Életének nyolcvanadik évében elment egy színfolt a 13. kerület Váci út
és Duna-part közötti szakaszáról. Elment mindenki Zsóka mamája. Igazán
nem szép tőle. Csendben ment, nem is szólt vissza, hogy vigyázatok
magatokra, nem szólt sem a hentes Zolinak, sem a zöldséges Sanyinak,
vagy az újságos Péternek, pedig még mindenkinek lett volna egy pár
kérdése.
A királyi tévének volt ő egykor az adásrendezője. Itthon a barátait, ismerőseit próbálta rendezni, elrendezni, egy pár szót szólni mindenkihez, ha végigment az utcán és megállították.
A fiáért, aki a legszebb, a legjobb gyermek volt a földön, no meg az unokáiért élt-halt. Szombaton nem lehetett zavarni, mert főzött a családnak, amit éppen kértek. Azt mondta nekem: ha már nem tudok főzni nekik, akkor már nagyon beteg leszek. Ez éltet.
Már egy pár hete nem tudott főzni, nem érdekelték a televíziós műsorok, nem olvasta el az újságokat.
Búcsúzunk tőle, mi, akik itt mind barátai voltunk. Mindezt azért írtam, mert ő nem híresség, hanem egyszerűen egy igaz ember volt. Űrt hagyott maga után.
Némethné, Kelecsényi Adél, Budapest
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!