Hujber Ferenc úgy érzi, szárnyal a karrierje

l A Spamelot premierbuliján elmondta, hogy kellékes volt a Madách Színházban, és egyszer be is ugrott a Kaviár és lencsébe. Akkor már tudták önről, hogy színész akar lenni?
– Tudták, de ez senkit nem érdekelt, hiszen egy csomó embernek ez a vágya, és nem lesz belőlük senki. Én is csak titokban reménykedtem, hogy majd egyszer fölvesznek a főiskolára. Imádtam a színfalak mögül nézni a színészeket, ahogy játszanak. Sokszor lecsesztek azért, mert elfelejtettem kelléket bekészíteni amiatt, hogy őket bámultam. Aztán egy kisebb szerepet játszó színész valamelyik nap elfelejtett bejönni. Békés Itala, akinek jelenete volt vele, tudta, hogy én tudom a szöveget, amit minden előadás előtt velem mondott össze. Amikor nem érkezett meg a szereplő, rohant az ügyelőhöz, hogy itt van a kellékes fiú, ő tudja a szöveget. Ekkor már csak néhány perc volt az előadás kezdéséig. Másodpercek alatt felöltöztettek, odagyűlt a teljes műszak, és én próba nélkül, az előadás kezdete után öt perccel színpadra léptem. Az életem egyik legszebb élménye volt. Boldog voltam, mint egy kölyök, aki jókora ajándékot kap karácsonyra, mondtam a végszavakat Italának, engem nézett nyolcszáz ember, még nevettek is, amire szörnyen büszke voltam.
l Azóta a Spamelot az első produkció, amiben a Madách Színházban játszik. Jelent valamit, hogy most ugyanazon a színpadon léphet fel, ahol ez történt?
– Megható, hiszen ez tizenöt évvel ezelőtt történt, és akkor én, mint egy porbafingó kisegítő gyerek rohangásztam a Madách Színházban.
l Azt álmodta tizenöt éve a pályáról, mint ahol most tart?
– Mindig is ezt szerettem volna. Örülök, hogy helyén tudom már kezelni a színészetet. Én mindent alárendeltem ennek. Most azt mondhatom, hogy első helyen van a családom, második helyen is a családom, és harmadik helyen a színház. Én már tudom, hogy mit jelent mindent feladni a színészetért és a karrierért. Ismerem milyen, amikor az ember csak ezt csinálja, és be van kattanva, őrült. Azóta idősebb lettem és bölcsebb. Képes vagyok figyelni az élet fontosabb dolgaira, és ettől szárnyal a karrierem.
l Amikor hosszabb időre Angliába ment, éppen a bekattanás elől menekült el?
– Akkor nekem nem volt semmi más, csak a színészet. A színházban voltam délelőtt, este, közben filmeztem, és égtem a színészetért. Azt éreztem, hogy ez az égés annyira durva, hogy egy idő után véget vet az életemnek. És mindennek a csúcsán azt mondtam, hogy jó, most elég, kimentem külföldre, aminek egyetlen értelme az volt, hogy megtaláljam önmagamat, és az egész pályát a helyére tudjam tenni. Majd jött a feleségem, és akkor döntöttem, hogy ő az első, és a mi kapcsolatunk, és tojok rá, hogy színész vagyok-e, vagy sem. Ez olyan volt, mint egy meggyógyulás.
l Kint pizzafutár volt. Aközben találta meg önmagát?
– Civil munkát végeztem, visszaszálltam a földre. Onnantól kezdve nem voltam elkényeztetett kis mindenki kedvence, aki azt csinál, amit akar. Fel kellett nőnöm. Azt kellett mondanom, játsszuk azt, hogy én most nem vagyok híres ember, hanem családfenntartó, akinek bármilyen munkát el kell vállalnia. Mindenkinek ajánlom, hogy egyszer próbálja ezt ki.
l De közben ott volt a bulvárlapok címoldalán, hogy éppen mi történik önnel.
– Szerintem Magyarországon én vagyok az egyetlen, akit úgy kezelnek celebként, hogy ezt nem akarom. A bulvárosdit felejtőbe tettem.
l Azzal, hogy a Jóban Rosszban című sorozatban szerepet vállalt, tudnia kellett, hogy nem kerülheti ki a bulvársajtót.
– Persze, de akkor ez nekem nagyon jól jövedelmező volt. Anyagi hátteret, biztonságot alapozhattam erre. Emiatt tudok a családomnak remélhetően hamarosan új fedelet biztosítani, meg olyan dolgokat csinálni, amiket nem engedhetnék meg magamnak, ha csak színházban játszanék. De kezdenek a színházak is megint komolyan venni, és ez nekem fontos. Januárban beállok a Producerek felújításába is, szintén egy zenés darabba. Novemberben pedig próbálni kezdem Az ifjúság édes madarát, Szurdi Miklós rendezésében. Folyamatosan jönnek a felkérések.

Bóta Gábor

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!