Miért feketék a rövidtávfutó atléták legjobbjai?

Miután ezek a közismert tények függetlenek attól, hogy mondjuk Kenyában, az USA-ban, netán Jamaicában, vagy Magyarországon nevelkedett etnikai csoportokról van szó, feltételezhető, hogy veleszületett genetikai adottságok magyarázhatják ezeket a különbségeket. Azaz, nagyon is vitatható a nálunk is honos, sőt, egyetlen szalonképes tétel, miszerint kizárólag a környezeten és a nevelésen múlik az egyén jövője. Nem vagyunk egyformák.
Miért van mégis, hogy hazánkban szinte lehetetlen objektív magyarázatot keresni arra, hogy a „szocializmus” teljesen ingyenes oktatási évtizedeit beleértve, mind a mai napig, a hazai cigányságnak csak elenyésző százaléka szerzett és szerez egyetemi diplomát? Úgy látszik, valami félreértelmezett tapintatból ez a témakör abba a kategóriába tartozik, „amiről nem beszélünk”.
Aki a családalapítás felelősségére hívja fel a figyelmet, arra rázúdítják az előítéletes cigányellenesség vádját pusztán azért, mert ebben a kisebbségben leggyakoribb a korai gyermekvállalás akkor is, ha hiányoznak a családalapítás anyagi feltételei. Sajnos a legszegényebb társadalmi rétegekben rendkívül magas a munkanélküliség és sokak számára a gyermekszülés marad az egyetlen megoldás. Köztudott, hogy ezekben az esetekben a több gyermeket is vállaló fiatal anyák nagyon alacsony százaléka megy viszsza az iskolákba, hogy olyan képzettséget szerezzen, ami biztosíthatná a megélhetéshez szükséges jól fizető állás elnyerését. Így aztán gyakran már maradandóan, a segély a család eltartásának egyetlen forrása, a gyermekek pedig nagyon sok esetben olyan környezetben nevelkednek, ahol szemmel láthatóan munka nélkül is lehet „boldogulni”. Talán ez is magyarázza, hogy egyre nő azoknak a száma, akik még általános iskolai végzettséget sem szereznek.
Ez a jelenség egyre növekvő terheket ró az adófizető társadalmi rétegekre – függetlenül etnikai hovatartozásuktól, és egyre kevésbé fogadják el kielégítő magyarázatként, hogy (függetlenül az anyagi helyzettől) a „cigányság büszke a szaporaságára, és a gyermek a boldogság legfőbb forrása számukra”, miközben szó sem esik a felelős családtervezés fontosságáról. Ennek alapfeltétele az iskolázottság és a piacképes szakképzettség megszerzése. E nélkül a mai világban már az etnikai hovatartozástól függetlenül sem lehet munkát találni, és a családalapításhoz szükséges anyagi feltételeket megteremteni.
A szélsőjobb látványos előretörése késztet egy fontos téma felvetésére. A legtöbb ország igyekszik importálni kimagasló tudósokat, szakembereket, sportolókat, hazai hiányok pótlására. Mi is igyekeztünk ezt tenni, például nagyszerű kubai, román, szerb sportolóknak adtunk állampolgárságot meglepően gyorsan, függetlenül bármiféle vallási, etnikai hovatartozástól. A zsidóság kiemelkedő tehetségét se vonják kétségbe a nyugati világban, többek közt a kereskedelem és pénzügyek kezelését illetően.
Miért van az, hogy a megbecsülés helyett, a színmagyar zsidóság ellen legfőképpen, pontosan ezeken a területeken elért kimagasló teljesítményeik okán szítják a gyűlöletet? Veszélyes jelenség ez, Hitler is így kezdte, és tudjuk, mik lettek a következmények. Schedel Andor, Budapest

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!