A régi sláger dalai motoszkálnak a fejemben. Híridő van, gondolom, meg
kellene hallgatni a híreket, hátha történt megint valami! Bekapcsolás
után hamarosan felhangzik a szpíker szava, „mr1 Kossuth rádió.
Elég sokféle témával foglalkoznak és elég változatosan is. Bejelentések, rövid hírek, riportok követik egymást szép sorjában. Hallom, hogy minden területe országunk gazdaságának, közéletének – amelyet mikrofonvégre „tűznek”– rendezetlen! Nincs ebben az országban egyetlen részterület sem, amely megnyugtatóan hathatna a hallgatóra. Szinte felkorbácsolja az indulatokat a sok-sok kudarc! Lehet, hogy ez a céljuk!? – döbbenek rá. Mert az nem lehet, hogy egy morzsányi eredmény sincs ebben az országban! Az biztos, hogy kis ország vagyunk, de ennyire kicsik az eredményeink is? Sőt, láthatatlanok! Nem tudok szinte nyugodni sem!
Feltűnik az is, hogy ebben a szerkesztett krónikában mindig megtalálják a szóbeli nyilatkozatra azonnal kész jobboldali, főleg fideszes képviselőket! Ezek a fideszesek mindig ott ólálkodnak a rádió környékén? Ők mindig nyilatkoznak is természetesen. A kormánypártiak, meg csak elvétve szólalnak meg. Ők mindig elbújnak? Az a szokásos szöveg, hogy az X vagy Y képviselőt megpróbáltuk megszólaltatni, de nem tudtuk elérni. Később majd újra megpróbáljuk. Soha sem hallom többé, mert jön majd más hír, újabb hasonló trükkökkel! Ennyire nem tudják elérni őket? Pedig majd sérvet kapnak a nagy igyekezetben. Egyébként is, a Kossuth rádióban nagy-nagy előszeretettel foglalkoznak a legnagyobb részletességgel a kormánypárti politikusok ügyeivel. Ezt a lehető legtöbbször és a legnagyobb részletekig menően járják körül.
Ez rendben is lenne, de én még például nem hallottam az egyetlen Kisgazda párti politikus ügyén kívül, hogy mással foglalkoztak volna. Pedig számos esetben vetült árnyék jobboldali politikusokra is. Egy másodpercet sem szenteltek az „örökös” miniszterelnök szőlőinek, a jegyzőkönyv nélküli kormányértekezleteknek, a Széchenyi-terv során odaítélendő támogatások ellentmondásainak, az „elsinkófált” állami gazdaságoknak stb.
Vagy itt, ebben a rádióban nem ismerik a kiegyensúlyozottság elvét, a hallgattasson meg minden fél elvét? De azt is lehet mondani – éppen a legutóbbi nagy esemény, a Nap-kelte című tévéműsor „likvidálása” miatt is –, hogy a média meghódítását egyik fontos célul tűzte ki a Fidesz, és a közrádiót, már megnyerték maguknak. Itt az ő embereik vannak, és nincs mese, úgy látszik, meg is tehetik, mert „demokratikus” társadalmunk mindent lenyel! Ott van a tévé kuratóriuma is! De minek! Még maga a vezető sem tudja, hogy tulajdonképpen milyen jogai is vannak ennek a szervezetnek, és még nyilatkozza is az eset kapcsán! Hát ilyet még nem látott a világ!
Szóval, vissza a rádióhoz, ennek a szerkesztési koncepciónak a következtében egy tökéletes lejáratással van dolgom – zárom el a rádiót. És a fülemben újra megszólal a régi sláger, „Szól a rádió…”, de vajon kiknek szól ez a rádió? Kiknek édes ez a hangcsokor? Merthogy a gondolkodó, józan, reális embereknek nem, az biztos! De ez számít a legkevésbé. Az viszont már sokkal jobban, hogy kiknek „ágyaznak”. A szavak ereje kifejezést meg talán jobb lenne, ha felváltaná a következő bevezetés: Kedves hallgatóim itt az mr1 Kossuth Rádió, a hiteles szavak rádiója beszél!
Ungvári Imre, Debrecen
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!