Az európai egységfolyamat kezdete óta az integráció fokozatosan fejlődött, kiteljesedett, elmélyült és ez a történet nem állt meg Magyarország és a kilenc másik tagállam 2004-es csatlakozásával. A folyamat legújabb állomását a 2007-es Lisszaboni Szerződés jelenti.

Mi is pontosan a Lisszaboni Szerződés?


A Lisszaboni Szerződés az EU alapító szerződéseit
módosító, megreformáló dokumentum, amelyet a 27 tagállam vezetői 2007. december 13-án írták alá Lisszabonban. A szerződés talán az EU legátfogóbb reformja az 1992-es Maastrichti Szerződés óta, amely számos intézményi változást és új uniós szakpolitikákat vezet be. A szerződés azonban nem összekeverendő a Lisszaboni Stratégiával, ami egy 2000-ben elfogadott tízéves uniós versenyképességi program.

Mikor lép életbe a Lisszaboni Szerződés?


Ahhoz, hogy a szerződés hatályba léphessen, a dokumentumot mind a 27 tagországban jóvá kell hagyni. Elsőként 2007 decemberében, a magyar országgyűlés fogadta el a szöveget. A szerződést immár 24 tagállam hagyta jóvá, és hamarosan Írországban és Lengyelországban is befejeződhet a ratifikáció. Írországban a 2008. júniusi sikertelen népszavazást követően a 2009. október 2-i megismételt referendumon a választópolgárok 67%-a támogatta a szerződés elfogadását. Lengyelországban Lech Kaczynski elnök 2009. október 10-én aláírta a parlament által már elfogadott szerződést. Csehországban az elnöki aláírás hiányzik a parlament által már jóváhagyott dokumentumról, itt Václav Klaus elnöknek meg kell várnia a cseh alkotmánybíróság döntését, amely a szerződés és a cseh alkotmány összeegyeztethetőségét vizsgálja. 

Miért van szükség a Lisszaboni Szerződésre?


Több okból. Egyrészt a szerződés hatályba lépésével pont kerülhet egy jó évtizedes intézményi reformfolyamat végére, és az EU a polgárok számára követhetetlen és sokszor érdektelen intézményi kérdések helyett a mindennapokat is közvetlenül érintő problémákra irányíthatja figyelmét. Ehhez viszont az uniónak szüksége van olyan eszközökre, amelyek biztosíthatják az összehangoltabb, hatékonyabb és átláthatóbb döntéshozatalt. Az unió alapvető reformjára legutóbb az 1992-es Maastrichti Szerződéssel került sor, így (az Amszterdami és a Nizzai Szerződések után) immár elkerülhetetlenné vált egy újabb, átfogó szerződésmódosítás, amely figyelembe veszi az EU csaknem megduplázódott taglétszámát, megváltozott szerepét, és az új belső és nemzetközi kihívásokat. Emellett új kihívásként jelentkezik például az energiaügy, a környezetvédelem, az éghajlatváltozás, vagy a határokon átnyúló bűnözés és a terrorizmus kérdése, amelyek évtizedekkel ezelőtt még ismeretlen, vagy csekély jelentőségű problémák voltak. Ezekben a kérdésekben az európai országok együttesen tudnak igazán sikeresen fellépni, ehhez pedig hatékony intézményekre van szükség.

Mik a legfontosabb intézményi reformok?


Egyrészt az állam- és kormányfők negyedévente ülésező testületének, az Európai Tanácsnak állandó, két és fél évre választott elnöke lesz. A tagállamok közt félévente váltakozó soros elnökség helyett szintén állandó elnök, a kül- és biztonságpolitikát irányító külügyi és biztonságpolitikai főképviselő vezeti majd a külügyminiszterek üléseit, aki egyben a bizottság külkapcsolatokért felelős alelnöke is lesz: tehát egy személyben három mai posztot fog majd össze és vezeti az új Európai Külügyi Szolgálatot is. Megváltozik az Európai Parlament összetétele, és új, egyszerűbb szavazási szabályok lépnek életbe a tanácsban. A szerződéssel ezen túl kiterjednek az Európai Parlament és a kormányokat képviselő tanács együttműködésén alapuló, ún. együttdöntési eljárás, valamint az egyhangúságot felváltó minősített többségi döntéshozatal területei, átláthatóbbá válnak az unió hatáskörei. Az EU egységes jogi személyiséget kap: ez a nemzetközi fellépést teheti hatékonyabbá.

Milyen szakpolitikai területek változnak meg leginkább?


Az egyik legnagyobb változás, hogy a Lisszaboni Szerződéssel megszűnik az EU híres, bonyolult hárompilléres szerkezete. Noha a kül- és biztonságpolitikára ezután is számos külön szabály vonatkozik majd, a mai harmadik pillér, a bel- és igazságügyi együttműködés lényegében teljesen a rendes döntéshozatal keretei közé kerül át. Az intézményi változások miatt az uniós külpolitika szervezésében is jelentős átalakulás megy majd végbe (pl. új főképviselő, Európai Külügyi Szolgálat). Emellett a szerződéssel számos új politikaterület jön létre vagy fejlődik tovább, mint az éghajlatváltozás, az energiapolitika, vagy a kutatás-fejlesztés. Az új hatáskörök lehetővé teszik az uniós tagállamok számára, hogy ezeken a területeken is közösen lépjenek fel. Az új lehetőségek révén az unió összehangoltabban tud majd számos, manapság kiemelten fontos területen cselekedni (pl. energiaügy, bevándorlás, terrorizmus, szervezett bűnözés, klímaváltozás, űrpolitika).

Előnyös-e a polgároknak a Lisszaboni Szerződés?


Több szempontból is. A Lisszaboni Szerződés kiszélesíti a polgárok lehetőségeit az EU-n belül. Az uniós népi kezdeményezéssel egymillió polgár felkérheti majd az Európai Bizottságot egy jogszabályjavaslat kidolgozására. Erősödik az Európai Parlament, a nemzeti parlamentek és az európai ombudsman hatásköre illetve ellenőrző szerepe is. Az EU Alapjogi Chartája, amely számos emberi, politikai vagy szociális jogot garantál, az uniós jog kötelező részévé válik. Magyar szempontból külön fontos, hogy az EU értékei közé bekerülnek a kisebbségekhez tartozó személyek jogai is. Emellett nem szabad azt sem elfelejteni, hogy egy hatékonyabban működő, a kihívásokra jól reagálni képes unió az állampolgárok mindennapjai számára is fontos eredményt jelentene.

Lesz a Lisszaboni Szerződéssel is magyar elnökség 2011 első félévében?


Természetesen igen, sőt a minket megelőző 2010-es spanyol és belga elnökséggel közösen hazánk lesz várhatóan az egyik első tagállam, amelynek az új intézményi kereteket kell elnöksége alatt tartalommal megtöltenie. Ugyan a szerződés szerint az állam- és kormányfők, valamint a külügyminiszterek üléseinek levezetése már nem a soros elnökség feladata lesz, ám valamennyi egyéb miniszteri tanácsülést és más munkacsoportot a soros elnökségnek kell majd vezetnie, számos területen pedig épp, hogy megnőnek az elnökség feladatai. Magyarország számára tehát különösen is nagy felelősség, és egyben lehetőség is lesz az uniós elnökségi félév.

(Külügyminisztérium, EU Elnökségi Koordinációs és Jogi Főosztály)

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!