Egy világverseny sikere természetesen sok mindenen lemérhető, például az adott viadalra kilátogatók számán, a tetszési indexen (lásd és halld: hangos taps, éljenzés, ünneplés…), a külföldiek – és a hazaiak – elégedettségén, vagy éppen elégedetlenségén, s nem utolsó sorban a vendéglátó ország képviselőinek sikerén, vagy esetleges kudarcán. Az elmúlt hétvégének az említett szempontok szerinti értékelését elvégezve, bátran rögzíthetjük: nagy-nagy siker volt a Papp László Budapest Sportcsarnokban rendezett össz-kyushin karate világbajnokság, a házigazdák, élükön a főszervező, 4. danos karatemesterrel, Brezovai Sándorral kitűnő munkát végeztek.

Csak két bizonyosság megállapításunk jogosságát alátámasztandó: születtek magyar sikerek, méghozzá szép számmal, s kell-e mondani, mekkora eredmény az, amelyet a 60 ország félezer versenyzője alkotta mezőnyben értek el a mieink? Márpedig a hazai karatékák közül a megamezőnyben – hogy csak a medáltermelőket soroljuk fel – ketten bronzot érdemeltek ki, jelesül Zatykó Zita és Pető Krisztián (képünkön), ketten pedig világbajnoki címet szereztek! Példátlan bravúr, amit a soproni Szepesi Csenge, és a Fight team versenyzője, Rózsa Gábor produkált az aranyérem elhódításával a 65, illetve a 70 kilogrammosok küzdelmében. Ráadásul az összesített csapatsorrendben Magyarország nemzeti együttesét csupán az orosz válogatott tudta megelőzni, vagyis egy második hely is jutott, ha úgy tetszik, maradt itthon nekünk.
És a tatamin kívül sem bizonyultunk kevésbé sikeresnek!
Az, hogy eleve 20 világszövetség, az egykoron, jó másfél évtizede az alapító Ojama Maszutacu mester halála nyomán majdhogynem darabjaira hullott kyokushin család tagjai Budapestre jöttek el az újraegyesítésre, hogy a vb-n minden fontosabb irányzat, iskola képviseltette magát,  már önmagában hatalmas dolog. De nem kevésbé az, hogy a külföldiek, megannyi fontos szereplője a világ karatesportjának itt volt, majd gratulált, öleléssel is kifejezve elismerését,  háláját Magyarországnak, Brezovai mesternek és csapatának a példás rendezésért, a nagyszerű házigazdaságért, a vendégszeretetért, s a kitűnőre vizsgázó honi kiósok általános helytállásáért – rendezőként, versenyzőként egyaránt.
Nem a véletlen műve tehát, hanem a nagyon is megszolgált jeles munka elismerése a vb zárásakor született és ismertetett sportdiplomáciai döntés: azt követően, hogy első ízben mi adhattunk otthont a kiós-full-contact szervezetek egyesített világbajnokságának, máris készülhetünk a következő csúcseseményre! Tudniillik Magyarország rendezheti meg 2011-ben a súlycsoport nélküli világbajnokságot. Kell-e nagyobb elismerés egy ilyen szintű esemény lebonyolításának odaítélésénél? A japán, és megannyi más kiváló külföldi szakember egységes véleményével summázhatók a múlt heti, budapesti kiós napok: Szép volt, magyarok!

(jk)

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!