy egyetemi, főiskolai polgárnak vallhassa magát. Bár voltak helyek, ahová 160 elért ponttal is be lehetett csúszni, a lécet épp hogy átvíve – ez bizony kettes, azaz elégséges érettségit jelentett. Jövőre a kötelező minimumot egyébként 200 pontra emelték – ez „már” hármas, közepes érettséginek felel meg. Persze a nagyobb, a jobb intézményekben sok-sok pont kellett: a budapesti Corvinusra 430 pont alatt nem volt esélye sem a diáknak, az átlag 370 pont körül volt. 1993-tól kezdtük meg – diákszámban – a felzárkózást Európához: addig egy ifjú korosztály 10-12 százaléka lett diplomássá, ma ez az arány már a 44-45 százalékot is eléri. A mennyiségi „csúcs” 2005-ben volt 400 ezernél is valamivel több hallgatóval.  Az Európai Unió nem ad kötelező számot – csupán direktívát: a felzárkózás tehát fontos, de a minőségi képzéshez, megszerzendő tudáshoz – s a szintúgy minőségi starthoz Manherz szerint a létező, de nemigen alkalmazott kétszintes érettségit kellene kötelezővé tenni. Méghozzá azon a szakon, ahová a felvételiző pályázik! Mert gyakori, akár 70-75 százalékban is előfordul, hogy emelt szintű érettségivel startol valaki, mert az emelt szint pluszpontokat hoz – de egész más tantárgyból, mint amilyen területre felvételizik. Ezért van az, hogy szinte nulladik évfolyamot, rásegítő képzést kell teremteni a gólyák számára, főként a természettudományos területeken. A rektori konferencia ezt javasolta mindenkinek, nem csupán az államilag finanszírozott helyekre jelentkezőknek, hiszen az előadóteremben, a gyakorlóban egy csoportban ül majd a költségtérítéses diák az államilag finaszírozottal… 2012-től tervezik bevezetni, így jövőre meg kell hirdetni a Felsőoktatási Tájékoztatóban, hogy a középiskolákban erre felkészüljenek. Mert már a középiskola 3., azaz az iskola 11. osztályában dönteniük kell a diákoknak arról, hogy miből is készülnek intenzíven. Az emelt szintű érettségit pedig meg is kell szervezni, például azért is, mert költséges.
A szakállamtitkár csatlakozik mindazokhoz, akik úgy látják: a finanszírozás miatt bizony ma tere van annak, hogy „mindegy milyen minőségben, csak jöjjenek a hallgatók”, mert három úton érkezik a pénz az intézménybe, a legtöbb – 50 százaléknyi – a diákszámtól függő képzési normatívából. A többi a fenntartói és a tudományos támogatás. Ezért a buktatás, a kirúgás rizikós adott esetben anyagilag az intézménynek, hiszen az egy főre jutó normatíva 260 ezer forinttól akár egy millióig is terjed, nem mindegy, hogy egy szak évfolyamából, mondjuk, 80 fő lemorzsolódik… De az Alkotmánybíróság állásfoglalásai olyan nagy önállóságot adnak a felsőoktatási intézményeknek, hogy nehéz az átállás. Németországban, Schröder kancellár idején már megcsinálták – náluk javított a hallgatói minőségen, a hozzáálláson. Aligha csak a maga véleményét fogalmazza meg a szakállamtitkár, amikor a Hallgatói Önkormányzat részéről nagyobb aktivitást vár a színvonal emelésében: ezek a testületek, amelyek a szorosan vett érdekeket különben igen erőteljesen képviselik, az eddiginél hatékonyabban segíthetnének mind a hallgatók felkészültségét javító erőfeszítésekben, mind pedig az oktatói színvonal nyomon követésében.
Idén 52 milliárd forintnyi infrastruk-
turális fejlesztési pénzhez juthattak hozzá elsősorban a vidéki intézmények. Pályázati forrásokból a következő három évben 23 milliárd juthat az úgynevezett „kutatói egyetemeknek” – amelyek még csupán elvben léteznek. A felsőoktatási törvény módosítása jövő héten kerül a kormány elé, Bajnai Gordon kormányfő a válságkezeléssel egyidőben kérte feladatként a rektori konferenciától, hogy a „jóknak” jusson pluszforrás, de folyamatosan. A héten tartott konferencia- ülés eredménye egy minden bizonnyal kissé kényszeredetten meghozott közlemény, miszerint „A Magyar Rektori Konferencia elismeréssel és megelégedettséggel vette tudomásul, hogy a magyar tudományos közélet kiemelkedő szereplői, közjogi méltóságai aggódnak a magyar felsőoktatás minőségéért és ennek, az elmúlt néhány hét során, tanévnyitókon és más ünnepi alkalmakkor hangot is adtak. Az egyetemi és főiskolai vezetők egyetértenek abban, hogy a mennyiségi fejlődés korszaka lezárult, hogy a nemzetközi szinten mért versenyképesség növelése kormányzati oldalról bátrabb kezdeményezéseket, a minőségi paraméterek határozottabb érvényesítését követeli meg a struktúrafejlesztésben, a szabályozásban és a finanszírozásban egyaránt…” Mit lehet erre mondani? Úgy legyen.
Szabó Gábort, a Szegedi Tudomány-egyetem rektorát július 1-jén nevezték ki a Magyar Rektori Konferencia élére elnöknek: ő akkor arra hívta fel a figyelmet, hogy a magyar felsőoktatás az utóbbi években „társadalmi jelentőségűvé” vált, a felsőoktatási intézményekben 380 ezer hallgató, 22 500 oktató, 1800 kutató és 25 ezer egyéb alkalmazott tanul, oktat, kutat, dolgozik. A teljesítmény- és minőségorientált finanszírozási rendszert, amelyről Manherz Károly is beszélt  – a kibocsátott hallgatók elhelyezkedési rátája, a nemzetközi elismertség, a pályázati sikerek, Kutatás+Fej-lesztés+Innováció aktivitás stb. – alapján határozná meg.

Gündisch Mónika 

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!