Álom és valóság

Ványadt vélemény. Aminek a hívők tapsolnak ugyan, de nem tudom, hogy a legnagyobb erőt képviselő bizonytalanoknak elég-e? Mi lenne, ha Orbán Viktor egyszer azt mondaná, hogy ezt nem, de helyette így, vagy úgy. Marad a tömören félrevezető lózungos stílus mellett, ami szépen hangzik. A szemellenzős, nem tájékozott közvéleménynek a megutáltatott politikai érdeklődés mellett, talán sok is.
A bűvös öt szó: „Őszöd, Zuschlag, off-shore, végkielégítések, megszorítások.” Szánalmas. Még szánalmasabbak azok, akik erre egy emberként bólogatnak, és nem vetődik fel bennük a kérdés: és mégis hogyan tovább? Cégfantomizálások, ellenzék nélkül is működő parlament, zsírozott pályázati pénzkiáramlás, parlamenti ellenőrzés többségi alapon működő leállítása, netán megalapozatlan, bírósági döntés alapján jogerősen igazolt hamis vádaskodás a politikai riválissal szemben? Lehet ezeket is tömöríteni egy-egy szóban. De van értelme? Abszolúte semmi. Olyan országban élünk, ahol vak vezet világtalant, ahol tolvaj vádol lopással meglopottat. Mindez tetézve egy parázós politikai vezérrel, aki nélkül a Fidesz olyan lenne, mint a vőlegény szerszám nélkül – hogy nagy politikai klasszikusunkat, Torgyán Józsefet idézzem.
A Népszabadság Mária-napi számának 3. oldalán van egy elkapott fotó (Móricz Simon) Orbán Viktorról, aki szinte lopakodik a pulpitusra, hogy ott előadja diagnosztizálható véleményét, miszerint Magyarország igazi miniszterelnöke most is Gyurcsány Ferenc, aki „Bajnai nevű dublőrét állította a kormánykerékhez”. Kérem szépen! Én ismerem azt a viccet, amikor a páciens búzaszemnek képzeli magát, ezért fél a tyúkok csőrétől. Amikor több hónapos kezelés után végre „gyógyultan” kiengedik, azonnal döngeti az intézmény kapuját, hogy engedjék vissza, mert ott kapirgál egy pár tyúk az út túloldalán. A felvetésre, hogy ő nem búzaszem, válasza: én tudom, de a tyúkok nem. A világért sem akarom Orbán Viktort Gyurcsány-fóbiával vádolni. Sőt. Akik nem úgy gondolkodnak, mint Orbán Viktor miniszterelnök úr, azok Orbán-fóbiások.
Úgy vélem, a hamis diagnózis elhárítására az lenne a legjobb módszer, ha a Fidesz, vagy akár maga az elnök, ész- és nem álomszerű alternatívát állítana fel. Ami a gyakorlat próbájának is eleget tesz. A jelek szerint, még az év első felében kormányváltásra kerülhet sor. És akkor sor kerülhet az Orbán Viktor által olyannyira óhajtott „félreállásra” Azok, akik program nélküli politikusokba vetik hitüket, azt gondolván, hogy drámájuk a következő felvonásban vígjátékra vált, álomvilágban élnek. És amikor szembesülnek a nem figyelt és hirtelen kényszerűségből észlelt valósággal, amit csak jelszavak szintjén észlelnek, megint kiábrándulnak.
Úgy tűnik, Sólyom László kihirdetése nélkül, az amúgy is permanens választási kampány beindult, de hogy ne sértsem az elnök urat funkcionális szerepkörében, azt mondom felerősödni látszik. Orbán Viktor sűrűn használja a sorsdöntő jelzőt. Az új kormány sorsdöntő változtatásokat hajthat végre a feltehetően hosszas vita után elfogadott jövő évi költségvetésen. Aztán, hogy a beígért vagyonadó eltörlése kinek a sorsán változtat döntő módon, az majd a cselekvő, és nem dumáló gyakorlat kérdése lesz. Amely gyakorlatban az álmok világából vissza kell térni a valóságba. Pedig úgy vélem, nagyokat álmodni mindenki tud, de a hatékony cselekvés terén az ösvények szűkülnek. Mint majd meglátjuk.
Tősér István, Miskolc

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!