Petőfi szerint, ha valaki csak saját fájdalmát tudja tolmácsolni, arra
nincs szüksége a világnak. Amiről azonban most szólni akarok az sajnos
nem csak a saját fájdalmam volt, hanem azé a sok száz utasé is, aki a
MÁV InterCity vonaton utazott Budapestről Debrecen irányába. Budapesten
32 fok, a vonaton 14 fok volt, így a nyáriasan öltözött utasok úgy
érezték, mintha egy hűtőszekrényben ültek volna.
Amikor a 22-es számú kocsi 66-os számú ülőhelyét elfoglaltam, a tető irányából erős hidegáramlat zúdult az ülőhely felé, így a zakót begombolva is vacogtam. A kalauznak szóltunk, hogy szüntesse meg a hűtőszekrényi állapotot. Közölte, hogy egy másik helyre üljek, ahol nincs az ülőhely felett hideg levegőt bebocsátó rendszer. Így cselekedtem, de ott is jéghideg volt. Az utasok minden ruhadarabot magukra vettek, hogy védekezzenek a hideg ellen, mások a kocsi végébe mentek, és ott álltak, ahol nem működött a hideget biztosító rendszer. Debreceni ismerősöm az út nagy részét állva szenvedte végig, ülőhelyet biztosító jeggyel a zsebében. Sajnos én és még jó sokan, nem így cselekedtünk, ezért most hőemelkedést érezve vetem papírra szenvedésem történetét, ami mások szenvedését is visszatükrözi.
Javaslom, hogy a következő nyár időszakában készítsenek szociometriai felmérést az IC vonaton utazókról, amikor a hőmérséklet meghaladja a 30 fokot. Bizonyára olyan eredménnyel zárul a felmérés, hogy sokan megfáztak a vonaton. Ennek elkerülésére nem kell több pénzügyi forráshoz juttatni a MÁV-ot, csupán – az utasok szenvedésének megszüntetése érdekében – a vonaton szolgálatot teljesítő szakember figyelmére lenne igény.
Dr. Takács Imre, Hajdúszoboszló
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!