Spórol a tévé
A MÁV és a BKV után az MTV-ről is kiderül szép lassan, micsoda
turpisságok folynak az adófizetői pénzekből. Egyre jobban irritálja a
népeket, ami a köztévében megy, és már senkinek sem lehet az a
legnagyobb baja, avagy öröme, hogy Gyárfásékat kiseprűzték a reggeli
műsorsávból. Nem újdonság ez, ha az ember beírja az internetes keresőbe, hogy köztévé és mélyrepülés, 2002-es cikkek jönnek elő. Ezek szerint a köztévé már legalább háromszor megkerülte a Földet, a középpontján keresztül.
Kapom a veretes sajtóközleményeket, hogy megszüntette külső gyártású műsorainak döntő többségét a Magyar Televízió, és megszünteti a tanácsadói, kutatási, elemzői, hírügynökségi szerződéseket, próbaidősök, gyakornokok, nyugdíjasok foglalkoztatását is. Hazahívták Bombera Krisztinát is a szeles New York-i háztetőkről, de még Vitray Tamást és Szinetár Miklóst is lapátra tették a spórolás szent és mindenek felett álló ügye érdekében. Pánikszerű lendülettel számos kis költségvetésű produkcióba is belekezdett az MTV. Nem ússzuk meg a Frakk, a macskák réme, a Kukori és Kotkoda, illetve a Mazsola és Tádé kétszázezredik ismétlését sem, ami annyira ugyan nem zavar, DVD helyett elég lesz bekapcsolni az MTV-t, ha újra és újra akarják ugyanazt a mesét a gyerekek.
Annál nagyobb baj, hogy mesterséges kómába akarják taszítani a nézőket a Nappali című műsorral, de még Gundel Takács Gábor Sztársáv című stúdióbeszélgetéseivel sem sikerült defibrillálni a közönséget. Ördög tudja, mi a kutyafülének kell közszolgálatilag Lexust tesztelni a 6 órai tea című műsorban, meg a 60 éves Nők Lapját reklámozni, miközben mindenhol és mindenben a minimumot kapjuk, senki sem erőlteti agyon magát, hogy műsort csináljon. Ha nem lenne ez a neogótikus díszlet, olyan Nap-keltés érzése lehetne az embernek, még hozzá egész álló nap. Szulák Andrea pedig műsorvezetőként olyan flegmán és hányaveti módra viselkedik, mint egy női Havas Henrik, bár Havas nála azért felkészültebb volt. Innen már csak Liptai Claudiával lehetne mélyebbre ásni magunkat, de ő szerencsére újabban nőimitátor droid-ként pózol egy giccsesre retusált művilágban (és ez nem a tévé).
És persze bevetették a köztévé utolsó aduászát, a mindenre elszánt és mindent kipróbált szuperhős Nagy Györgyöt, hogy kiderítse, miért fényes Salamon töke „a BBC magas színvonalú dokumentumfilmjeihez hasonlítható, változatosan felépített ismeretterjesztő műsorsorozatban.” Ennyire látványosan pocsék helyzetben tehát még nem volt a köztévé.
Miközben pedig ezt a szerencsétlenkedést nézzük a képernyőn, a feliratozáson olyan meghökkentő információk futnak, mint hogy a köztévé kétszer annyi pénzt költ műsorgyártásra, mint a TV2. Vagy hogy a Magyar Televízió több mint háromszor annyi embert alkalmaz két csatorna műsorának előállítására, mint amennyit egy kereskedelmi tévé. Évi csaknem 12 millió eurós bérleti díjat fizetünk – mi adófizetők – egy végtelenül előnyös, tágas és csúszupermodern székházért, amiből már át kellett helyezni néhány műsor gyártását máshová. S a legszebb, hogy a köztévében hat éve nem volt fizetésemelés, mégis százmilliós nagyságrendben fizettek ki prémiumokat a vezetőknek a Népszabadság és a Blikk legfrissebb információi szerint. A 35 igazgatónak, szerkesztőnek, illetve a legismertebb műsorvezetőknek 2008–2009-ben 130 millió forint jutalmat perkáltak ki, ráadásul úgy, mint a birkaiskolában, aki a munkahelyére be sem ballagott, még jutalmat is kapott.
Az egyetlen nyereség ebben a gyurmahorrorban a Müller Péterrel felvett Esti beszélgetéssorozat. A dramaturg-író egy olyan spirituális világba viszi a nézőket, melyben a gondviselés nem egy szakállas atyaúristen, hanem egy anyuka, és itt a világháború legsanyarúbb perceiben a legboldogabbnak lehet lenni. Erre a tudati változásra nagyobb szükségünk talán nem is lehet.
Bálint Orsolya
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!