Hogy ér­zi ma­gát?

Színésznő – a kaposvári Csíky Gergely Színház saját, nem akármilyen Babarczy-neveldéjéből. A nevét már így érdemes – mert érdemes – megjegyezni: saját családi és keresztneve elé most, negyedik évadában vette fel az édesanyjáét.
– Gratulálunk a Komor-gyűrűhöz, amit az évadnyitón vett át Schwajda György direktortól. Jó az ujjára?
– Jó, pedig nem kicsi, törékeny női kézre való… De az ilyen emlékgyűrűt nem hordja az ember, hanem őrzi. Otthon, a dobozában. Nekem az otthon három helységet is jelent: Kaposvárt, mert itt lettem, leszek valamilyen színésszé; Mórt, mert ott él a családom, így Gábor bátyám; s Budapestet – mert édesanyám meglátta annak idején valahol a hirdetést, hogy a Vörösmarty Gimnáziumban művészeti, drámai irányultságú tagozat is létezik. Felvettek. Ott érettségiztem. Budapesthez kötődik az életemből sok minden, így a diákkori barátságaim is. Igazán kicsi gyerkekként még nem tudtam, mi az, hogy „színészet”, de szerepelni, valamit csinálni nagyon szerettem. Jóval később, már a gimiben megbillentem: hogy nem biztos, hogy ezt kellene csinálnom, hogy lelkileg bírni fogom-e? Aztán már tudatosan készültem a pályára. És 27 évesen a színészek által megszavazott díjat én kaphattam meg. Eddig is éreztem, hogy szeretnek, de a Komor-gyűrű az elfogadást is jelenti, hiszen Komor István rendező 1974-ben bekövetkezett haláláig a színház igazgatója volt. Az ő emlékére alapították a gyűrűt, amelyen egy nagy lila kristály van – nem csiszolva, hanem természetes, bányászott állapotában. Komor mellett nőtt fel Babarczy László, a tanár úr is…  Sűrű időszak van mögöttem, a vizsgaelőadás az I. Erzsébet volt Mohácsi János rendezésében, majd a Marica grófnő következett – énekből nem vagyok éppen „túlképezve”, de szerettem. Játszottam Csehov Három nővérében, amit Rusznyák Gábor vitt színre, Shakespeare Ahogy tetszikében, Hochhut Helytartójában, és az 56/06-ban – amelyet Mohácsi írt és rendezett – ezzel két éve a POSZT-on, a Pécsi Országos Színházi Találkozón a legjobb társulat lettünk. Bár ez az ország nagyon Budapest-centrikus, de a kaposvári színház – tudom – nemcsak nekem etalon, nem véletlenül vagyok itt! Nem mondhatom el, hogy be lennék tuszkolva egy naiva szerepkörbe. Novemberben lesz Presser Gábor–Sztevanovity Dusán mesemusicalének, a Padlásnak a bemutatója  a nagyszínpadon, Keszég László rendezésében, most orrvérzésig azt próbáljuk.
– És a reggeltől délutánig tartó próbákon kívül mit csinál?
– A nyáron például elmentem Barcelonába. Ha egyedül vagyok, rengeteget olvasok, közben zenét hallgatok. Ha meg nem vagyok egyedül, kávézókban csevegünk a barátaimmal. Budapesten Orániai Natalie hercegnőt játszom május óta az Örkény Színházban; a darabot, Heinrich von Kleist Homburg hercegét Dömötör András rendezte. Forgatok is: Sas Tamás filmjének Szinglik éjszakája lesz a címe, a sztori szerint négy barátnő – Gallusz Niki, Hámori Gabriella, Szávai Viktória és én – gyerekkorban megfogadta, hogy nem megy férjhez, aztán persze a megszegésből lesz a krimivígjáték, a nagy kaland. A mozi egyik forgatókönyvírója Szajki Péter: az ő Intim fejlövés című filmje nyerte meg a 40. Filmszemlén, februárban a legjobb első filmnek járó Simó Sándor-díjat.

(gündisch)

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!