A Népek Doktora

A szlovák–magyar közös múltból egy gyalogjáró szellemi találkozásomat jegyzem ide, amelyet kedvelt íróm, Győry Dezső – a „palóc Tamási Áron” – a két világháború között figyelt meg, mint közös sorsjelenséget. Győry Losoncon élt sokáig, és az ottani magyarság szívhangjait zengte. De ez a „zengzet” nem lokális. A Tátrától Fogarasig, s a Drávától a Tisza eredetéig zeng.
Ma, ilyen hitvallás mellett, valami hasonlót mondhatunk, s kisebb-nagyobb súrlódásainkat Győry módján feloldhatjuk. Ha! Ha minden „zeneszerszám” összhangban, szimfonikus zenekarban játszik. Ha felülről nem manipulálják népeinket, ha az önmagunkra visszaütő politikát felváltja a Népek Doktora, a „civis europaeensis sum”, akkor „szerelmünk” az együttműködés és jó barátság jön el közibénk. Mint volt századokkal korábban, és van napjainkban is sok, Szlovákiában élő szlovák és magyar között. „Lent”, családi, falusi szinteken.
Századokkal korábbi éveket említettem. Csak néhány példa. Nagy tettekben voltunk mi vállvetve társak, midőn Bocskai vagy Bethlen táboraiban együtt gyülekeztek és harcoltak szép számmal szlovákok és magyarok. Vagy: a népi költészet is őrzi Thököly és Rákóczi szlovák harcosait. (Közismert, hogy Rákóczi birtokai a Felvidék majd egészét tették ki, székvárosa is Kassa volt). Létezik szlovák kuruc költészet is, amely teljes mértékben hasonló a magyarhoz. Még olyan is van, amelynek egyik sora magyar, a másik szlovák. Hát mi ez, ha nem igazi, és mély barátság? Fegyverbarátság, de „polgárbarátsággá” is nemesedett.
A kuruc háborúk után jött létre a máig ható Janosik monda is. Ki volt ez a Janosik? Egy Trencsén megyei szlovák legény, aki kuruc vitéznek állt, majd bujdosó szegénylegény lett, hegyi betyár, akit Lipót vármegye törvényszéke halára ítélt, s 1713-ban ki is végeztetett. Így lett nemzeti hőse a szlovákságnak, s lehetünk rá mi is büszkék, mint kuruc vitéztársunkra. Janosik így lett a szlovákok nemzeti érzelmének ébren tartója a róla szóló ballada vagy az életéről készült opera útján. (Utóbbit Budapesten is bemutatták). Olyan volt ő, mint a mi Rózsa Sándorunk, csak mi nem „csinálhattunk” nemzeti hőst a mi Sándorunkból, mert volt erre egy alkalmasabb név, Petőfi Sándoré. Akit viszont – mindenki tudja – szlovák anya szült. (Hruz Mária, Túrócban született, Necpálon). Petőfi a legnagyobb magyar költő.
De itt van az elleneset. Kisbirtokos magyar nemesi család gyermeke Pavol Orszagh Hviezdoslav, vagyis Országh Pál a szlovákok legnagyobb költője, aki akkor született, mikor Petőfi meghalt. (Hviezdoslav magyarul Csillagdicsőitő). Kodály Zoltán jegyezte meg egyszer a költőkről, hogy itt van ez a két zseniális ember, népének legsajátosabb nagyjai, akiket „ellenkező” náció anyja szült, s lám, mégis lehetséges a felnevelő nép nyelvén költőóriássá lenni.
Nagy szomorúságom, hogy ezt a két embert a magyar oktatásügy nem „kezeli” együtt. Semmilyen szinten. A szlovák sem.
Hajdú Árpád, Debrecen

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!