Az idei versenyévad legkiegyensúlyozottabb evezős teljesítményét a Hajdú Zsuzsanna, Alliquander Anna könnyűsúlyú kétpárevezős tagjai érték el. Előbb a lengyelországi világbajnokságon, Poznanban nyolcadikok lettek, majd a fehéroroszországi Bresztben lebonyolított Európa-bajnokságon az előkelő negyedik helyen értek célba.

A páros idén ült össze, miután Hajdú éveken át volt partnere, Novák Zsófia egyetemi ösztöndíjasként fél évre Angliába utazott. A VH a 2000-es, sydneyi olimpián is szerepelt Alliquander Annát kereste meg.
 – Annak idején, az 1999-es, kanadai felnőtt vb-n Remsey Mónikával szereztem meg a kvótát, majd Ausztráliában betegségek miatt csak a 13. helyen végeztünk – emlékezett a SOTE Közegészségtani Intézetében a megelőző orvostan és népegészségtan szakorvosaként dolgozó Anna. – 2001-ben Stift Edittel jutottam ki a vb-re, hogy aztán nyolc évnek kelljen eltelnie, amíg ismét visszakerültem a válogatottba. Amúgy pedig a bátyái-
mat követve kezdtem el evezni a Danubius Nemzeti hajós Egyletben, s ennek idén éppen húsz esztendeje. 
Két évvel később már nemzetközi gyermekversenyen győztes hajóban ülhetett.
– Ez Klagenfurtban történt, s nagyon „feldobott” a siker. Újabb öt év elteltével, 1996-ban - már a junior vb-n – Kulifai Krisztinával, Székely Viktóriával és Barz Gittával négyesben bronzérmesek lettünk.
A nemzetközi bemutatkozás minden esetre igen biztató volt...
 – A kitűnő ferencvárosi szakember, dr. Péchy Özséb javaslatára ültem össze 1998-ban Remseyvel, a folytatás már ismert. 2002-ben kikerültem a válogatottból, bár Athénben, 2004-ben így is ott lehettem volna Novák Zsófival. A döntést máig is sajnálom, de nem adtam föl. Annak ellenére sem, hogy Athént követően junioreredményeik alapján a sokkal fiatalabb Hajdút és Novákot menedzselték, így szóba sem jöhettem.
Pedig közben ismételten világcsúcstartó lett ergométerezésben.
– Erőnlétben ma is elöljárok, inkább a technikámon van még javítanivaló. Ráadásul az összeszokás sem megy máról holnapra, ez egy hosszú és bonyolult folyamat. Be is bizonyosodott ez a vb-n, majd a kontinensbajnokságon is.
Az eredményeik mindenesetre reménykeltőek. Mit hozhat ennek a párosnak a következő esztendő?
– Mindkét világversenyen az első 500-600 méteren jelentős hátrányt szedtünk össze, utána viszont a részidőinkkel a legjobbakkal is versenyben voltunk. Az utolsó ötszázon pedig rendre mi mentünk a leggyorsabban. Nagy kérdés, tudunk-e érdemben változtatni az első szakasz utazósebességén. Egyébként mindketten úgy érezzük, hogy van bennünk fejlődési lehetőség.
Nyilván a 2010. évi világbajnokság helyszíne is motiváló tényező lehet.
– Én inkább szerencsétlennek tartom, hogy a vb-re Új-Zélandon kerül majd sor, hiszen oda aránytalanul nagy költségek árán lehet csak eljutni. Különben sem megyünk biztosra; előbb az áprilisi, hazai válogatókon kell megpróbálni megerősíteni a pozíciónkat. Ha ez sikerülne, akkor a három Világkupa-fordulón eldőlhet: van-e realitása az újzélandi kalandnak, amelyre október végén kerülhetne sor.

  (J. K.)

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!