Tömegképzés vagy elitképzés?

Mára kiderült: a modellváltás kudarcot vallott. A felsőoktatás funkcionális analfabétákat képez! (A Felsőoktatási Információs Szolgálat közlése szerint: a 3 éve alapképzésbe felvettek kétharmada (!) – teljesítmény híján – nem fejezte be tanulmányait, a rendszerben maradt!) Ez visszavezethető a közoktatás elégtelenségére, a kulcskompetenciák alapjainak teljes hiányára. A követhetetlen iskolai reformok „csak” a tudástőkét nélkülözik. Igaz, hogy az érintett korosztályban a rendszerváltás óta megkétszereződött (!) a felsőfokú végzettségűek aránya, de ezt a minőséget (?) még egy prosperáló gazdaság munkaerőpiaca sem preferálná. Az oktatás expanziója végképp leszámolt a nemzetközileg is elismert magyar szakemberképzéssel. A bolognai „sötétló” effektus mára fényesen (sic!) beigazolódott.
Egy bizonytalan társadalmi közegben keresi helyét a hazai felsőoktatás! Miközben az érettségizettek háromnegyede továbbtanul, az Eurostat adatai szerint, tíz diplomásból mindösszesen hat (!) talál magának munkát a tudásmenedzsment elégtelensége miatt. (Ebben a középfokú végzettséget igénylő állások is benne vannak.) A legelkeserítőbb: még az EU kelet-közép-európai országaiban is 15-20 százalékkal jobb ez az arány. Mi végre hát akkor a kiművelt (?) emberfő (is), ha egyre „nyílik az olló” a felsőfokú végzettségűek és a szakmunkások száma között? A KSH mutatói alapján: az utóbbi évtizedben ötször (!) több diplomást képeztünk, mint ahányan szakképzőben tanultak… Az egyetemek és a főiskolák új „evolúciójában” körvonalazódó trend: az állami normatíváért folytatott  intézményi érdekütközések.
Koherens, átlátható szemlélet hiányában a hazai felsőoktatás ma egy „fekete doboz”. Megkockáztatom: senki nem tudja, mi történik benne/vele?! A kiútkeresés „veszélyes” alternatívái között szerepel a magyar felsőoktatás (esetleges) privatizációja. Az intézmények részleges/teljes (?) külföldi tulajdonba kerülése, lízingelése (sic!) – akárcsak a gondolkodás szintjén – nem jelez mást, mint az adófizetők pénzéből nyereségesen működő felsőoktatás nemzeti identitásának feladását!  Az „üzletrészszerzés”, a „kvóták felvásárlása” kedvezhet ugyan az „egységes regula” elvének és a tudás egyetemlegességének, mégis úgy vélem: súlyosan sérül(né)nek a hazai képzésszolgáltatók doktrínái és autonómiái. Közhely bár, de igaz: a szürkeállományba fektetett tőke hosszú távon megtérülő befektetés. Mégis azt gondolom: – idén, a kreativitás évében –, különös tekintettel hazánk ötéves európai uniós tagságára, parancsoló szükségszerűség a hazai felsőoktatás rendbetétele. Útmutatóul szolgáljon ehhez Szent-Györgyi Albert idevágó gondolata: „Ahogyan ma tanítunk, olyan lesz a holnap!”…
Dr. Nagy Zoltán Debrecen,   
médiakutató

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!