A magyar hivatásos ökölvívók közül egy újabb kiválóság lépett egyet előre, ezúttal Balzsay Károly, aki 17. profi találkozóján az argentin Ruben Eduardo Acosta ellenében megszerezte a WBO világszervezet interkontinentális bajnoki övét, ami belépő lehet egy még szebb cím felé. Az elmúlt héten vívott meccs igencsak próbára tette a magyar öklöző álló- és tűrőképességét. A tűrőképességen nem azt értjük, hogy nagyon nagy pofonokat kapott, hanem azt, hogy argentin ellenfele annyit szabálytalankodott, hogy egy amatőr találkozón a bíró rég lezavarta  volna a ringből. Balzsay ezúttal végigbokszolta a 12 menetet, és meggyőző fölénnyel győzött. Ez elégtétel lehet a számára, hiszen sok sérülés után jutott a birtokába ez az öv.


l Hitte volna, hogy végig kell öklöznie a 12 menetet?
– Életemben először vívtam ilyen hosszú mérkőzést, mert ez idáig csak 8 menetes meccseken bokszoltam. Hogy őszinte legyek, nem hittem volna, hogy végig kell bunyóznom, de az argentin nagyon ütésálló volt.
l Nagy a differencia az amatőr és a profi mérkőzések között?
– Óriási. Itt sokkal nagyobbakat ütnek, mint az amatőröknél, és másképp kell felépíteni egy mérkőzést, mint korábban, amikor még amatőr voltam.
l Milyen volt belülről a meccs az argentin ellen?
– Rengeteget szabálytalankodott, fejelt, lengő ütéseket alkalmazott, dulakodott, ha ezt egy amatőr meccsen csinálja, minden bizonnyal leléptették volna, a profiknál viszont ez a küzdőmodor úgy-ahogy megengedett.
l Édesapja bokszedző, jelenleg szövetségi kapitány. Ennek ismeretében ugye nem volt véletlen a sportágválasztás?
– Lehet, hogy most sokan meglepődnek, de nem volt szülői ráhatás, nem ökölvívóként kezdtem. Előtte hat évig kajakoztam Pakson, és édesapám legnagyobb meglepetésére kezdtem el öklözni, mert akkor mentem le először 14 évesen a bunyósokhoz, amikor ő éppen külföldön tartózkodott a csapattal. Azt nem mondom, hogy nem ismertem, miről is szól a boksz, mert gyerekkoromban mindig magával vitt tréningekre, hogy szem előtt legyek. Mert igen eleven gyerek voltam.
l Ezek szerint az ökölvívást már gyerekként magába szívta, és ezt nem a teremben alkalmazta először?
– Sejtem mire céloz, bizony előfordult az iskolában egyszer-kétszer, hogy „amatőr” meccset vívtam az osztálytársaimmal.
l Hamar kitűnt, hogy érzéke van ehhez a sportághoz?
– Pár hónappal a kezdés után már elindultam egy-két versenyen, és az első évben már ezüstérmet szereztem a bajnokságban, amelyet kezdőknek rendeztek.
l Mire a legbüszkébb, és mi volt az az eredmény, ami után úgy érezte, hogy érdemes odaállni a pofonok elé?
– 1993-ban kezdtem el a versenyzést, és 95-ben már ifjúsági magyar bajnok lettem, ettől kezdve bármilyen bajnokságon álltam rajthoz idehaza, mindegyiket megnyertem. Ennek is köszönhetően 2000-ben már ott lehettem az olimpián. Sajnos a szereplésem az első meccsel be is fejeződött.
l A profik között hamar respektet szerzett magának, hiszen 17 találkozójából 12-t fejezett be a kiírtnál korábban. Volt olyan, amikor ön is megismerkedett a padlóval?
– Természetesen, még amatőr korszakomban. Azt hiszem, nem akad olyan öklöző, akit még nem csaptak le.
l Amikor padlót fogott, ki is számolták, vagy tovább tudta folytatni?
– Sajnos a bíró nem engedte, pedig úgy éreztem, hogy átment rajtam az ütés, amikor leléptetett.
l Mit tart eddigi legjobb eredményének?
– Egyelőre a két amatőr Európa-bajnoki ezüstérmemet, az egyiket a felnőttek között szereztem 2002-ben, a másikat 1997-ben a junioroknál.
l Hamburgban él. Egyáltalán miként került kapcsolatba a német kikötőváros bokszklubjával?
– Arra még amatőr koromban került sor, amikor Kovács Kokó egyszer kihívott, hogy látogassak el az Universumhoz. Nagyon megtetszett, amit ott láttam, és olyan menőkkel találkozhattam, mint a Klicsko testvérek, Grigorjev, Michalczewski. Már akkor megfordult a fejemben, hogy a profik között szeretném folytatni a pályafutásomat.
l Erre mikor került sor, és mikor vívta élete első hivatásos meccsét?
– Az athéni olimpia után döntöttem el, hogy váltok, és akkor hívtak meg az Universumhoz. Az első találkozómat 2004 szeptemberében vívtam alig néhány nappal az olimpia után, s gyorsan be is fejeztem egy technikai KO-val.
l Most már interkontinentális bajnoknak tudhatja magát, a 17. meccsén szerezte ezt meg. Mások már korábban lehetőséget kapnak egy ilyen címmérkőzésre, pedig nem rendelkeznek olyan háttérrel, mint amilyen az öné. Ráadásul gyorsan kiderült, hogy van spiritusz Balzsay Károlyban a profik között is.
– Való igaz, mások a 12–13. fellépésüknél már lehetőséghez jutnak, egy-egy címmeccshez. Engem sajnos sok sérülés sújtott, kéztöréstől kezdve szemsérülésen át, és talán emiatt késett egy kicsit az első ilyen találkozóm.
l Mivel tölti az idejét, amikor nem készül a szorítóba?
– A családommal, és végre foglalkozhatom négy és fél hónapos kislányommal. Egyébként olyan hobbim nincsen, amely száz százalékig lekötne, mint Madárnak a pecázás, bár nagyon szeretek vitorlázni, de ritkán van alkalmam arra, hogy lejussak a Balatonhoz, mert egyelőre a profi boksz az, ami leköti szinte minden időmet.
l S mikor lesz a következő pofozkodása?
– Ha jól tudom, március táján fogok legközelebb bokszolni, december közepéig itthon pihenek, de mesterem, Sdunek úr azt kérte, hogy azért hetente három-négy alkalommal fussak, erősítsek egy kicsit, hogy ne tunyuljak el. Egyébként pedig január elején kell jelentkeznem Hamburgban. Fluck Miklós

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!