Készül az új NATO-startégia

Az intézet vezetője, Tálas Péter és munkatársa, Varga Gergely a minap készült el a hazai szempontokat összegző tanulmánnyal. A Vasárnapi Hírek arról kérdezte Tálas Pétert: miféle sajátosan magyar igényeket tartanak fontosnak érvényre juttatni a szövetség új stratégiájában?
– A stratégiák arra jók, hogy az egyes országok végiggondolják: számukra mit jelent a NATO, mit várnak a szövetségtől és mit tudnak neki felajánlani. Tíz éve készült a legutóbbi NATO-startégia, s most is van még egy bő évünk a gondolkodásra – ahogyan a többi tagállamnak is. Ha Magyarország helyzetéből indulunk ki – ami mindenfajta vállalási lehetőséget megszab – akkor látnunk kell: a következő években nálunk nem a katonai biztonság, talán nem is a hadsereg nemzetközi szereplése lesz a fő kérdés, hanem a gazdasági biztonság, ami korlátok elé fogja állítani a mindenkori kormányzatot a védelmi költségvetés nagyságát illetően. Mivel a NATO-ban csak korlátozott célokkal és csak költséghatékonyan tudunk részt venni, nagyon fontos számunkra, hogy az új stratégia pontosan fogalmazza meg: mit kíván elérni maga a szövetség, mert ehhez tudjuk igazítani a saját vállalásainkat.
S mert nemcsak a NATO-nak vagyunk tagjai, hanem az EU-nak és az ENSZ-nek is, amelyekben szintén vannak katonai-védelmi feladataink, borzasztó fontos lenne nekünk az: hangolja össze a tevékenységét a NATO az unióval és az ENSZ-szel, hogy ne kelljen többfelé, duplán vagy triplán teljesítenünk. Közöttük a feladat- és munkamegosztást tartanánk jónak és egyben hatékonynak is.
Az NATO-országok kollektív védelmének megerősítése mellett Magyarország számára lényeges a missziós tevékenység erősítése, a nemzetközi szerepvállalás. Ám az sem mellékes, hogy ne vállalja túl magát a szövetség; ne tekintse „top” feladatának az új típusú kihívások közül azt, amire kompetenciája sincs – például a klímabiztonság, az energiabiztonság, a szervezett bűnözés elleni küzdelem ügyét.
A missziók tekintetben kettős a kötöttségünk. Egyrészt ez hazánk sikerterülete; a nemzetközi közösség, a társadalom és a politikai elit is úgy tartja számon Magyarországot, hogy a hadsereg méreteihez és képességei-hez viszonyítva felülreprezentált, sokat vállal. Másrészt ha erre koncentrálunk, fenyegető veszély, hogy két hadseregünk lesz: egy missziós
elit hadsereg és egy elhanyagolt, kevesebb forrással rendelkező honi hadsereg. Meggyőződésünk: a kettőt közelíteni kell, a fejlesztésnél fel kell zárkóztatni a hazai erőket is.
Az afganisztáni misszió teljesíti a NATO elvárásait, ám kérdés, hogy elégedett-e velünk Baghlanban az afgán társadalom. Ott több segélyt várnak, ám ezt a magyar büdzsé nem tudja előteremteni, úgyhogy meg kellene próbálnunk diplomáciai eszközökkel becsatornázni a nemzetközi közösség pénzeit. Az ottani kábítószer elleni küzdelemhez pedig a helyi rendőri erők kiképzésére kellene koncentrálni a misszióban.
A számunkra geopolitikai okból kiemelkedően fontos – és a magyar társadalom által is legjobban elfogadott – balkáni misszió a szövetség számára ma már nem kulcskérdés. Ám Koszovóban most is 400 katonánk szolgál. Ha ez a misszió megszűnne, akkor hazánk 1000 fős NATO-miszszós vállalása csak úgy teljesülhetne, ha új terepet keresnénk Afrikában, vagy még távolabb a Koszovóból távozó 400 katonánknak. Mi abban vagyunk érdekeltek, hogy megragadjunk minden lehetőséget: katonáink maradhassanak balkáni térségben, teljesítsenek küldetést ott például a Mediterrán dialógus, a NATO-tagsági akcióterv vagy a békepartneri program keretében.

vgp

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!