Gödi ismerősöm panaszolta, hogy augusztus és szeptember közepe között
kétszer is előfordult, hogy a hagyományos telefont, a televíziót és az
internetet egy csomagban szolgáltató cég fél napon keresztül nem
biztosította a vételt, a telefont, és a netet. Így hát – bár
munkaeszközeihez tartozik az internet használata – több mint egy fél
műszakon át hiába várta, hogy működjön a telefonja és a többi
szolgáltatás.


Aki nem kényszerült még bele ilyen helyzetbe, az nem tudja, hogy az embereknek (otthon dolgozóknak, időseknek stb.) ez milyen gondot okozhat. Az, hogy napközben nem tudnak televíziózni, gondolom, egy fél napig „elvannak valahogy”, de hogy telefonálni se tudjanak előfizetői pénzükért(!!), az már krimibe illik, azaz talán még – bocsánat a sorrendért – valószínűleg alkotmányba is ütközik. Ugyanis: például ez a szolgáltató (akinek a nevét természetesen nyilvánosan nem szabad használni!? ilyenkor mindössze annyit tesz, hogy a televízió képernyőjére kiírja: „Kérem, ellenőrizze a csatlakozást, majd hívja fel ügyfélszolgálatunkat!”.
Igen ám, de ha a telefon nem működik, sőt a szolgáltató négyjegyű telefonja is azt válaszolja, hogy „elérhetetlen”, akkor a szerencsétlen néző, netezni kívánó, illetve rádiót itt hallgatni akaró kinek, hogyan  jelezzen? Igen, a hallgató, aki ilyenkor – saját költségén!! – kénytelen volna, mondjuk mobilon érdeklődni, de a szolgáltató telefonközpontjának automatája, a zsúfoltság miatt szintén az iméntit kacsázza, hogy a hívott elérhetetlen. Kérdés lehet az is, ha az iménti félrevezető mondatot ki tudják írni, éppenséggel arra utal, mintha a fogyasztó rúgta volna szét a vezetéket, nem pedig a szolgáltatónál keletkezett a hiba.
Miért nem lehet a valóságot közzé tenni, például így: „Elnézésüket és türelmüket kérjük, szolgáltatásunk kábelrongálás miatt előreláthatólag kb. 4-5 órán át szünetel.” (Egyébként, utólag, amikor a telefonvonal helyreállt, és a kisasszonyok győzték, felvették a telefont, ez utóbbiról számolhattak be.) Ha már az ominózus mondat kiírható, akkor ilyen is. Kicsit emberibb megoldás kellene, nem ez az „átkos” óta bevett fogyasztó-riasztó, automatikus tényközlő eljárás!
De vajon ki ellenőrzi az effajta – állítólag a fogyasztók kegyeiért versengő – szolgáltatókat? (Vagy máris úgy vagyunk ezekkel is, mint a bankokkal: hiába lett belőlük több, valós versenyük elmaradt!!) Holott, a példák mutatják: rájuk férne a kontroll, tekintve, hogy tudomásom szerint törvény mondja ki (vagy, ha megszüntették, akkor ez is badarság, bűn volt), miszerint a rádió- és tévé-szolgáltatást végzőknek egy-egy csatornát minden körülmények között működtetniük kell. Ez azért alkotmányos kötelezettség, mert a nép adózik azért, hogy legyen közösségi tv-, rádiószolgáltatás. Ez a kötelezettség azokra is érvényes, akik az állami rádió- és tv-adók sugárzására is kötelezettek, akik a telefonvonalak fenntartását is vállalják! (Ha már tényleg ez sem így van, akkor – politizáljunk egy kicsit – ez sajnálatos, mert ez újabb fejezete annak, hogy 20 éven át alig tanultunk valamit a Nyugattól, illetve azt is leromboltuk, ami jól működött.)
Mellesleg számos módja van annak, hogy az érintett „fogyasztókat” előre értesítsék, ha karbantartás miatt áll le a szolgáltatás, de az is járható út volna, ha az efféle szolgáltatók más, működő híradásokban közzé tennék szolgáltatásuk kényszerű szüneteltetését. Lefogadom: erre is van százfajta rendelet, előrángatható paragrafus, hiszen elég készült már, csak éppen nincs, aki betartja.
Kaposi Pál, Budapest

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!