Bár immár nyolcadik éve óta hallom/olvasom, a mai napig nem tudtam
megszokni és könnyedén, felháborodás nélkül elviselni a Fidesz
szócsöveinek valóságtól, igazságtól és az emberi tisztességtől
elrugaszkodott, néha gyomorforgató, máskor a szocialistákat, vagy a
liberálisokat rágalmazó beszédeit, nyilatkozatait, illetve az írott
vagy az elektronikus médiá-ban közzétett megnyilvánulásait.

Most is nagy megpróbáltatás volt végighallgatni a „jegyzékváltás és hadüzenet” nélkül, a jobboldalon  már most „dirty talk”-kal (piszkos beszéddel) és kuvikvijjogással megkezdett „dirty campaign” (piszkos kampány) hazug, hamis hangjait. Azt, hogy hazánk napjainkra olyan állapotba süllyedt, amiben csak a II. világháború végén volt. Ezt vijjogják a Fidesz vakbuzgó vészmadarai, felmondva a betanult napi „kötelezőt”, s követve azt a Vezért, aki az elmúlt húsz év alatt bebizonyította, hogy elvei nincsenek, csak céljai vannak. (Azok is önösek!) Az eszükbe sem jut, hogy a népünket is lenéző nácik, a hitlerista Németország szövetségesévé szegődött Magyarország akkori – irredenta, nacionalista, és a világpolitikában dilettáns – urait (politikai, katonai és egyházi) nevezzék meg felelősnek azért, mert értelmetlen és kilátástalan háborúba sodorták népünket. Szerencséjük van ezeknek a kuvikoknak, mert nem éltek a világháború idején, és szerencséjük van azért is, mert senki nem vonja felelősségre őket tudatlanságukért. Azért, mert nem tanulták meg a történelmet, és fogalmuk nincs az akkori adatokról. „Vak vezet világtalant” módján, a nemzethalál rémével riogatják a valós tényeket (a múltat és a jelent) nem, vagy nem eléggé ismerő, s ezért könnyen félrevezethető hiszékenyeket.
Hogy milyen ordináré hazugság, hogy hazánk ma olyan helyzetben van, mint közvetlenül a II. világháború után volt, bizonyítsák az alábbi történelmi tények. Az ország gazdasági állapota katasztrofális volt. Az 1944 márciusától rendszeressé vált légitámadások, majd a több mint fél éven át tartó frontharcok következtében elpusztult az 1938-as nemzeti vagyon 40 százaléka, mintegy 4,4 milliárd dollárnyi érték. Tovább növelték a károkat a németek és a nyilasok által elhurcolt javak. Elpusztult a lakások jó része (mintegy 120 ezer lakóház), a Duna és a Tisza valamennyi hídja, a vasúti hálózat közel 40 százaléka, az ipari üzemek 90 százalékát érte kisebb-nagyobb kár, 1944 őszén a mezőgazdasági munkák sok helyen elmaradtak, lecsökkent az állatállomány, súlyosan károsodtak a mezőgazdasági felszerelések. Az ország háborús embervesztesége 1 millió főre tehető, emellett a munkaképes férfiak jelentős része, közel 850-900 ezer ember hadifogságban volt, ebből 550-570 ezer a Szovjetunióba került. 40 ezerre tehető az elpusztult hadifoglyok száma.
Ilyen körülmények között rendkívül súlyos terhet jelentettek a nemzetközi kötelezettségek, amelyek 1945–46-ban a nemzeti jövedelem 30 százalékát tették ki (bár a tényleges teljesítés 17 százalékra rúgott). A romok eltakarítása és az újjáépítés több mint 3 évig tartott. A háború alatt rettegtünk, a háború után pedig – különösen a világ addig legnagyobb inflációja idején (amikor mire havi fizetésével hazaért a családfő, a pénz nem ért egy doboz gyufát sem) – még sokáig éheztünk.
Ma is éhezünk. Hogy mire? A hazugságok, populista ígérgetések, és a jobboldali fenyegetődzés, riogatás abbahagyására, és minden ártatlan emberi méltóságának tiszteletben tartására, szolid, de biztos megélhetést adó munkára, társadalmi békességre, a rasszizmus és minden faji megkülönböztetés elleni egységfront kialakítására, félelem nélküli, értelmes, dolgos életre.
Dr. Györky Zoltán, Kaposvár

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!