Egzotikus tájakon: Big Island

Big Island a legnagyobb hawaii sziget. Polinéz nyelven ezt az egy szigetet hívják „hawaii”-nak, erről kapta a nevét később az egész szigetcsoport. Füstölgő tűzhányók, gázkitörések, holdbéli táj – ez Big Island nemzeti parkja.
Félóránként érkeznek a gépek Honoluluból a sziget reptereire. Helyesebben kettőre, mert a harmadik az amerikai légierőé. Érkezés után már szaladunk is a másik terminálhoz, mert vár minket a helikopter. Ezzel merészkedünk a tűzhányó krátere fölé.
A felemelkedést természetesen megelőzi az amerikai stílusú biztonsági oktatás, még túlélőcsomagot is magunkra kell kötni, a funkció-ja talán az, hogy ha leesik a helikopter, és a lávafolyam környékén kóborolunk, ne legyünk szomjasak. Már azt hiszem, hogy indulunk, de jön még egy tájékoztató film, biztos, ami biztos.
Indulás után pár perccel elérjük a legnagyobb krátert. Már a környékén is forró a talaj, erre utalnak a gázkitörések. A vulkán közvetlen közelében hatalmas gáz- és füstfelhő. A föld szinte izzik a kráter két oldalán. Kicsit távolabb jól látható a forró, majd még távolabb a már megszilárdult láva. A kráter több kilométeres körzetében csak egy csíkon vannak növények, talán kis magaslat lehet itt, mindenesetre fű zöldül, fák hajladoznak a semmi közepén. Fura látvány. 
Az óceánhoz közel van egy másik kráter is. Fölérepülünk. A láva belefolyik a tengerbe, emiatt szinte forr a víz a part közelében. A vulkánkitörés senkit sem veszélyeztet, ugyanis a kráter közvetlen közelében nem élnek emberek, itt növényzet is alig van. A nemzeti parknak ezen a részén csak kutatók laknak, akik figyelik a vulkáni aktivitást.  Kicsit északabbra, a nemzeti park bejáratánál vendégházak is vannak, hogy a turisták éjjel is élvezhessék a tűzhányók közelségét. A szerencsésebbek a 80-as évek végén nagy kitöréseket is láthattak, óriási tűzfüggönnyel, lángoszlopokkal.
A krátert nem csak a levegőből, hanem a szárazföldről is megfigyelhetjük. Biztonságos távolságban kilátópontokat létesítettek. Az egyiknél múzeumot találunk, ahol ismertetik a tűzhányók keletkezését, és lehet látni, hogy a még működő helyi vulkánok aktivitásáról épp mit mutatnak a műszerek.
Big Island északkeleti részén, a már rég kialudt vulkánok környékén buja a növényzet. Igazán vad őserdőket találunk itt, mesés vízesésekkel. Kedvencem az Akaka, melynek esése rendkívül nagy, a szakadék alján csillogó kis tó partját pedig méregzöld, liánszerű növényzet övezi. Gyönyörű a Rainbow  fall, vagyis a Szivárvány-vízesés is, ahol a reggeli órákban sokszor három-négy különböző szivárvány  is látható egyszerre.
Az Uma Uma vízesés nekem főként a neve miatt tetszett, no meg azért, mert az ide vezető út bejáratánál van Big Island botanikus kertje, ahol megtalálható a Hawaii-szigetekre jellemző legtöbb virág, például több mint kétszáz különböző típusú orchidea. A botanikus kertnél pénzt szednek a vízesés meglátogatásáért is, ami csak azért fura, mert oda vezet másik út is. Ha valaki azt megtalálja, nem kell fizetni.

Kiss Róbert Richard

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!