Jobbikos pártvezető újraértékeli Szálasit

Az ellenzéki pártvezető célja nyilván az volt, hogy visszatérítse az eltántorodott jószágot a fideszes nyájba, de egyelőre – aláhúzandó, az ő szándékától függetlenül – mintha
más hatás érvényesülne… Egészen más…
Illusztrációul a következő veretes sorok: „Hazánk előtt nem állott más járható út, mint amelyen Szálasi Ferenc és kormánya elindult. Neki, továbbá a  korábban a hazánk földjén életüket áldozó magyar és német katonáknak csak a háláját róhatja le a »Nyugat«, a ma uralkodó nyamvadék,  kasztrált hangulatú és mentalitású selyemfiúcskák pedig semmit sem érthetnek abból a korból, amikor – velük ellentétben – még férfiak irányították az országot.”.

Az, hogy e sorok a jelenleg  terültenkívüliséget élvező Kuruc hírportálon jelentek meg, önmagában nem hírértékű. Tudott, hogy a honlaphoz köthetők álnevek mögé bújnak (kivéve azokat az eseteket, amikor például
a jobboldali napilapok publicistáinak eszmefuttatásait „veszik át”) és vélelmezett főnökük is csak azért került bíróság elé (persze szabadlábon…), mert bírák, ügyészek lakcímét, mobilszámát tette közzé. Ennek a cikknek szerzője azonban elérkezettnek látta az időt a nyílt sisakos fellépésre, ami különös politikai pikantériát kölcsönöz  cikkének:. „…közkeletű tévhit, hogy amenynyiben Horthy kiugrási kísérlete sikerül, s átáll a magyar haderő a szovjetek oldalára, akkor megmenekül az ország a háborús dúlásoktól és szenvedésektől, s nem pusztul el Budapest sem. Ezen elmélet hirdetői valószínűleg nem tudják, mit beszélnek… A román példa követése kétszeres pusztulást és szenvedéseket hozott volna az amúgy is halálra gyötört országra és népére egyaránt. Arról az »apróságról« se feledkezzünk meg, hogy ebben a korban – ellentétben a mai kicsinyes, nyomorult, nyerészkedő, haszonelvű, Aranyborjú-imádó érával – még élt a katonai erény, tisztesség és bajtársiasság fogalma. Elképzelhetetlen volt egy magyar királyi katonatiszt számára az, hogy becstelen módon elárulja  bajtársait,  tőrt döfve a hátukba… 1944 október 15-én tehát eldőlt, hogy Magyarország harcolni fog tovább  a szovjet–román koalíció ellen. Szálasi Ferencnek, továbbá a hazánk földjén életüket feláldozó magyar és német katonáknak egyébként csak a háláját róhatja le a »Nyugat«…Összegzésképpen elmondhatjuk, hogy hazánk előtt 65 esztendeje nem állott más út, mint az, amelyen Szálasi Ferenc és kormánya elindult. Minden más politikai, vagy katonai megoldás nagyobb szenvedéseket és megpróbáltatásokat hozott volna a nemzetre és szülőföldünkre…”
A történelemhamisító – a vészkorszak bűntetteseinek állításait felelevenítő – cikket kísérő illusztrációk változatosak, közös vonásuk a legtöbb esetben a nyilaskereszt ábrázolása, amely mint tudjuk, tiltott jelkép. Láthatunk nyilaskeresztet pajzson, Árpád-sávos nyilaskeresztes lobogó leng a párthelyiség ablakában és találkozhatunk a pártszolgálatossal a „Duna-parti” gyilkosok fekete egyenruhájában ugyanezzel a karszalaggal: a felsorolás még folytatható lenne.   
Mivel a szerző, mint erre utaltunk, cikkét aláírta, az ügyészségnek, ha történetesen kutakodni kíván, túl  nehéz dolga nem lenne. Lipusz Zsolt, aki ezt a cikket a honlap számára írta, ugyanis az Európai Parlamentben képviselt Jobbik Magyarországért nyíregyházi szervezetének alelnöke, városszerte ismert középiskolai tanár. Magyar-történelem szakos.
A jobboldalt közelről ismerő elemzők némelyike úgy véli, nemcsak magánszorgalomból írta Lipusz  ezt a cikket a gyalázkodó, fajgyűlölő, törvénytelen honlapnak. . Szerintük Vona és társai az edelényi polgármester esetével kapcsolatos párna-puha Orbán-reagálásból azt a következtetést vonták le, hogy az ideológiában és a frazeológiában érdemes még  messzebb menni, még tovább a szélre, hisz a legkeményebb szélsőségeseket nem szabad átengedni a Fidesznek, amely ezeket is meg akarja kaparintani az áhított  kétharmad érdekében. Ez adott szerintük szárnyakat Vona Gábornak. Lehet, hogy Molnár Oszkár mellett Lipusz Zsolt neve is ott lesz  az Országgyűlés 2010-es képviselőjelöltjei között?

B.B.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!