Audrey Taoutou: Chanel stílusa nem is a divatról szól

l Filmje Coco Chanel életének azon időszakáról szól, amikor még nem volt híres divattervező. Nagy kihívás volt az életének ezt a korai szakaszát feltárni?
− Kevés információnk volt életének ezen szakaszáról. Emellett pedig, amit ő ezekről az időkről mesélt, az gyakran nem is volt igaz. Az egyik legfontosabb alapja a történetnek Edmonde Charles-Roux életrajzi könyve volt, aki öt éven át kutatott, hogy megtudja ki is volt valójában Coco Chanel ebben az időszakban. Edmonde sok olyan hazugságot megcáfolt, amelyeket Coco magáról el szeretett volna terjeszteni.
l Szabadabban tudja megformálni a szerepet, ha kitalált hősöket kell alakítania, mint amikor valós személyeket?
− Nem éreztem különösebben szabadnak vagy akár erőltetettnek egyiket vagy a másikat, ám van abban valami kényelmes, ha olyan személyt alakítasz, aki valóban létezett. A szerep megformálása ezúttal a karakter értelmezésének és a létező, ám kevesek által ismert személy életének felfedezésének határvonalán történt. A másik része utánzás volt. Megpróbáltuk újrateremteni a történet azon részét, amely nyilvános volt. Tehát tényleg a határvonalon kellett dolgozni, egyrészt a fikció másrészt a szerep között, amelyet az emberek ismertek.
l Mi volt az, ami megtetszett önnek a rendezőnő Anne Fontaine elképzelésében?
− Igazán az tetszett meg, hogy Coco életének egy igen rövid perió-dusát akarta bemutatni, és nem egy elnyújtott eposzt akart csinálni belőle. Amolyan karaktertanulmány volt, életének addigi pontjáig. Mivel Anne Fontaine női rendező, jobb rálátása van egy női szereplő lelkére, és érti, hogy milyen egy férfiak uralta világban működni, előrelépni, valami nagyot alkotni. A film nem a ruházkodásról szól. Ez a film olyasvalakiről szól, aki folyton előre halad, és ez a divat világában történik, ám ez nem az utazás célja vagy végállomása.
l Nagyon különleges látásmódja volt, és a divatvilág összes szabályát felrúgta. Ön is érez vonzódást a divat világához?
− Azt hiszem, azért rúgott fel minden szabályt a divatban, mert mint nő is felrúgta az összes társadalmi konvenciót. Számára a ruhák nem felületes dolgok voltak. A kreá-
ciói az érzéseinek egyfajta kifejezésmódjai voltak. Ezért lehet a stílusa még a mai napig jelen. Úgy érzem, Chanel stílusa nem is igazán a divatról szól. Jómagam nem igazán szeretem a divathóbortokat követni, ahol minden olyan gyorsan változik, és nem tudod kifejezni magad. Nem kedvelem azt, ha az ember minden aktuális hóbortnak bedől, csak mert éppen az az adott pillanat csodája. Én öltözködni szeretek, de ez nekem inkább amolyan személyes kinyilatkoztatás, és nem valamilyen irányzat követése.
l Érdekelné esetleg Coco Chanel életének további bemutatása is? Érdekes lenne látni a folytatást, hogy mi történt ezután. Hiszen hatalmas sikereket ért el, azonban a férfiakkal kevésbé volt szerencsés.
− Ha érdekli az életének az egész története, azt kell mondanom, hogy a film csak részben fedezte fel személyiségének rejtélyeit, és Coco még 80 évet élt. Túlságosan tömör lett volna, ha életének az összes fejezete belekerül a filmbe. Cocónak annyira gazdag élete volt, hogy tíz film se lenne elegendő a bemutatására. Csodálatos szerelmi élete volt, tele romantikával, reménnyel és tragédiával, és a férfiak rendkívül fontosak voltak a számára. Hihetetlen dolgokat hozott létre, nem csupán a divat területén, de gondoljuk csak a Chanel No. 5-ra. Egyszerűen elképesztő. Ma ez mind normálisnak és modernnek tűnik, de akkor forradalmi volt. Még ma sem mondható divatjamúltnak, de abban az időben teljesen új volt, számos ok miatt. Chanel érdekes, egyedi személyiség, talán ezért is éreztem úgy, hogy a szerep megérdemli az alapos felkészülést.
l Vannak még olyan mozzanatai az életének, amelyeket szívesen látott volna a filmben, vagy esetleg a közönség elé tárna egy folytatásban?
− Nos, nagyon megindított Coco Chanel életének utolsó fejezete. Évtizedeken keresztül megelőzte a korát, majd élete vége felé a társadalom nem csak utolérte, de le is hagyta, és ezért megváltozott. Rendkívüli magányban töltötte élete utolsó éveit, miután az élete tele volt emberekkel és szeretőkkel. Mély magányban élt, bár továbbra is aktívan dolgozott, megőrizte éles elméjét, humorát és vitakedvét. Élete utolsó pillanatáig a kezében akarta tartani az irányítást. Egy igaz anekdota szerint, a halála előtt nyolc perccel azt mondta a Ritz recepciósának, akit jól ismert, mert élete végén a Ritzben lakott, hogy „7 perc múlva meghalok”.
l Kezében tartotta a dolgokat.
− Elképesztő módon.
l Számos férfi rendezővel dolgozott korábban és most Anne Fontaine-nal. Érzett különbséget, főleg a meghatározó női szerepek esetében?
− Nem igazán érzek különbséget. Nem is gondolkodtam ilyesmin, mert nem szeretem elemezni a munkámat és a rendezővel való kapcsolatomat. Nem szeretek távolságot tartani a szereptől, a filmtől, a történettől, amit mesélünk. Amikor benne vagyok egy szerepben, nem tudom kívülről, objektívan szemlélni. Azonban nagyon fontosnak tartom, hogy Coco esetében női rendező dolgozott a filmen. Chanel annyira feminin volt, hogy egy férfi megértheti, de egy nő tudja csak igazán átérezni.

Fordította: Kántor Zsána

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!